Tűznyelés, asszonyos bekiabálás és járkáló dob

Három magyar zenekar is fellépett a francia fővárosban a Zene Ünnepén .

A Zene Ünnepe alkalmából hazánkat három zenekar is képviselte a Párizs szívében felállított szabadtéri színpadon, amelynek stílszerűen a „Magyar Sarok” nevet adták. A három formáció pedig nem volt más, mint a Zuboly, a Napra és a Live Act.

Pályázat útján jutottak ki

A Párizsi Magyar Intézet pályázatot írt ki, amelyre olyan zenekarok jelentkezését várták, amelyek a tradicionális magyar népzenei motívumokat úgy elegyítik a XXI. század stílusjegyeivel, hogy az eredmény friss és újszerű muzsika legyen. Közel 130 zenekar – ez mintegy 800 zenészt jelentett – jelentkezett, s közülük választották ki a fent említett együtteseket. Ennek eredményeként nyertes csapatok június 21-én este hét órától éjfélig szórakoztatták a nagyérdeműt.

Volt, aki ritmusra tüzet nyelt

A színpadon elsőként a Zuboly zenekart láthatták és hallhatták, mégpedig az „Indulj el egy úton” című dalukkal. Ezt követte a „Gerencséri utca” kissé különösnek tetsző, új feldolgozásban. Példának okáért a jelen lévő magyar közönség is mosolyogva találgatta, melyik magyar népdal lehet, ugyanis a zenészek meglépték azt is, hogy a dalt egy világslágerrel „remixelték”. Ágoston Balázs, – elismert népzenész és jazzmuzsikus lévén – olyan dalokat játszanak, amelyekben a doromb, a szaxofon, a duda és a szájjal utánzott géphangok is felcsendülnek, ráadásul helyenként rappelve adják elő az improvizációk sorozatát. Stílusuk az úgynevezett „broken etno”, azaz a break-dance és a népzene elegye. Kísérleti dallam- és hangzásviláguk mégsem népdal-alapúak. Hol az etno-jazzből, hol a népzenéből táplálkozó free-jazzből, hol pedig a világzenéből merít. Felcsendült Jean-Michel Jarre Oxigén című világslágere is, s a már addig is nagyon aktív közönség erre már hangosan éljenezni kezdett. Amikor pedig Pierre, a francia, de magyarul beszélő fiú a zene ritmusára tüzet nyelt, mindenki arcán széles mosoly húzódott.

Asszonyos bekiabálásokból sem volt hiány

Szürkületkor lépett színpadra a Napra, s a folk-rock vette át a főszerepet. A dob, az elektronikus és a basszusgitár együtt szólalt meg, olyan tradicionális hangszerekkel, mint a hegedű, a brácsa, a cimbalom vagy éppen a tangóharmonika. Ezzel egészen új értelmet kaptak még a sírva vígadós népdalaink is. A gyerekek lelkesen ropták a színpad előtt, s hozzájuk fokozatosan csatlakozott egyre több fiatal és felnőtt is. A „Jaj a világ” vagy éppen egy másik szomorú, a „Bánat, bánat” című nóta először lassan, borongósan zendült fel, majd hirtelen felpörögött, és már-már, mintha egy rockbanda játszott volna, olyan energikusan szólalt meg a gitár és a hegedű. Fokozta a hangulatot, Krámli Kinga, aki csujogatásaival, a népdalok világából ismert asszonyos „hujujujuju”-jokkal felelt a hangszereknek.

A járkáló dob esete

Végül a harmadik formáció a Live Act is sorra került. A szárnyaikat láthatóan most bontogató, egytől egyig huszonéves fiatalokból álló csapat énekesnője, Nagy Réka mosolyogva mesélte, hogy egy nemzetközi tehetségkutató versenynek és mesterkurzusnak köszönhetik a létrejöttüket, s hogy kifejezetten a párizsi Zene Ünnepére írták és hangszerelték számaikat. Ők voltak azok, akik végig, minden számában népdalt dolgoztak fel, ám ők sem szokványosan szólaltatták meg. A színpadon ugyanis nem volt dob. Illetve mégis, csak éppen járkált és beszélt: Ugyanis Megyeri Viktor egy órán át a szájával „ütötte” a ritmust, tehát beatbox-ra, speciális effektekre épülnek a dalok. A nézők eleinte csodálkoztak, de már az első szám végére kitör a vastaps. Felcsendült az „Adjon Isten jó éjszakát!”, a „Vetettem violát” és a „Fújnak a fellegek” is méghozzá olyan zenei kísérettel, és olyan stílusokkal vegyítve, mint a pop vagy a hip-hop. A „Repülj madár, repülj!” bús melódiája megőrizte a népzene világát, ám közben lágy, de erőt adó, egészen új dallamokkal egészítették ki, az „A malomnak nincs köve, mégis lisztet jár” pedig már-már lakodalmasba csapott át. A szomszéd ház erkélyén az este eleje óta kint ültek a lakók, s onnan, föntről, biztosan jó volt látni, ahogy a koncert vége előtt kipattannak az öngyújtók és kicsi lángocskák himbálózva világítottak.

Nagyon készült a Párizsi Magyar Intézet

A Franciaországban valóban tömegeket megmozgató eseményre nagyon készült a PMI csapata. Két területen is újítottak annak érdekében, hogy a kortárs magyar produkciók minél több franciához juthassanak el. Ecsedi-Derdák András igazgató idén is a párizsi utcát foglalta el. Ennek köszönhetően sokan olyanok is meglátogatták a magyar helyszínt, akik esetleg nem találkoztak az intézet plakátjaival. A másik újítás már a fellépőket érintette. A zenekarok a szabadtéri fellépést és az Intézettől kapott promóciót, kapcsolati tőkét felhasználva tovább építhetik a karrierjüket. Ennek érdekében a PMI a menedzsereiket is meghívta egy hétre, sőt, minden zenekarnak 5-500 példányban színes, francia nyelvű fényképes ismertetőt gyártatott le. Hangsúlyozták: bíznak benne, hogy hamarosan Palya Bea mellett a Zubolynak, a Naprának és a Live Act-nek is akad francia promótere, kiadója.

– PMI/Havassy Anna Katalin –

[2007.07.08.]