Kis váltás, kis csalódás

A remek soulénekesnő Joss Stone már a harmadik albumával rukkolt elő. Március 20-án megérkezett az Introducing című lemeze. A 19 éves, többszörös Grammy-díjas hölgy ezúttal váltott, hogy miben is, az nemsokára kiderül.

Rögtön az elején leszögezném: kicsit csalódtam ebben az albumban, főleg ismerve a két előző munkát, a The Soul Sessions-t és a Mind, Body & Soul-t. A húsz év körüli énekesnő lehet, hogy most kezd serdülni, de egy biztos egyre inkább pimaszabb lesz, mely a zenéjében is meglátszik. Hosszú szőkés hajáról jól ismertük, most azonban hatalmas vörös sörényt varázsoltatott fejére. Öltözködése is változott, már ha ezt lehet egyáltalán öltözködésnek nevezni.

Az egész borítón, kívül-belül, mindenhol testfestésben látható és csak egy piros körömcipő az, mely ruhadarabnak nevezhető, bár az is inkább csak kiegészítő. Szóval a kisasszony stílust váltott? Erre, csak a címet látva is megadhatjuk a választ. Introducing, vagyis bemutatkozás. Na de a harmadik lemeznél? Akkor mégiscsak igen a válasz az előző kérdésre. Mostanság a viselkedése is hagy némi kivetni valót maga után. A Brit Awardson, botrányosan viselkedett, és nemrég több mint 2 órát késett saját koncertjéről. Új magatartás, új öltözködési stílus, új haj, vajon a dalok is ennyit változtak a megszokott stílushoz képest?

„Amcsis” borító

A már említett borítón szinte csak a teste látszik, ami tele van festve. Na meg persze a hatalmas hajtömeg. Hátulján egy pice jelet, és grafitit látunk. Belül pedig egy szintén festett bőrű férfival, ölelkezik. Nagyon zavaró a borítón, hogy sehol se látszik az arca, a szeme is csak egy helyen összesen. Kicsit hippis az összkép, mintha csak a Hair-t látnám a jelszó: szeretkezz, ne háborúzz! Lehet, hogy Joss is ebbe az irányba kezd eltolódni. Sőt, saját kezével írja a borító belsejébe, kis smiley-k kíséretében, hogy Peace and love and hugs and all that good stuff. Ami biztos, az, az, hogy angol, ám ahhoz képest nagyon is amerikainak akar látszani. A kiejtését is próbálja úgy átalakítani, hogy az, minél jobban hasonlítson a tengeren túl élőkéhez. Talán úgy gondolja, jót tenne a karrierjének, ha olyan lenne….Ki tudja…

Legalább a zene nem változott annyit

Ha a zenei anyagot vizsgáljuk, annyira nagy változás nem tapasztalható. Megmaradtak a soul, az R&B és a hip-hop elemek. Viszont ez az Amerika mánia erre is kihat. Sokkal jellemzőbb a hip-hop, mint korábban. A ritmus, az ütem és a hangszerek is olyanok mintha New York utcáján sétálnánk. Szinte érzem a sok sikátor hangulatát, amit bóklászom az őszies időben.

A hangszerek visszaadják azt a hangulatot, amit az ott élő emberek érezhetnek: egyszer a fényűző utcákon sétálnak, majd egy éles elágazásnál máris látják maguk előtt a kukán ülő szakadt ruhás szaxofonost, aki pár dollár reményében nyúzza ütött-kopott hangszerét. Kicsit talán időutazásra is csábít, visszatérünk egy olyan korba, ahol a soul zene még szinte a reggelivel együtt költözött be a mindennapokba…

Az összkép szerintem elszomorító. Totál jó volt a lány úgy, ahogy egy világ megszerette. Stílusában és zenéjében is. Nem véletlenül adott el világszerte több millió lemezt. Most kérdem én, ami jó volt, azon miért kell variálni? Húszévesen talán vadóc, pajkos, és pimasz a legtöbb ember, főleg ha sztárnak számít, de ez a vörös haj és az ezzel együtt járó változások, kicsit meredek váltások voltak.

Pernyész Kitti

[2007.05.16.]