Elmerülni az ismeretlenbe

Josh és Jutta albuma új élményeket adott.

Számos alkalommal hallottam már róluk, ajánlgatták is sokan, hogy hallgassam meg a Josh és Jutta duo albumát, ám valahogy mindig húztam halasztottam a dolgot, hogy igen, persze, majd egyszer meghallgatom őket. Kicsit feszengve vettem kezembe a korongot, ugyanis nem kifejezetten kedvelem a pop dalokat. Ám a „Vár rám az ismeretlen” című albumban csalódtam, méghozzá nagyon kellemesen. Járjuk be mi is most az ismeretlent!

Kedves, vidám borító
Két szimpatikus fiatal mosolyog rám vissza a borítóról, egyetlen egy dolog zavar csak egy kicsit. Josh szemeit nem látom, mert divatos napszemüveg mögé rejtette. Ezért érzésem szerint kár volt, de sebaj. Semmi felesleges cicoma, semmi giccs. Igazuk is van, a lényeg legyen a korongon! A hátsó oldalon a dalok listája is jól látható. A kiadó és a támogatók logoit is itt tüntették fel. A belső oldalon ismét a dalok listájával ismerkedhetünk, csak itt már kiegészültek a szerzők névsorával is. S még az is kiderül, hogy Jutta valójában Szeibert Judit, Josh pedig Szarvas József. Egyéb technikai információkat is megtalálhatunk az oldal alján. Majd mindkét énekes külön-külön köszönetet mond azoknak, akiknek hálával tartoznak, illetve a duó közösen is megfogalmazza a személyes köszöneteket. Egyszerű, ám mégis mindenre kiterjedő, igényes borítót kapott az album.

Romantikus, bulizós, fiatalos
Lendületes, dallamos, igazi bulizásra csábító dallal – Miért félsz – kezdődik a lemez, amelynek azonban úgy érzem egy kissé szomorú a szövege. Engem is elgondolkodtatott, hiszen nagyon sok dologtól félünk életünk során. Már itt nyilvánvalóvá vált, hogy a Josh és Jutta hangja nagyon jól szól egymás mellett, kiegészítik a másikat.

Táncolható, kellemes dallammal nyit a Nincs az a szó című felvétel, amelyben Josh indítja az éneket. Tisztán, könnyen érthetően szól a hangja, amelyhez majd Jutta is kapcsolódik. Szerelmi vallomás ez a javából, amit akár egy egyetemi buli után sokak el is énekelhetnének…

Az album címadó dala következik – Vár rám az ismeretlen – amely nem hiába lett sláger. Az elején hallható füttyszó érdekes hatást kelt. Lendületes, fülbemászó, és könnyen megjegyezhető, amely minden sláger kelléke, szerintem. Autóban, munka közben, buliban, szinte mindenhol hallgatható, a jó kedv garantált.

Sejtelmesen indít a következő felvétel, kicsit „marsos” hatást váltott ki belőlem. A dobgép remekül emeli ki Josh és Jutta „bolyongását”. Fagyos a szívem, nem is kicsit, ám egy szerelmes karban még a leghidegebb jégpáncél is felolvadna. A dob, nagyon jól lüktet, mintha csak a szívek ritmusát adná vissza. Igaza volt egy barátomnak, amikor azt mondta: Depeche Mode stílusú a dal…

Vokális hangzással indít a Nem kell már című dal, amely azonban a legkevésbé tetszett az albumról. Nekem túl „vad”, úgy hallom a hangok is kissé „torzan” szólnak a technikának köszönhetően. Ez már akkor sem jött be nekem, amikor Cher használta. Nagyon modernek találtam a felvételt.

A duó lány tagja kezdi az éneket, – Te vagy a tűz – itt figyeltem fel igazán a hangjára. Nekem nagyon tetszett. Már többször is említettem, hogy a mélyebb hangú énekesnőket jobban kedvelem. Nos, Jutta hangja nekem maximálisan megfelel. Joshtól bocs, de ebben a felvételben nekem Jutta volt a csúcs.

Ismét egy ízig-vérig bulizós dal – Zakatol a szívem – következik, amelytől tényleg zakatolni kezdenek a legfásultabb szívek is. A zene is „zakatol”, fellépéseken nagyon lehet erre tombolni, könnyen megjegyezhető, énekelhető refrénnel.

Líraibb dallamok
Nem mindig lehet ezer fokon bulizni, nem mindig lehet pörögni. Az Olyan más most az éj című felvétel szenvedélyes, romantikus szerelmi vallomás, amelyet modern zenei alapokkal láttak el, s mégis valami kellemes nyugalmat áraszt.

S ha valaki esetleg elszundított volna, akkor garantáltan felélénkül az Ébredj fel című dalra, amelyben pezsdítő, lüktető zene van, nagyon jól megszerkesztve. A nő és férfi pedig biztosítja a másikat, hogy bizony szükségük van egymásra.

Szavaidat őrzöm a címe a felvételnek, amely ismét kissé „távolian” indít, az énekesnő hangját mintha egy vasútállomás hangosbemondóján keresztül hallanám. Jutta itt is nagyon jól énekel, s megint tapasztalhattam, hogy nagyon illik a két énekes hangja egymáshoz.

Császár Előd előadásában vált ismerté a Megtalállak még című nóta, amelyet az ő előadásában nem kifejezetten szerettem. Viszont a duó felturbózta, számomra emészthetőbbé tette, a dob ismét remekül lüktet benne, szinte szakítja a hangfalat. Ezt is fellépések, bulik alkalmával hallanám viszont a legszívesebben.

A Nincs az a szó című dal lágyabb verziója a kedvencem az albumról. Nagyon tetszett. Ez hatott rám a legjobban. A zongorával az elején és az energiától duzzadó két hang kézzelfogható szenvedélyt, vallomást sugároz. Josh hangja is itt tetszett a legjobban.

A két utolsó dal – a Vár rám az ismeretlen dream radio version, és a Fagyos a szívem slow version – is remekül sikerült, ám én nem nagyon szeretem az ilyet, jobban kedvelem, ha egy dal, csak egy verzióban van fent egy albumon, bár ez csak az én vesszőparipám, amit mellesleg nem is nagyon lehet megvalósítani…

Örülök, hogy bejártam az ismeretlent
Kezdeti fenntartásaim mintha soha nem is lettek volna, mire végére ért az album. Nem állítom, hogy a pop zene ezentúl a kedvenceim közé fog tartozni, de Josh és Jutta érdekes utazásra vitt. Segítségükkel belekóstoltam valami olyanba, amiről eddig csak halvány sejtésem volt. Dallamos, emészthető, énekelhető, s nem mellesleg nagyon is szerethető dalokat válogattak össze az albumra, amelyről nem véletlenül lett rövid idő alatt sláger öt nóta is. Jutta hangja egészen meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó. Josh pedig amellett, hogy remek énekes, nagyon jó dalszerző is, kellemes maximálisan bulizós számokat írt, amelyek mondanivalóban is megállják a helyüket. Már csak annyit mondhatok: nem kell félni az ismeretlentől…

– Havassy Anna Katalin –  

[2007.05.24.]