Különleges mixersuli a legnagyobbaktól - a harmadik lecke

Dacára a fenti címnek a tavalyi év végén - sorrendben harmadikként - megjelent Dark&Blue válogatás nem a Curacao likőrből készíthető koktélok széles variációjával ismerteti meg a hallgatókat. Sőt, amint arra a „Classic” jelző is utal tulajdonképpen nem ismertet meg minket semmivel. Legalábbis semmi újjal. Vagy mégis?

Az esetenként már DJ guruként aposztrofált („másodállásban” rádiós zene- és programigazgató) Bárány Attila - aki a mixlemez sorozatot nyilvánvalóan előre megfontolt szándékkal követte el állandó tettestársával, Bakis Jovánnal egyetemben – egy nyilatkozatában így fogalmaz : „Olyan zenét játszom, amit szeret a közönség, de mindig beleviszek valamit a sajátomból, ami új, ismeretlen...” (necc.hu)

Ilyen egyszerű lenne a siker receptje? Igen. Mindazok számára, akiket erre rendelt a sors. Akik – megintcsak Bárány gondolatait idézve - képesek arra, hogy oly módon játszák le a slágereket egymás után, hogy a közönség úgy érezze jól magát (be- és elfogadván a DJ „saját” számait), hogy közben észre sem veszi, ez nem az a zene, amit egyéb médiumok minduntalan elé tárnak.

A Dark&Blue Classic sorozat újabb darabja tökéletes példázat az iméntiek alátámasztására. 1999 és 2004, a sorozat első két albumának megjelenése után ezúttal 19-32 éves dalokat mixelt össze saját – és a hallgatóság – szórakoztatására a két lemezlovas. A 23 szám jelentős többségének dallamai mélyen bevésődtek immáron két generáció emlékezetébe is. Még akkor is, ha közülük a fiatalabbak már nem feltétlen tudják megmondani, hogy éppen a Stretch-et, a The Crusaderst vagy a Hot Chocolate-et hallják.

A takarékos megoldás

Gloria Gaynor hangját persze még közülük is kevesen tévesztik össze Berry White vagy a hip-hop oszlopaként – másutt a rap királyaként - emlegetett Kurtis Blow zengő baritonjával. Viszont azt megint lenne, aki nem tudná, hogy melyik szám található a The Commodores és melyik a Kool & The Gangs korábbi albumán. A szelekcióban szereplő LEG-ek (azaz legismertebb, legkedveltebb, legjobb, leghallgatottabb, ... slágerek) ugyanakkor olyan harmóniát alkotnak, hogy meglepetten tapasztaltam, amikor a CD lejátszó kijelzőjére pillantottam, hogy a track számláló már 10-est mutat. Szentül meg voltam ugyanis győződve róla, hogy még csak a második, legfeljebb a harmadik számot hallgatom.

A retro diszkókban, vagy ilyetén hangulatú házibulikon (sőt már ezüst-lakodalmakon is) költséghatékony és kényelmes megoldást jelenthet a CD lejátszása. A 76 perc alatt ugyanis nyugodtan megvacsorázhat a zenei felelős, senki nem fogja hiányolni. Aki volt oly szerencsés, hogy anno éjszakákat bulizzon át a Fortunában, annak a nosztalgia könnyeit fogja a szemébe csalni a korong. Ezen könnyek csillantak meg szemükben tíz évvel ezelőtt is, amikor a várban található szórakozóhely végleg bezárta kapuit. De akiknek a kormányváltóról már csak Orbán vagy Medgyessy jut eszébe és nem a Trabi vagy a Wartburg, azoknak a funky, soul R&B számok hangulata önmagában képes a nem is olyan távoli múltat idézni.

Persze vannak, akiknek már a könyökükön jön ki a retro. Nekik legalább annyira tele van a púpjuk a retro-térítéssel, mint a metro-építéssel (). Ők azt mondják, 2007-ben nem letűnt korok letűntnek minősített zenéit szeretnék hallani. Egy ilyen esszencia másfél évtized funky slágereiből azonban még az ő lemeztáruknak sem csupán a számosságát gyarapítja. Ugyanakkor a kis pénzű gyűjtőknek is jók ezek az albumok, hiszen így néhány CD-vel - legalábbis részben - kiválthatják a nyolcvanas évek környékén összegyűjtögetett, relikviaként létjogosultságukat továbbra is megőrző bakelit korongjaikat. Opuszokat hallunk felcsendülni a kiadványon, amelyek akkor is ismerősen csenghetnek fülünkben, ha születésük pillanatában még csak riadt gondolatok voltunk egy pajzán éjszakáját követő reggelen.

Ne kövess el végzetes hibát!

Ha ugyanis nem követtük el azt a végzetes hibát, hogy elmulasszuk az A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című film megtekintését, akkor a CD első száma (Stretch: Why did you do it) rögtön ismerős lesz számunkra. A Kool & The Gang Jungle Boogie-ja pedig számos más előfordulása mellett a Ponyvaregény egyik jelenetéből is felderenghet. De ahhoz sem kell évtizedekkel visszapörgetni az idő kerekét, hogy élőben hallgassuk a Hot Chocolate You sexy thing-jét, elég volt pár hete az idei Harley Davidson fesztiválon Alsóörsön meglátogatni a Nagyszínpadot.

A harmadik Dark&Blue-n keveredik az angol és tengerentúli muzsika, a soul, a funky, a hip-hop és az R&B, másrészről jó néhány “megahit” kvázi ismeretlen kuriózumokkal (mint amilyen például a méltatlanul felfedezetlen Preset Monkey Chop-ja). Végül, lássunk csodát, mindezek elegyeként egy selymesen izgató, szívdobogtató és vidám, szeretettel teli mosolyra fakasztó koktél gazdagítja fogyasztóinak életérzését. És még ha vitathatónak érzem is a kicsit marketing-szagú szlogent, miszerint „2007 a funky éve”, mégsem kívánhatok mást a felkínált koktélhoz : váljék egészségünkre!

Balázs András

[2007.07.11.]