Kőkemény zene, komoly szövegekkel

A Machine Mouse-os fiúk kitettek magukért, s férfias, kemény albumot hoztak össze.

Tapasztalhatjuk, hogy napjainkban az élő zene egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ami valljuk be, igazán dicséretes dolog. Ugyanis minden lehet jó, de a valódi az mégiscsak valódi, bárki bármit is mond. A Machine Mouse-os fiúk kitettek magukért, s férfias, kemény albumot hoztak össze. Mi is ráléptünk az Egérútra, s igazán finom sajttal csalogattak minket tovább.

„Szívdöglesztő” borító

Egy kemény albumhoz kemény borító dukál. Ennek az általam felállított kritériumnak megfelelt a kiadvány, ugyanis a zenészek macsós külsővel, farmerben, bőrkabátban feszítenek az első oldalon. Macsósak, de csak pont annyira, amennyire kell. Gondolom sok lány szívet megdobogtatják vadságukkal. A formáció neve is „ütősre” sikerült, nagyon tetszett a „metálfényű”, szögletes betűtípus, amit az ötletgazdák kitaláltak. S amilyen az Egérút, olyan szolid, alig észrevehető a cím is. Mintha egy egér kaparta volna oda. Kifejező és nagyon ötletes. A hátsó oldallal annyi bajom volt csupán, hogy a dalok sorszámát római számmal tüntették fel, amely kicsit szokatlan, nekem kifejezetten zavaró volt. A fiúk itt is női szíveket megdobogtató beállást vettek fel, roppant hatásos.

A füzetecske belső oldalán ugyanez a kép fogadott, a dalok listájával együtt, na meg kiegészülve a dalok szerzőivel. Maga a korong és az alatta látható háttér is kellően „férfias”, de ugyanakkor visszafogottságot is tükröz, mindkettőt megfelelő arányban. A borító belső lapján a tagok egy-egy portréja és a személyes köszönetek kaptak helyet, az utolsó oldalakon pedig ismét egy csoportfotó, majd minden fontos és technikai információ is felkerült. Régen láttam már ilyen igényes és jó minőségű borítót, nagyon tetszett. Ami mégis egy kis hiányérzetet keltett bennem, az az volt, hogy a dalok szövegeit nem tüntették fel. Ez kár volt, ugyanis mint majd később kiderül, valami fantasztikusak a versek.

Tudják, mit akarnak

Az ördög én vagyok: érdekesen nyit az album: egyre erősödő dobhang, majd erőteljes gitárszólam indítja az első dalt, melyre az első pár sor után felkaptam a fejem. Mély mondanivalót tartalmaz ugyanis. Persze sokat lehetne azon vitatkozni, hogy igaz-e vagy sem, az a felvetés, , hogy az „ördög bennem él”. Lüktető, kellemesen kemény a dal.

Rád szoktam: zúzósabb téma, fájdalmasabb szövegrészletek. Nagyon tetszett ez a felvétel, annak ellenére, hogy a refrén talán egy kicsit késve érkezik, de ez ízlés dolga. S ha már olyan világban élünk, amelyben szinte minden azt sugározza, hogy valamire szokjunk rá, akkor én azt mondom: vagy legyen az a zene, vagy egy másik ember, akit szeretni lehet. Fenn a csúcson: az album legjobb felvétele. Amit a fiúk produkálnak a gitárokkal, az zseniális. Kemény, vad, ugyanakkor lágy és szinte simogató. Soha nem gondoltam, hogy egy keménynek titulált zenekar is lehet gyengéd. Ficzkó András hangját is itt élveztem a legjobban. A szövege meg útravalónak sem utolsó, főleg így ballagások idején… Álomgyár: ismét nagyon jó gitárrésszel indítanak. Kicsit mesés, szinte látni lehet a történéseket, ahogy felépül a nóta. Nekem erről Csepregi Éva „Elmentél” című dala jutott az eszembe. Ahogy kislányként arra is rácsodálkoztam, elképzeltem; úgy ezt is. Láttam magam előtt, ahogy a Machine Mouse felépítette a maga álomgyárát. Ha van felvétel, akkor valaki szóljon a HR-esnek, hogy jelentkezem…

