Operett Akadémia a Pesti Broadwayn

A gálaest keretében megtartott „évzáró” helyszíne természetesen az iskolának helyet biztosító Budapesti Operettszínház nagyszínpada volt.

Végre itt a nyár, bezártak az iskolák, bizonyítványuknak örülnek - vagy éppen nem örülnek - a pár hete még padokat koptató diákok. Nem egy szokványos iskolai évzárón vehettünk részt hétfő este, melyen az Operett Akadémia növendékei búcsúztak az évtől.  Az Akadémia tanulói: Sas Éva, Pohly Boglárka, Lukács Anita, Geszthy Veronika, Zábrádi Annamária, Bódi Barbara, Langer Soma, Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid

Kollégáimmal pár perccel kezdés előtt érkeztünk a színházhoz, és meglepődve tapasztaltuk, hogy hasonlóan a színház nagysikerű előadásaihoz, óriási tömeg várakozik a Nagymező utcai patinás épület előtt. Az Operett Akadémia 9 tanulójának gálaestjére a színház 900 férőhelyes nézőtere zsúfolásig megtelt. És milyen igazuk volt, hogy ilyen sokan eljöttek!

A gálaest pontosan 7 órakor kezdődött, a színház igazgatója és a gálaest rendezője, Kerényi Miklós Gábor köszöntőjével. Az igazgató úr elmondta, hogy az Operett Akadémia létrehozásának alapötletét az adta, hogy Magyarországon nem folyik operett képzés, hiszen idén végzett az utolsó musical-operett szakos osztály a Színművészeti Egyetemen, viszont az operett műfaj életben tartásához utánpótlásra van szükség. Ezért álmodták meg és hozták létre az Operett Akadémiát, mely a lelkes támogatók segítsége nélkül nem jöhetett volna létre. A támogatók között külön kiemelte Nelhiebel Józsefné Horváth Erzsikét, a színház egyik dolgozóját, aki jelentős anyagi támogatást biztosított az Akadémia létrehozásához.

A köszöntő után Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya – Művészhimnuszával, valamennyi akademista közreműködésével, kezdetét vette a műsor. A programot blokkokra osztották, a dalok mondanivalója, hangulata szerint, melyeket Peller Károly humorral fűszerezett konferálása kötött össze. És most a dalokról. Nem is tudom, hogy melyik dalokat emeljem ki, ugyanis a fiatalok olyan profizmussal adták elő valamennyit, hogy igazán nehéz a választás. Miután kiosztották a jegyszedők a műsort, és megláttam, hogy szinte valamennyi nagy operett slágert elő fogják adni, köztük nagyon sok kedvenc melódiámat, elkezdtem izgulni a fiatalokért. Már rögtön az első dal az egyik kedvencem volt - Kálmán Imre: Csárdáskirálynő c. operettjének Szilvia belépője -, melyet Kalocsai Zsuzsa és Fischl Mónika művésznők csodálatos előadásában már többször láttam. A gálaesten Lukács Anita énekelte, és őszintén mondom – anélkül, hogy megbántanám a két művésznőt -, igazi konkurenciájuk akadt Anita személyében. De kiemelhetném szintén a Csárdáskirálynőből a Te rongyos élet c. dalt is, melyet Pohly Boglárka és Szabó Dávid nemcsak hangjukkal, de tánctudásukkal is felejthetetlenné tettek ezen az estén. Kíváncsi lennék, hogy a háttérben Peller Károly, aki az előadásban Bóni szerepét alakítja, és így az előadásban ennek a dalnak közreműködője, milyen érzésekkel nézte a jövő operettsztárjainak nem mindennapi tehetségét. A teljesség igénye nélkül kiemelnék még egy-két dalt, például Geszthy Veronika előadásában Strauss: Denevér c. operettjének Csárdás című dalát, vagy Delibes: Lakmé – Csengettyű áriáját, melyet Zábrádi Annamária csodálatosan adott elő. Ami nekem is és a közönségnek is igazán nagy élményt adott, az Lehár: A víg özvegy – Vilja dala, melyet Sas Éva, Lukács Anita és Geszthy Veronika a három tenort (Domingo, Pavarotti, Carreras) megközelítő humorral, könnyfakasztóan adott elő.

És még folytathatjuk a felsorolást olyan produkciókkal, mint amilyen például Szirmai: Mágnás Miska c. operettjének Csincsalavér c. nótája, melyet Bódi Barbara, Kerényi Miklós Máté és Langer Soma edényfedőkön előadott tánca tett különlegessé, a közönség legnagyobb örömére. A műsor azonban nemcsak operett dalokat tartogatott számunkra. Két fiatal tehetség más műfajban is megmutatta tudását. Szabó Dávid a világhíres Victor Hugo: Nyomorultak című regényéből készült musicalből énekelte el Marius dalát, abszolút tökéletesen. Ennél a dalnál kicsit körbenéztem, és a hátam mögött rengeteg csillogó lányszemet láttam a nézőtéren. Azt gondolom, hogy Dávidban megszületett a tinilányok új nagy kedvence. Másik ilyen pillanat volt, amikor Kerényi Miklós Máté, a Zene nélkül mit érek én című Máté Péter dalt adta elő. De ha már a férfiaknál tartunk, ne feledkezzünk meg a meghívott sztárvendégekről sem, akik egy-egy duettben léptek színpadra az akademistákkal. Így például közreműködője volt az estnek, a musicalsztár Imre Sebastian, a  Jászai Mari-díjas Nyári Zoltán, - és ahogy Peller Károly bekonferálta - Homonnay Zsolt, a színház szörnyetege, aki a Szépség és a szörnyeteg című musical címszerepét alakítja a Budapesti Operettszínházban.

Bár a „tanulók” osztályzatot nem kaptak, mégis a közönség reakcióiból úgy gondolom, hogy a végzősök egyöntetűen csillagos 5-re vizsgáztak hétfő este. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a közönség füttyszóval, ujjongásokkal körített többperces, ütemes tapssal köszönte meg a műsort. Remélem nagyon sokszor láthatom még az iskola tanulóit akár a Budapesti Operettszínház, akár más színpadok operett előadásaiban.

A rendezvényről bővebb beszámolót, a végzősökkel interjút, a Musical&Operett újság szeptemberben megjelenő számában olvashatnak az érdeklődők.


Kaber

[2005.06.29.]