Nézd mit csinál a lányom

A Marczibányi Téri Művelődési Központ 17. éve minden tavasszal bemutatkozásra hívja a kerület általános és művészeti iskolásait a nyolcadik osztályosokig bezárólag.

A klasszikus és modern tánc “döntő”-jét néztük meg mint kötelező családi program, de ahhoz képest nagyon jól sikerült. Minden apukának és anyukának ott a helye gyermeke bemutatkozásán, és ezzel nincs is semmi baj – ma meg már a dokumentálás sem probléma, hiszen nem kell sorbanállni a hivatalos fotós által készített képekért, hanem mindenki viszi magával a kisebb nagyobb mozgó vagy állókép készítésére való kütyüjét és vagy közvetlen közelről villant bele kedvenc csemetéje arcába, vagy a hátsó sorból próbál a kompakt gépével néhány elviselhető fotót készíteni a színpadon történtekről.

Azon gondolkoztam, miközben a mindent beleadó gyerekeket néztem, hogy ez most a gyerekekért van, vagy a szülőkért? A kicsik – akár csak a mozgás, akár a szülő, akár az álmodott karrierért csinálják – tényleg tudásuk legjavát adták. A tanárok is megszenvedtek a gyerekek betanítása során. A szülők meg csak vitték-hozták a piciket – iskola, különóra, táncóra, stb… - és a legvégén ők mutogatják a képeket a rokonoknak meg az ismerősöknek, hogy nézd mit csinál a lányom. Tehát az érdem az övék azért, hogy kicsinyük szinte alig játszik a sok elfoglaltság miatt…

Nem lesznek botlábúak

Egyébként talán egyetlen csapatban láttam fiúkat, valami keringőszerűségben, de ott is az volt az érzésem, hogy a srácok inkább lennének Moog koncerten, mint itt. Mindenki lehajtott fejjel, tiszta emo hangulatban keringett…

A lényeg viszont, hogy a gyerekek és a tanárok igazán változatos műsort tettek le elénk a kétperces snittekkel. Kid fitt (magyarul torna?), hógolyók, labdajátékok, rocky, dobos és egyéb kellékes mozgásvariációk, egyéni bemutatók színesítették a műsort.

Dicséretes a központtól, hogy a művészeteket érő megszorítások ellenére továbbra is csinálják, nyomják a gyerekek művészeti fejlődését, hogy lehetőséget adnak nekik tudásuk bemutatására. És akik itt részt vesznek, még ha nem is lesznek országos vagy világhírű táncosok, legalább a tánc, a mozgás kultúráját magukba szívják és nem lesznek olyan botlábúak, mint őseik (engem is beleértve).

SirOesh

[2007.04.25.]