Vekeri-tó Fesztivál

Ismét eljött a suli vége, és negyedszer is megnyitotta kapuit a Debrecen mellett található Vekeri-tó fesztivál. Kelet-Magyarország egyik legnevesebb fesztiváljai közé nőtte ki magát ez a rendezvény, és a régióból sokan tervezték, hogy ezzel indítják a nyarat. Ennek ellenére igencsak kevesen voltak, legalábbis ahhoz képest, amennyien tavaly taposták a tóparti gyepet, és hogy Ákos volt a fesztivál fővendége…

A négy nap alatt olyan neves zenekarok fordultak meg itt, mint a Diecast, a Napalm Death, vagy a Tankcsapda. A punk vonulatot az Aurora, a Skafunderz, a Hurkatöltö, a Skania, a Junkies, és Macskanadrág képviselte. Ám az abszolút közönségkedvenc mégiscsak a Lyuhász Lyácint Bt. és a Spatzen Jodler Sextett volt. Szinte minden napra jutott egy emlékzenekar is, csütörtökön este az AB/CD, pénteken a Nirvana emlékzenekar, szombaton pedig a Hollywood Rose lépett fel éjfélkor. A fesztivál egészét belengte Tarantino szelleme: a Fokkamokka Kávéházban minden délután Tarantino filmeket játszottak, és a The Tarantinos is látogatását tette a Nagyszínpadon.

A szombati nap első programja a debreceni Szóla Rádió közönségtalálkozója volt a Fokkamokka Retrókávéházban délután négykor. Az érdeklődők a Tigris, a Skafunderz, a Malacka és a Tahó, valamint a Skania zenekaroktól kérdezhettek. Öt órától az Idoru adott koncertet a Borsodi Nagyszínpadon. Én már voltam koncertjükön, és tudom milyen jók, de Magyarországon sajnos még nem igazán ismertek, így a nagy melegben kb. húszan nézték végig a koncertet. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy mennyi olyan zenekarunk van, akit külföldön elismernek, szeretnek, mi pedig meg sem akarjuk ismerni őket…Na mindegy… Utánuk a Replika rombolta az agysejteket, miközben két másik színhelyen, a Boomerang és a Mezon színpadon két olyan zenekar játszott, akikről azt gondolhatnánk, hogy nem veszik fel a versenyt a Replika rajongótáborával. Ám mégis így van: a Malacka és a Tahó, valamint a Spatzen Jodler Sextett meglepő és újszerű stílusával minden fesztiválozót magával ragad. Hét órától a Kowalsky meg a Vega lépett fel a Nagyszínpadon, élén Kowalskyval, aki csoda, hogy még nem unta meg Vekerit, hisz előző nap másik zenekarával, a Black – Out-tal, csütörtökön pedig a Mantrával lépett fel itt.

A sokak által várt The Tarantinos este nyolckor foglalta el a Borsodi színpadot. A hét londoni figura Quentin Tarantino imádó, mint oly sokan mások. De nekik az a nagy ötlet jutott eszükbe, hogy a kultfilmek zenéit saját showműsor keretében elő is adják. Bejárták már egész Európát, s végre hazánkba is ellátogattak. A Nagyszínpad előtt többezer ember hallgatta végig őrjöngve a Kill Bill, a Ponyvaregény vagy például a Kutyaszorítóban legendás zenéit. Az öltönyös úriemberek, és a fehér ruhába öltözött énekesnő remek hangulatot teremtett, a filmzene rajongók nem csalódtak.

Ezután elkezdtek sürgölődni – forgolódni a színfalak mögött : lassan következik az Ákos koncert. A profi munkát profi előkészületek előzték meg (bár néha túl komolyan vették magukat egyesek…) . Az est fénypontjának számító előadásra voltak a legtöbben kíváncsiak, több ezren tömörültek a színpad előtt, és a környékbeli ülőhelyek is zsúfolásig teltek. Az intro és az első szám feléig egy hatalmas fekete lepel takarta el a színpadot, miközben a közönség már majd’ megőrült! Egyszercsak lehullt a lepel és megkezdődött a két órás őrület. A fény- és hangtechnika elképesztő volt, mind a nézők, mind a szakmabeliek el voltak ájulva tőle. Tavaly Ákos Az utolsó hangos dal turnéval szünetet szeretett volna tartani, de nem tudott ellenállni a rengeteg felkérésnek, így folytatta a fellépéssorozatot idén is. Szerintem igencsak jól tette. A Vekeri Fesztiválon a várva várt Bonanza blokkban vendégként felléptek a Bonanza Banzai egykori tagjai is, (egy híján) ismét együtt volt a csapat. Jó volt újra látni a fekete bőrruhába bújt régi arcokat, bár kissé rajtuk is fogott az idő vas foga, az érzés a régi maradt.

Mindeközben több koncert is folyt, ami említésre méltó. A Boomerang színpadon a Blind Myself őrjöngött egy nagyot, a hangerő igazán fülsértő volt, ám akik ezt a fajta zenét kedvelik , azoknak ez igazán nem volt újdonság. A rajongók pedig annak is örülhettek, hogy a színpad melletti pulton potom áron szerezhették be a banda pólóit. Éjjel tizenegytől az Isten Háta Mögött lépett fel a Liget piciny színpadán. A körülbelül 10-15 ember nagyon jól szórakozott, a kicsi, de annál lelkesebb rajongótábortól a „Közelítő távolító” című dallal búcsúzott a háromtagú zenekar. Eközben a Mezon színpadon elkezdődött a Hollywood Rose koncertje. A skót szoknyás „Axl Rose feelinget” visszaadó bandára elég sokan voltak kíváncsiak, annak ellenére, hogy csak másfél, két éve léteznek. Az énekes a koncert vége felé köszönetet mondott a szervezőknek, hogy eljuthattak erre a rendezvényre. Két szám között egy másik koncert zajai szűrődtek át: a Depresszió fülbemászó slágerei voltak ezek. A Boomerang színpadon a négy srác próbálta ébren tartani a közönséget így hajnaltájt. A műsor a régi volt, bár voltak új momentumok: Ádám, a gitáros például levágatta a haját, és egyre több számban erősítette Halász Ferit ének terén. A népszerű banda zenéjétől fél kettőig volt hangos a fesztivál. Ezután már nem sok program akadt… A DUB székházban pihenhették ki magukat az emberek, ahol babzsákokon feküdve különleges hang- és képhatásokban gyönyörködhettek. A Liget színpadnál pedig a debreceni Rock Suli diákjai adtak elő részleteket a Hair című musicalből.

Azt hiszem, az idei fesztivál is jól sikerült, a kevesebb ember ellenére is. Nyolc zenei helyszínen és egyéb programokon szórakozhattak a népek, és a sátrak is jó helyen vannak elhelyezve, árnyékra sosem volt panasz. Remélem jövőre is hasonló sztárokat vonultatnak majd fel a szervezők, és többen kapnak kedvet a Vekeri-tó partján sütetni a hasukat.

Kovács Tünde

[2005.06.30.]