A clevelandi előadó is beállt a sorba

Egy klasszikus előadó új lemeze mindig nagy reményekkel kecsegtet.

A clevelandi Bone Thugs-N-Harmony esetében a találgatások nem csak a végleges tracklistával voltak kapcsolatosak, hanem azzal is, hogy vajon hányan is készítik ezt az albumot. Vajon Bizzy Bone, aki a hip-hop egyik legkülönlegesebb hangjával büszkélkedhet, visszatér-e régi haverjaihoz.

A néha egymás mellett, néha egymás ellen nyomuló Layzie és Bizzy felemás kapcsolata tényleges okot adhatott a rajongóknak a fejtörésre. Fantasztikus közös albumuk, a „Bone Brothers” után a viszonyuk megint megromlott, aztán hirtelen Bizzy szólóalbumán feltűnt Layzie, aztán - mintha mi se történt volna - folytatódott a szócsata.

Látszatra minden a helyén van

Nos, hogy egy rossz hírrel kezdjem, nincs egy negyed versszak Bizzy Bone se ezen az albumon. Ráadásul a megmaradt három tag (Layzie, Krayzie, Wish) nem készített valami egetverő CD-t. Látszatra minden a helyén van, de valahogy mégis sántikál. A produceri munkára nem lehet panasz, sőt még közreműködők is szép számmal vannak jelen. Akkor mi lehet a hiba? Lássuk közelebbről!

A kezdő „Flowmotion” nagyszerű energiával szabadul ki a hangfalakból. Mindhárom tag pörgeti a rímeket, hogy alig lehet követni. Aztán jön a Swizz Beatz producerálta „Bump In The Trunk”, amely egy igazi autós szám. Majd jön az album legjobb szerzeménye, a „Wind Blow”.

A felütésekkel teli ritmus, és a kellemes gitáros hangszereléshez jön a rock’n’roll időket idéző refrén, ami nagyon nagyot üt. Ezek után következik az album első kimásolt maxija, az Akonnal közös „I Tried”.

Mindent elárulunk

Azt hiszem azzal mindent elárulunk, hogy ennek a számnak nincs túl sok köze a hardcore-hoz. Meglepő, hogy ezt a limonádét választották első kislemeznek. De még csak eztán jön az igazi csapás a „Lil’ Love” képében.

Az, hogy Mariah Carey énekel ebben a dalban, az teljesen korrekt. Sok jó közös dal született már középnyugati srácok és az énekesnő „duettjéből”. De hogy a 12 éveses kislányok kedvence, Bow Wow beleugat, az már több a soknál. Kíváncsi lennék, ki fizetett kinek, hogy ez a kollaboráció létrejöjjön, ugyanis ez kész kataszrófa!

A Twistával közös „C-Town” kellemes, de semmi különös. Ettől is kicsit többet vártunk volna. Ezek után jön a „Streets”, amelyet napjaink „kötelező producere” alkotott, név szerint Will.I.Am. Elég jó nóta ez, főként, hogy még The Game is feltűnik benne.

Rádióbarát dallam

A „Candy Paint” alapjáért ismételten Swizz Beatz a felelős. Rádióbarát dallam, és tipikus Ruff Ryders ritmus. A „Sounds The Same” hangzásával sajnos nem cáfol rá a címre, és egy kaptafa rap dalt hallhatunk.

A záró „Never Forget Me”-ben pedig megint csak Akon refrénjét halljuk, amely lényegesen jobb, mint az első közös produkció.

Összességében nem rossz ez a korong, csak nem az, amire a legtöbb rajongó számított. Az „E.1999 Eternal” korában minden második mc a Bone-t tekintette példának, és megpróbált valami hasonlót csinálni. Most viszont úgy látszik, a régi szép idők a legendák homályába vesznek, és a Bone Thugs is beáll abba a bizonyos sorba. Mindnyájan reménykedjünk a „Bone Brothers 2”-ben, és Flesh-N-Bone visszatérésében. 

- Hóember -

[2007.05.15.]