YAMATO

Ha nem lenne eltörve az ujjam akkor a tenyeremet tapsoltam volna véresre.

Így azonban csak háttérként tudtam részt venni a YAMATO társulat ünneplésében a Kongresszusi központban adott első koncerten.

Már napokkal előbb elfogyott minden jegy, kis is volt plakátolva rendesen, hogy na ide aztán neked már semmi, ennek ellenére sok foghíjat láttam az ülések között. Ezt azért lehetett volna jobban is szervezni, szerintem az a sok-sok ember aki nem kapott jegyet, nyugodtan bejöhetettt volna.
A fényképeket már a próbán megcsináltam, tehát teljes egészében tudtam a zenére figyelni, de meg is érte. Kár, hogy nekem csak egy szavam van a hangszerre: dob, így csak szegényesen tudom kifejezni azt amit a japán fiatalok a különböző ütőikkel kifejeztek.

Az előadás a 2005-ös "Vihar" turnéjuk ősbemutatója volt, amit ki tudja miért Magyarországra tettek, és ez után a koncert után szeptemberig turnéznak Európában: mennek Lengyelországba, Svájcba, Németországba, Hollandiába.

A koncert persze később indult a szokásos bevezetők mint pl "Fénykép hang stb TILOS" "mobiltelefonokat please kikapcs" után, de végre elindult.
Mit is játszottak? Az előadás első felében önálló számokat, azonban ezeknek a címeit nem sikerült kiderítenem, tehát én adtam nekik.
"Intro" az egész est felvezetése, ritmikus, bemelegítő. Azon azért meglepődtem amikor a fiatalember egy baseball ütővel kezdte verni a hektoliteres dobját. Mintha az egész koncertterem arrébb mozgott volna egy 5 centit minden dobütésre.

"Párbaj" A második számmal már aktivizálta is a soros fiatalember a közönséget, megtanította tapsolni ritmusosan, mint az ovodásokat, aztán amikor a közönség már vette a lapot előkerült a versenytárs aki a közönség nelküli tiszta zenét részesítette előnyben és ledobolta a közönségel játszó társát. Ebből egy nagyon jópofa párbaj alakult ki kettejük között. Egy pillanatra nem hagyták lankadni a közönség figyelmét.
"Dongó" kisfiú jászik Theboyushival (kis kézi cimbalom) a kertben és arra repül egy dongó, amit a kisfiú elkap. Egy szál hanszer, két fémdarab, és töb ezer ember levegővisszafojtva figyeli a produkciót, csak néha tör fel ez elementáris nevetés. És utána vastaps természetesen.
"Shamisen terror" A gésa gitár megerőszakolása. Biztos az én hibám, de a gésa gitár valahogy fnomabb hangokra van kitalálva, nem rockos zúsásra amire itt használták a kisasszonyok.
"Nagydob fantázia" csoportmű, az egész társulat részvételével, az első rész lezárásaként sok sok dob, pörgés.

özben minden előzetes figyelmeztetés ellenére szinte percenként elsült egy vaku. Ezzel csak az volt a problémám, hogy a) mintha az elején bemondták volna hogy tilos. De senki nem szól azokra akik fényképeztek vakuval. Ergo hiába mondják be hogy tilos, ha nincs retorzió akkor senki nem fogja figyelembe venni. b) az erkélyről egy kisfényképezőgép, mobiltelefon vakuja annyit ér mint a kormány választási ígérete. Viszont legalább embertársait zavarta a bunkója.

A második rész elején volt az igazi Vihar kompozíció kezdve a csendes szemerkéléstől az április viharkán keresztül a tájfunig. Minden beleadtak a gyerekek, nagyon komolyan vették. Az első rész könnyed, interaktív dobolgatásai után ez már erőteljesen a komolyzenébe hajlott. Az ember elbambult, hallgatta az esőcseppeket, nézte a fákat hajladozni (mindezt a meleg szobából az ablakon keresztül) és örült, hogy az élet azért csak szép.

Több jelenetet is tettek a második részbe, történeteket mondtak el megint, amiket mindenki úgy értelmez ahogy akar, például a második tétel számomra egy óvodai jelenet volt, amikor két kislány beszélget a homokozó szélén, fésülgetik babáikat, majd jön "Péterke" aki ráveszi őket durvább/verekedősebb játékokra, és a kislányok bele is mennek sajnos. És nem emlékszem feloldásra... Ilyen az élet. Ártatlanon kezdjük, de a többiek elrontanak.

Egy másik tételt a "tiszteletadás a doboknak" címmel illettem, mert szerintem ez volt a legkeletiesebb darab az est folyamán. Itt megadták a doboknak ami jár, tisztelettel fordultak feléjük, mint egy magasabb hatalom felé akinek a hangját mi kis porszemek csak hatalmas erőfeszítés után tudjuk megismerni. A többi számon én nagyon éreztem a nyugati (elsősorban holland) befolyást.

Ebben a részben, bár az egyes tételek úgy-ahogy elkülönültek egymástól a zenekar nem mindig hagyott időt a közönségnek tapsolni, mentek előre a maguk útján.

Itt a dobok mellett más hangszerek is előkerültek, furulyák, amik számomra egy kicsit furcsán szóltak, de a ritmusuk illett a kompozícióba.
Finálé taps, visszataps (na itt kezdett fájni megint az ujjam) még egy kis interaktív tapsolgatás, dobolgatás, és azzal a jó érzéssel álltam fel, hogy megérte végigülni, és bár lemezen is szeretném meghallgatni őket, azért ha legközelebb erre járnak, akkor is el fogok jönni megnézni őket.

Sir Oesh

[2005.02.16.]