Az utolsó vendég

Az utolsó vendég: jótékony csörömpöléssel nyit a nóta, amilyennel egy „macskajajtól” kínzott nap is indulhat. A zene annyira nem tetszett, a vers viszont nagyon is fontos és megszívlelendő dolgokat tartalmaz. Ha tehetném, minden középiskolás tankönyvcsomagjához mellékelném, úgyis azt mondják, haladni kell a korral. S akkor az üzenet: „két végén égeted a gyertyát, de észre sem veszed, így éltem én is tudom jól, hidd el nekem, jobb, ha nem teszed…”

A felhőn jársz: igazából nem tudtam mit kezdeni ezzel a dallal, mert valamit nagyon felébresztett bennem, már a címmel is. Valami olyat, amit nem kellett volna megélnem. Igen, személyes dologról van szó; nem másról, mint egy barát tragikus elvesztéséről. Nyilván mindenki máshogy értelmezi a dalok szövegeit, de belőlem ezt hozta ki. A zenére nem is tudtam figyelni…

Egérút: zeneileg az egyik legjobb felvétel, nagyon tetszett, tökéletesen összhangban van a gitár és a dob, ami nem is csoda, ha olyan zenészek
alkotják a csapatot, mint Dandó Zoltán, Ragadics Csaba és Rubé Norbert. A gitárszóló nagyon tetszett benne.

Ciki, ahogy élsz

Ciki, ahogy élsz: szövegileg ez is nagyon tetszett, a zene viszont itt fogott meg a legkevésbé. Kicsit „kommersznek” éreztem, kicsit kilógott a többi közül. Ám a szöveg kárpótol, vetekszik „Az utolsó vendég” című dal versével…

Riadó: „a vagányok dala”, valahogy ezzel tudnám jellemezni. Dögös, macsós, szemtelenül őszinte szöveg, amelyet remekül támogat a dob, feszültséget gerjeszt. A vokális hangzás pedig olyanná teszi a dalt, mint amikor eltévedsz egy tömegben, és fogalmad sincs, merre az arra…

Ride with me: klasszikusnak hat ez az angol nyelvű felvétel, nekem kicsit zavaró volt a magyar dalok között, ugyanis nem szeretem az angol szövegű dalokat.

Bűnök: igazi kis rocknóta az utolsó, méltó zárása ennek a jól sikerült albumnak. A dob nagyon jól szól benne, a sok cintányér nekem kifejezetten tetszett. Ficzkó hangja azonban valahogy nem nagyon jött át, itt kicsit visszafogottabban énekelt.
Fenn a csúcson (unplugged): a nagy sláger remek előadása, nagyon tetszett a finomabb, „hangszeresebb” megszólalásában. Szuper dal, nem hiába futott be ennyire.

Vagány, ugyanakkor lelkizős is
Vegyes érzelmekkel kezdtem hozzá a Machine Mouse Egérút című lemezének hallgatásához, valahogy féltem, hogy kommersz, semmiben sem a többitől eltérőt fogok kapni. Azonban ahogy az életben oly’ sokszor előfordul, ebben az esetben is alaptalanul aggódtam. Nagyon profi, remekült összerakott anyaggal rukkoltak ki a fiúk. A zenészek hiba nélkül adják vissza azt, amit a szövegíró megalkotott; a szövegíró pedig olyan témákat feszeget, amelyek minden korosztály számára aktuálisak lehetnek. Ám ha csak a fiatalokra fókuszálunk, akkor is azt kell mondjam: mindenkinek ajánlom! Hallgassa az albumot, de ne csak füllel, hanem szívvel is. Aki a Machine Mouse üzenetét követi, az garantáltan nem fog egérfogó csapdájába kerülni.

Havassy Anna Katalin

[2007.05.04.]