Kemény ritmus, kritikus szöveg

Instant klasszikussal állunk szemben. Nasir Jones legutóbbi albuma nem csupán a slágerlistáknak ad egy-két dúdolható refrént, de a lelkünkhöz és a gondolatainkhoz is szól.

A figyelemfelkeltő cím, és a nagyszerű borító alapjában kérdőjelezi meg a ma rap zeneként ismert stílus létjogosultságát. Az Aranykor éveiben kezdett Queens bridge-i mc valamit biztosan tud a hip-hop zenéről, ugyanis ez a lemeze is szinte 100%-os.

Az albumon végigvonul a komor hangvétel. Kiderül, hogy a régen hőn szeretett zene ma már csak egy eszköz a gazdaggá váláshoz. Nas mesteri szövegekben támadja korunk top listákon tanyázó milliomosait.

Az indító „Money Over Bullshit” azt a kemény New yorki hardcore hangzást hozza, ami hiányzik a rádiós listák kínálatából. Majd a „You Can’t Kill Me” és a „Carry On Tradition” vészjósló verzéi után a „Where Are They Now?” következik. Maga a dal egy visszaemlékezés a rap zene meghatározó alakjaira.

Nas mindenkit igyekszik megemlíteni, aki adott valamit a stílus fejlődéséhez, ám méltánytalanul elfeledte a közönség. A 90-es évek hip-hopjának olyan ikonjaira emlékszünk itt, mint K-Solo, a szuperegyedi „dallamos hardcore” Ill Al Skratch, vagy minden idő legjobb női rappere, Boss. A James Brown hangminta szomorú aktualitást ad a nótának, melyből több remix is készült.

A címadó dal a Black Eyed Peas-ből jól ismert Will.I.Am közreműködésével készült. A kemény ritmus és a kritikus szöveg mindenkiben mély nyomokat hagy majd.

Drog hatása alatt mosolyog

A „Who Killed It” viszont egy olyan szerzemény, amellyel nem tudunk mit kezdeni. A mondanivaló itt is a helyén van, azonban olyasmi, mintha Nas valamilyen drog hatása alatt motyogna. Borzasztó! De aztán jön a megváltó track a régi nagy riválissal, Jay-Z-vel közösen elkövetett „Black Republicans”.

Az indulószerű hangszerelés és a dögös rímelés itt igazán a toppon van. A „Not Going Back” után a Kanye West közreműködésével készült „Still Dreaming” kellemes szerzemény, bár Kanye nyomhatott volna még egy versszakot. A „Blunt Ashes” elgondolkoztató sorai, és melankóliája után a „Play On Playa”-ban Snoop Dogg tűnik fel. Sajnos azonban ez dal nem egy nagy durranás. Valahogy nem is illik az összképbe.

A „Can’t Forget About You”-ból klipp is készült, de ez mind smafu a soron következő „Hustlers”-höz képest. A trackben Dr. Dre alapjára nyomja a rímeket Nas és The Game. A két nehézsúlyú szövegelő egymást kiegészítve adnak a nótának egy feledhetetlen fílinget. Az albumot lezáró „Hope” olyan, mint egy költemény.

Egyetlen versszak, és ének. Talán a gyökerekhez való visszatérések inspirálták Escobart, hogy acappellaként szerepeljen a korongon ez a tétel, amikor a rap zene lényege még a szöveg, és a benne rejlő üzenet volt.

A „Hip-Hop Is Dead” egy nagyon jó lemez. Azon ritka cd-k közé tartozik, amelyek nem csak és kizárólag a publikum szórakoztatására lettek kieszelve.

Az album mondanivalója ellen néhányan máris felemelték szavukat, élükön Young Jeezy-vel. A fiatal atlantai mc azt hangoztatja, hogy a hip-hop nem halott, csak más formában él tovább. Ki tudja? Minden esetre sok rajongónak hiányoznak a régi szép idők, amikor még társadalmi kérdéseket feszegettek a rapperek, és nem méregdrága pezsgőmárkákat reklámoztak kölcsönzött kocsikban pózolva. 

- Hóember -

[2007.04.22.]