Insomnia Session II - Sátánság Dáviddal

Makó Dávid első profi zenekarához a Stereochrist-hoz igazolt. Ezen alkalomból kérdezgettük.

- Szia Dávid, hogy vagy?
- Egész remekül, köszönöm! Ahhoz képest, hogy holnap vizsga, meg a Photo Shophoz sem értek.

- Az nem is gond. A rock and roll a lényeg. Neked milyen volt így a Stereochrist-tal, hogy frontember váltásként beszálltál?
- Először nem is igazán fogtam fel. Csak sodródtam. Az a helyzet a valóra vált álmokkal, hogy sokáig kezelhetetlenek, csak zsibbad bele az ember, és reméli, hogy nem rontja el már az elején. Aztán kitisztul, és már irányíthatónak tűnik. Szóval az elején olyan kis pontnak éreztem magam. De senki nem kívánhat jobb társakat, mint Kolosék. Elég hamar kiderült, hogy jól fog működni, kapcsolati szinten is.

- Előtte nem is ismertétek egymást?
- Mivel előtte egy feltörekvő amatőr zenekar tagja voltam, próbáltam a közelükbe férkőzni, hogy "Nézd, ez a demónk, játszani akarunk előttetek". Úgyhogy egy párszor összefutottunk előtte koncerteken. Ha jól emlékszem. Érdekes módon Petivel például tök jóban lettem, mikor még a zenekar tagja volt. Talán így kicsit furcsa is volt a helyzet, hogy bekerültem egy társaságba, aminek Peti is tagja volt már rég. Aztán ő kiszállt, én meg lecsaptam a helyére.

- Ez a feltörekvő zenekar a Head-on Back ugyebár. Mesélj azért erről a bandáról is egy kicsit! Mikor kezdtétek el, milyen tervekkel, tagokkal? Hogy-hogy vége lett?
- Ó, tökéletes első zenekar volt, remek barátságok kötődtek ott, amik mai napig tartanak. Igazi gimnáziumi buli volt. Aztán tartott utána is. Gyakorlatilag csak az egyik tag folytatta igazi elánnal a zenélést, de ő már a zenekar leállása előtt kiszállt. Ő Horváth Marci, a Jozef K énekes-gitárosa. A Head-on Backben basszusgitáros volt. Olyan igazi lassan fejlődő, kényelmes zenekar volt, amivel mind zenei, mind a zenét körülvevő alapdolgokkal meg tudtunk ismerkedni. És közben remekül szórakoztunk. És vége azért lett, mert bekerültem a Stereo-ba.

- Dehát a Rado Denise (Jozef K kezdőneve) sem egy ma alakult zenekar. Ő a Head-on mellett ott is tolta? 
- Tyűh. a Head-on back-nek tavaly lett vége. Marci nyár elején még úgy emlékszem tagja volt a zenekarnak. Egy ideig még tudta a két dolgot párhuzamosan csinálni. Aztán már nem. De egyértelműen jól döntött. Neki az az útja. Úgy érzi jól magát.

- És a többiek? Folytatták komolyan a zenélést, vagy inkább csak hobbi szinten?
- Megmaradt hobbinak, Simon Balázs a dobos, most egy jazz zenekarban dobos, Víghvári Gábor, aki még a demó előtt távozott a zenekarból most egy Starfuckers nevű formációban gitározik, ahol az MZ/X-es muki énekel.

- A rövíd kitérő után szerintem kanyarodjunk vissza a fő csapásvonalhoz, a Stereochristhoz. A banda ugye a Mood romjain alakult, ahogy a Wall of Sleep is. Légyszíves mutasd be a csapatot és röviden jellemezd a tagokat.
- Hegyi Kolos és Megyesi Balázs az eredeti tagok, ők jöttek a Moodból. Kolos a gitáros, és szeret füvetnyírni. Balázs pedig a basszusgitáros, és van egy nagy fekete gengszterautója. Kludovácz Csaba nem sokkal utánam érkezett, ő dobol, és nem hallgat metál zenét.

- A Stereochrist az első lépésben még Supernatural volt, aztán váltottatok. Mi is volt pontosan az ok?
- Bár én akkor még nem voltam tag, úgy tudom, hogy voltak talán jogi problémák is a név miatt, ráadásul száznegyvenezer zenekar él a világban szupernaturális névvel.

