A bizonyítás albuma

A Demigodz oszlopos tagja, Apathy második hivatalos albumával jelentkezik. Az első („Eastern Philosophy”) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most itt van újra a fehér srác, hogy bizonyítson, és a második körben győzelmet arasson…

Az első kellemes meglepetés, hogy nyoma sincs intrónak. Így is kell csinálni! Elvégre a zenére vagyunk kíváncsiak, a „Naturally Nasty” pedig egy tökéletes indító szám.

A „Sound Of The Clap” vicces dallamát még sokáig fogják fütyülni az underground rap rajongói. Aztán az „88 Mindstate” húzós, old school időket idéző ritmusára úgy nyomatja emberünk a rímeket, mint ahogy egy félistentől elvárható. A dal ugyan rövid, és refrénje sincs, de mindezek ellenére mégsem marad bennünk hiányérzet.

A „Fix Your Face” elején Apathy olyan hadarást mutat be, hogy leesünk a székről. Az „SMD” egy újabb hardcore gyöngyszem, majd a „Maybe” következik jó gitárjátékkal, és templomi kórussal a refrénben. A „Bad Attitudes” keményen odacsap. A Mobb Deep skratch pedig nagyon a helyén van. Mondhatni, tökéletes!

A „Donkey Ass” ismét 11-et ér el a 10-es skálán. A Kanye West-féle „felgyorsított” hangminta talán sehol sem volt még ilyen megmosolyogtató. A „Nut Reception”-ben a fiúk megmutatják, milyen az igazi funky. Ugrálnak a dobok, és George Clintont megszégyenítő módon boogie-znak a gitárok. Sőt! Még egy kis raggát is hallhatunk!

A „Save The Day” ismét visszadob bennünket a rideg betondzsungelbe. A 90-es évek aranykorát tökéletesen idéző dallamok könnyen megmaradnak a fülünkben. A záró „Drink Specials” a legendás Alkoholiks (újabban már csak LIKS) egyik részeges mc-jének, Tash intrójával kezdődik. És hogy még a West Coast egyik földalatti szuperhőse, Phil Tha Agony is közreműködik a nótában az már több mint jó! A 40-es 50-es évek hangulatát idéző hangszereléssel vidám befejezést adnak egy fantasztikus lemeznek.

Apathy hát a helyére került. A viszonylag gyengébbre sikerült debütáló album után a „No Place Like Chrome” senkiben sem hagy kételyeket. Az alapokért személyesen Celph Titled a felelős.

Valószínüleg Apathy így járt a legjobban, ugyanis a lemez elejétől a végéig 100% hardcore. Nincsenek rádióslágerek, nincsenek felnipörgető bling bling rímek, csak szigorúan hip-hop. Igazi jó kis Keleti parti zene ez, amely minden hardcore rap fanatikusnak kötelező alkotás.

- Hóember -

[2007.04.16.]