Rod Stewart a Kisstadionban

Ismét egy illusztris vendég érkezett a világ zenei palettájáról kishazánkba, Rod Stewart személyében, aki már több alkalommal is adott koncertet Budapesten a szóbeszéd ill. a pletykák szerint azért is szeret ide jönni, mert nagyon tetszenek neki a magyar hölgyek.

Rod Stewart (60) sem mai gyerek, hiszen még az 1960-as években kezdet el fel-feltűnni különböző zenekarokban, akkor még vokalistaként és harmonikásként. Fiatalabb korában szerette meg a focit és pár hétig még sírásóként is dolgozott.

Játszott többek között a Jeff Beck Group-ban, a Faces-ben és ekkor kezdte el saját önálló karierjének alapköveit letenni első korongjai még inkább bluesos, countrys rockos hangzásúak voltak. Majd jött a harmadik korong és benne a Maggie may c. szám és ezzel a számmal lett igazán széles körben ismert és népszerű. Majd a hetvenes évek közepe felé poposabb zenei hangzásra váltott, így jelentős szerepet kapott eme időszak slágertermelésében, ami mára -kb. negyven év színpadi munkásság után-, közel 130 millió eladott lemezt mondhat magáénak, ami azért elég tiszteletre méltó példányszám! Egy kis anekdotikus adalék, hogy a hetvenes évek közepén kis gyermekként megmaradt bennem egy szilveszteri tv műsor emléke, amikor örökbecsű HOFI Géza parodizálta Rod Stewartot az I’am Sexi c. számát, ami akkoriban is már mérce volt kit parodizálnak és lám mai napig megérdemelten a csúcson van.

Természetesen életében voltak hullámvölgyek hosszabb rövidebb szünetek, de ezt túllépve ismét hatalmas sikereknek örvendhet. Mindég is híres volt nőfaló életmódjáról, amit nem is bizonyít jobban több házassága, talán hat –hivatalos- gyermeke is.

Legutóbbi nagy léptékű munkája a THE GREAT AMERICAN SONGBOOK –első kötetéért Grammy díjat kapott 2002-ben-, melynek a harmadik „hang könyve” jelent meg utoljára.

A koncert előtt kb. fél nyolc magasságában, várakoztunk a sajtó passz osztására, amikor már az István mezei úton, hosszú-hosszú sorokban kígyóztak az emberek a bejárat felé, várva a beengedést.

Jó látni, hogy ilyen sok embert mozgatott meg ez a koncert ezen a szép nyári estén, annak ellenére, hogy bizony a jegyek ára 9.900-19.000 HUF között volt –ami azért ismerve a stadionok állapotát és minőségét picit soknak tűnt első hallásra-, ennek ellenére a hallott információk alapján kb. 7.500 néző volt a kisstadionban. Még a legdrágább vip szektorok is jól megteltek, igaz azért ott inkább az angol, német, beszélgetések voltak jellemzőek és kevesebb volt a magyar szó. Azért a nézők nagy százalékát a kicsit idősebb generáció alkotta és főként a hölgyek száma volt szembetűnő, de azért sok fiatal is kíváncsi volt szülei kedvencére.

A koncert még kicsit világosban, fél kilenc táján kezdődött, a színpad teljesen naturális sima fehér volt egy hatalmas fekete zongorával a bal oldalán, a hátfala pedig három részből álló kivetítő volt. Amikor megjelent Rod Stewart a színpadon a közönség kitörő örömmel fogadta és természetesen nem csak egyedül állt a színpad közepén, hanem rögvest körülvették a gyönyörű hölgyek (három vokálos egy saxis és egy gitáros), és máris a húrok közé csaptak.

A naturális színpad rögtön megélénkült és megtelt élettel és a három részből álló kivetítő is nagyon jó díszletnek bizonyult, hiszen hol klippszerű, hogy élőképek, fotók jelentek meg rajta. Rod benetton színű zöld ingben, fekete nadrágban a hölgyek fekete egyen kosztümben voltak. Néhány szám után az egyik klipp végére becsempészték a Magyar trikolort, amire a közönség leírhatatlanul jól reagált és az üdvrivalgás még Rod hangját is elnyomta.

Majd Rod levonult a színpadról „észrevétlenül” és átadta helyét egy csodás dobszólónak, ami két (egy elektromos és egy hagyományos) dobon zajlott egy időben ill. egymást kiegészítve a kb. hat perces dobszóló alatt Rod átöltözött a színpad mögött és visszatért a következő számra, de ekkor már narancssárga zakóban volt. Itt jegyzem meg, komoly ruhatárral jöhetett, hiszen néhányszor még átöltözött a koncert alatt.

Mint a bevezetőmben fél mondat erejéig említést tettem a focihoz való kapcsolatáról, szeretetéről, ennek igazolásaként egy roppant egyszerű módot választott, ugyanis a koncert előtt már előkészített kosarakban több tucat Fila focilabda volt saját kezű dedikációjával ellátva és ezeket rendszeresen kirúgta a közönség felé, így azon szerencsések, akik elkapták az elég jól elrúgott labdákat ily különös koncert relikviával térhettek haza.  Majd sorban jöttek a jobbnál jobb dallamok és bevallom semmit sem változott az elmúlt években fantasztikus hangja van és fizimiskája sem sokat változott, főleg a frizurája.

Majd eljött a szünet ideje (21.40 körül) a színpadra lepel borul és a közönség is kifújhatta magát és rögtön megindultak a beszélgetések értékelések a friss élményekről.

Negyed óra után 22ó-kor elkezdődött a második rész. A színpad teljesen átalakult és a nagyzenekar is helyet kapott egy pulpituson, karmesterrel a nagy amerikai dalok méltó bemutatásához. Itt Rod is ismét átöltözött fekete frakkban a hölgyek pedig földig érő nagy estélyiben pompáztak a kivetítő képei pedig a régi idők emlékére utalva fekete-fehérre váltva jelezte az időutazás kezdetét. Itt is sorban jöttek a szebbnél szebb dallamok Rod Stewartos adaptációi mint pl. a WHAT A WONDERFULL WORLD c szám és a többiek.

Bátran állíthatom fantasztikus élményben volt része annak, aki láthatta eme turné hazai előadását. Sőt voltak olyanok akik –többek között jómagam is- el akartak menni néhány szám után, de annyira megragadó és fantasztikus élmény volt, hogy a végén ott maradtunk az előadás majdnem legvégéig.

Egyébként a végére ill. a ráadás részre is tartogatott egy két hazánkban is ismert és anno sokat is játszott számot, mint pl. a I’am Sailing c. dalt a közönség nagy örömére a koncertnek kb. tizenegy óra tájban lett vége és a közönség is nagy örömmel tért haza és bizonyára sokan akik még nem vették meg a turné alapjául szolgáló albumokat, valószínű hamarosan elmennek kedvenc lemezboltjukba és lemezboltosukhoz és bevásárolnak egy két albumot!

-BK-

[2005.06.21.]