- Akkor a szokásos. Tudom, hogy akkor még nem voltál tag, de hadd kérdezzem meg, hogy a demót, ami az első lépés volt a közönség felé, hogy fogadták? Értem ezalatt azt, hogy nem nehezedett a Mood miatt valami súly a nyakatokba az elvárások tekintetében?
- Egy olyan zenekar utódjainak mint a Mood elkerülhetetlenül nagy elvárásokkal kell szembenéznie. És ezt még a másik oldalról, a közönség szemszögéből látom. Nagyon magas volt a mérce. Az, hogy sikerült-e átugrania a két zenekarnak, már két oldalról lehet nézni. Szerencsére még ezt is láttam kívülről. Lehet, hogy szentségtörés amit mondok, de szerintem a Stereochrist már az első lépéseivel túlmutatott a Mood-on. Azért is, mert zeneileg sem azt az ortodox vonalat képviseli. A demót nem tudom hogy fogadták, én azt már akkor hallottam, amikor bent voltam a zenekarban, illetve amikor tanultam a számokat. Amúgy van amiben jobb a demó a lemeznél. Ami egy kicsit fárasztó, hogy sokszor találkozunk hasonlítgatásokkal. Stereo vs. Wos. Azt hiszem ez is elkerülhetetlen, pedig zeneileg nem sok köze van egymáshoz a két zenekarnak. Olyat is hallottunk sokszor, hogy a Stereo áll közelebb zeneileg a Mood örökséghez. Mi ezt sem így látjuk.

- Akkor mesélj. Mihez áll szerintetek közel a Stereochrist zeneileg?
- A Dead River Blues egy lazább, lendületesebb, album volt, sok New Orleans-i hatással, énekileg pedig sok grundge ízzel. Azzal együtt, hogy egy aránylag sötétebb hangvételű lemez lett, utólag mégis valahogy nagyon sok pozitív érzés van benne. Felszabadultabb szerintem, mint a Mood volt, és kevésbé heroikus. Inkább amolyan csípőből riffelős. A már velem készült dalok, nagyon sokrétűek. A legtöbb úgy született, hogy szöszöltünk a próbateremben, és egyszer csak arcul csapott egy hatalmas riff. Aztán azt bontogattuk. Nagyon jól megférnek egymás mellett a szigorúbb és a rokkosabb nóták. És hát ugye hangbeli különbség is adott, és a szövegek is némiképp mások, mint voltak az albumon.

- Ez érdekelne, soroznék: milyen különbség van a hangotok között? Te írod a szövegeket? Miben másak, mint a Dead River Blues-on?
- Könnyedén hajolgatok el. Hehe. Az én hangom mélyebb és vastagabb, bár az utóbbi időben szépen tágult fölfelé is, és még biztos fog is. Elég széles tárházzal rendelkezem üvöltések terén is. Hehe. Tehát egy jóval szigorúbb hang, olyan bourbon áztatta. De például teljesen máshogy éneklek egy szál akusztikus gitárral. A dallamok mellett a szövegek is az én asztalom, azt hiszem ez így is normális, nem szivesen énekelném más szövegeit. Peti szövegeitől abban különböznek, hogy egyértelműbbek, lényegretörőbbek, és sokszor kevésbé személyes problémákkal is foglalkoznak. Azért nem kell félni, vannak olyan elborultságok is, amit ez a stílus megkíván. Az hogy mostanában jobban érzem magam ilyen egyenes szövegkekkel, talán azért is van, mert rengeteg country és blue grass muzsikát hallgatok. Ott meg nincs pöcsölés, nincs rinya, nincs csűrés-csavarás. Egyszerű szavak vannak, amiket egyszerű átérezni.

- Dead River Blues. Ez egy nagyon  jó lemezcím szerintem (ezt egyensúlyoznám azzal, hogy a stereochrist név nem tetszik), honnan jött?
- Hát látod, ezzel megfogtál. Nem igazán tudom, hogy mi volt a konkrét oka a lemez címének. Hülyeséget meg nem szívesen mondok. Amúgy eléggé magyar cím szerintem. Ha a Tiszára gondolsz. A borítón meg a Duna van, valahol a csepeli part mentén. Ez a kép amúgy megjelenik az All along the river című slágerben is. Erre a számra törte be a fejét múltkor Áron cimboránk. Hehe. Majd, ha Polly interjút is csinálsz, kérdezd meg Petit honnan a cím. Engem is érdekel. Amúgy a Stereochrist szerintem is furcsa név. De legalább furcsa! És elég sokrétű is. Lehet, egyszer írok egy Monosatan című dalszöveget.

- A demórol beszéltél meg az elvárásokról. A nagylemez kapcsán az érdekelne, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, vagy egyáltalán voltak-e valamiféle elvárásaitok. Tudtok nagyjából adatokat, hogy mennyi ment el belőle?
- Na erre akartam valami vicceset írni, de nem nevettem, úgyhogy hagyjuk. Az elsődleges cél az volt, hogy megjelenjen, és a lehető legjobb körülmények között. És külföldön rettentő jó kritikákat kapott a lemez. Itthon ugyebár nem lehet kapni. Azt meg hogy mennyi fogyott belőle, megközelítőleg sem tudjuk, mert a kiadó egy ideje nem kommunikál velünk. És lévén amerikai kiadó, elég nehezen tudunk kapcsolatot teremteni velük. Email.  Finnországban azt tudom, egész szépen fogyott, annak ellenére főleg, hogy semmilyen reklámja nem volt. Ez az alulpromótáltság amúgy minden szinten jellemző a zenekarra. A kiadó sem mozdítja a seggét, mi is nehezen boldogulunk. Abban sem vagyok biztos, hogy az államokban volt-e egyáltalán egy hangyafingnyi reklámja a lemeznek vagy sem. A neten nagyon sok lurkóval találkozom, akinek megvan a lemez, általában letöltik, de találkoztam olyannal is, aki csak olvasott róla valahol, érdekli nagyon, de nem tudja sehogy sem beszerezni. A következő lépésünk tehát a kiadóváltás lesz. Amúgy a legelképesztőbb helyekről jelentkeznek szimpatizánsok. Volt csílei, dél-kóreai, kínai, brazil, szóval mindenféle. Aki itthon be akarja szerezni a lemezt, annak a honlapunkról kell megrendelnie, mert olyan szarul állunk, hogy általában még a koncertekre sem tudunk vinni. És lehet még rendelni a www.psychedoomelic.com-ról, Hegedűs Márk barátunktól. Ő szervezi amúgy a külföldi bulikat.

- Hogy kerültetek amerika kiadóhoz?
- A demó révén. Eljutott hozzájuk is, ők meg akarták.

- Azért az elég kemény dolog, hogy Dél-Koreából ír valaki, hogy helló, jó a lemez. Ez nem a kiadónak köszönhető?
- Nem. Valahol olvasott a lemezről, letöltötte aztán írt nekünk, hogy itt vannak páran haverok, és havonta csinálnak maguknak metál bulit, és szeretnék ha elküldenénk nekik a lemezt, hogy arra táncoljanak.

- Küldtetek?
- Még szép. A srác már előtte mondta, hogy nagyon tetszik neki, úgyhogy azt már tudtuk, hogy végül viháncolva buliztak rá.

- Elég határozottan mondtad a kiadókeresést. Van már valami konkrét elképzelésetek róla, hogy merre tovább?
- Az biztos, hogy európai kiadó lesz. Hiszen annak van értelme. Európában tudunk turnézni is, most lesz szeptemberben a második ilyen kalandunk. Egyelőre konkrétumok nincsenek. Az első turné után is voltak szép visszajelzések kisebb labelektől is, úgyhogy bizakodunk.

- Milyen kiadók ezek? Mondanál párat?
- Például a daredevil, de legutóbb Sopronban egy osztrák kiadó is megkeresett minket, hogy szeretnének velünk dolgozni. Utána kéne néznem a nevüknek A lényeg, hogy ők például most indultak, és CDT-ék mondták, hogy nagyon jó a promóciós része a dolognak. Na várj, megkeresem. Szóval, az osztrákok a Carter8 records, és a Rebeat Distribution. Nekem ezek teljesen ismeretlen nevek. Nem is hiszem, hogy ők szóba jönnének.

- Az új lemez akkor mindenképpen új kiadó égisze alatt jön majd ki?
- A jelenlegi kiadónknak 4 lemezre elővételi joga van. Szóval nem olyan egyszerű a dolog. Most mi csak azt látjuk, hogy sehogy sem megy a lemez, nincs rendes európai terjesztésünk, egyáltalán nincs magyar terjesztés, úgyhogy mi csak abban tudunk gondolkodni, hogy találjunk valaki mást. Ez az elsődleges cél. Aztán majd meglátjuk, mit szól hozzá a kiadónk. Ha egyáltalán még akar velünk kommunikálni. Hehe.

- Hát ez elég bonyolult. A Blind Myself is jól megszívta a Horryfied by the Sun EP-vel. Évek óta nem tudják cd-n kihozni az anyagot, mert a volt kiadó bekavar. Kicsit ti is elsiettétek azt a szerződést szerintem. No, de beszéljünk valami vidámabb dologról. Új számokról például. Mondtad nemrég, hogy vannak gizdaságok, lazaságok és keménységek is. Mesélj!
- Eddig hét szám készült el. Két újat már játszottunk is koncerteken. Egyébként a hétből hat koncertképes, a legújabb még csak tegnap született, úgyhogy az még odébb van. Az az igazság, hogy a hét szám mind különbözik egymástól. Az Awakening, és a That's real life, amiket már játszunk régebb óta, jól mutatja az utat. Az egyik kimértebb, Crowbar-os vonal, de annál dallamosabb gitárokkal, a másik egy gyorsabb, lendületes dal. Ezen kívül még egy konkrét címmel szolgálhatok. A The Good Old Way egy félig akusztikus, déli ízű nóta, nagy refrénnel, a végén szép kis nyúorlinsz szigorral. Ennek az alaptémáját például én írtam még régebben, aztán megmutattam a többieknek, ők meg rábólintottak, és alakítgattak rajta. Egyszer majd feltesszük valahova az eredeti, teljesen akusztikus verziót is. Ezeken kívül van még egy eddig teljesen szokatlan hiper durvulat, Pantera - Anthrax vonal, jó kis szélsebes zúzzanat. Meg a többi. Aztán van itt olyan, hogy jó kis stadionrock refrénű, doom verzéjű izmozás, ez is rajta lesz a demón. Aztán van még a többi... A lényeg, hogy sokszínűbb mint a lemez volt. Június 17-ére sikerült szerveznünk egy bulit a gödöllői Trafóba. Aztán Sziget, Majd szeptemberben a turné.

- Ha már említetted a turnét, te is írogattál ilyen turnéblog szerűséget, ott elég sok minden megvan, de mesélj már egy kicsit összefoglalóan, kikkel játszottatok, merre, legjobb bulik, valami atom sztori.
- A blogban az európaturné sajnos még nincs fent teljes egészében, mert még várok a többi szaftos fotóra. Viszont a kis tavaszi menetelésünket végig lehet követni benne. Mint mindig most is a Szegedi buli volt a legjobb. Hiába, déli zene, déli város. Megpróbáltunk rövid idő alatt minél több helyre eljutni. Olyan zenekarokkal tehettük ezt, mint a Wackor, az Isten Háta Mögött, és a Hybrid (akik azóta sajnos feloszlottak). Változó volt és tanulságos. Győrben például alig tizenöt fizető vendég volt, miközben a külső helységben tolongtak az emberek, de inkább dobálták az aprót a zenegépbe, hogy Ossiant meg társaikat hallgassák. Valamiért ott például azt hitték, hogy mi hatalmas pénzeket kapunk a koncertért, és meg voltak sértve, hogy még van pofánk belépőt szedni. Érted, mi szedtük a belépőt. Még egy technikust sem kaptunk. De ettől függetlenül ott is nagyon jól szórakoztunk. Persze voltak nagyon nagy bulik, mint a szegedi, amit már említettem, de őket nem lehet elégszer. Aztán nagyon jó koncert volt a szentesi, a kaposvári, és a soproni is. A többi is, csak azokra most nem emlékszem. Atom sztori... Hát, lehetne olyat ezret, hogy mennyit ittunk, milyen hatalmasakat buliztunk meg ilyesmi. Mégis valamiért az jut most eszembe, amikor Wackor Mikivel Star Wars-os legóval játszottunk a Kaposvári buli előtt. Olyannal, ami egy Anakin-ből DarthVader-t gyártó robot. Amúgy sem vagyunk az a koncert után rajongó lányokat fogdosó, saját hányásában fetrengő zenenkar. Inkább az ilyenket hánynám le, sok sok legózás után. Hehe.

- Szerintem lassan átrágtuk magunkat a lényegen. De például vannak olyan frappáns kérdéseim még, hogy mondjuk ajánlj nekünk pár aktuális, jó lemezt!
- IGEN! Először is a Brand New Sin új albuma kötelező! Recipe For Disaster a címe. Aztán, hibátlan az új System Of A Down is. Hú aktuális zenékben azért gyenge vagyok. De végre ajánlhatom a kedvenc lemezemet! Csak a végén árulom el a címét, különben senki nem olvassa végig, hehe. ’71-ben jelent meg, Madman Across The Water a címe, és a slágernótát a Majdnem híres című filmben lehet hallani. Az egész album valami hihetetlen kaland és olyan arcok esküsznek rá, mint Zakk Wylde meg John Frusciante. Meg mint én. És nem másról van szó, mint Elton Johnról.

kisbazsa

[2005.06.20.]