IV. Vekeri-tó Fesztivál

2005. június 22-től 26-ig immár negyedik alkalommal, négy napon keresztül, 5 zenés színpaddal és 8 programhelyszínnel csábít mindenkit Debrecen mellé a Vekeri-tó partjára a Vekeri-tó Fesztivál!

A 4 nap alatt több mint 200 előadó, és rengeteg egyéb érdekes és értékes kiegészítő programmal készülnek a szervezők. Az előző évek hagyományait folytatva idén is bekerült egy új programhelyszín a kínálatba. A "Fokkváros", avagy egy lakható város a fesztiválban, ha kell egy csöndesebb szigettel, vagy ha kell laza bulizós helyszínnel teszi színesebbé a rendezvény színvonalát. Persze a "városon kívül" is van élet! 2005-ben ismét nemzetközi sztárfellépők várják a hazai pop-rock-party élvonal képviselői mellett a látogatókat . Aki durva metalra éhes annak jön a Napalm Death, aki "Macskajajra" nosztalgiázna Boban Markovic, aki pedig a világhírű Tarantino filmzenéket szeretné élőben meghallgatni, annak hét elvetemült "gengszter" azaz a Tarantinos a megoldás! A hazai előadók közül mindenképpen kiemelkedik az Anima Sound System, Pál Utcai Fiúk, Belga, Junkies, Kispál, a Kowalsky meg a Vega, Depresszió, természetesen a Tankcsapda és nem utolsó sorban Ákos produkciója!

A zenei és egyéb programok mellett érdemes koncentrálni az utazási információkra, hiszen minden nap Debrecenből a MÁV állomástól ingyenes buszjáratok indulnak a fesztiválra. Amennyiben valaki nem akar buszozni, a fák árnyékban, kijelölt területen ingyenes sátorozási lehetőséget fogadja!
Kiemelt fellépők :

A legjobb rezesbanda - Boban Markovic Orkestra
A Boban Markovic Orkestra a legnépszerűbb szerb fúvószenekar. Hangzásvilágukban az egykori török katonazene egyesül a helyi, délszerbiai népzenével. Szerbiában egy valamirevaló esküvő vagy vigadalom elképzelhetetlen a zenekar nélkül. Goran Bregovic, Emir Kusturica filmjeinek zeneszerzője először Belgrádban hallotta őket, és rögtön stúdióba hívta a csapatot - így született meg az Arizonai álmodozók és az Underground fantasztikus, eredeti muzsikája. A nagyszerű filmzenék közül mindenképpen kiemelkedik a szintén Kusturica által fémjelzett Macskajaj /Black Cat White Cat/ (1998) c. film betétdala, amellyel elsöprő sikert arattak. Ismertségüket azonban nemcsak a filmeknek köszönhetik, hanem a szerbiai Grucsában évente megrendezésre kerülő fúvós fesztiválnak is, ahol éveken át a legjobb zenekarnak számított a csaknem két évtizede létező csapat. A csapat vezetője Boban Markovic! A mester egyre inkább visszavonulást fújna magának, s tizenöt éves virtuóz fiát állítaná reflektorfénybe, ám még korai az idő, az apa, Boban még több, mint kiváló formában van, úgy trombitaszólistaként, mint zenekarvezetőként, de énekesként is. Fia Marko
persze az első szólista, aki apjával ha kell végigfújja egy szólamban az összes szólót díszítéstől akár vég nélküli ismétléssel, mindig hibátlanul. Ami e csapatban a legelképesztőbb, az összetartás. Mindenekelőtt a zenei összetartásra gondolunk, hisz úgy muzsikál ez a brigád, akár egy orgona
sok-sok szelepe lenne ugyanazzal a kézzel, ugyanabban a pillanatban megszólaltatva. A hangjuk a gyomorba fúródik, s imbolyogni kezd a világ egy hihetetlenül precíz, hihetetlenül jól megkomponált harmóniai és ritmusvilágban, amelynek előadói magából a Balkánon végighúzódó szellemi vénából jönnek, annak a képviselői, mesterei, tudósai, ez az életük.
Boban Markovic koncert- Vekeri-tó Fesztivál- Borsodi Nagyszínpad
2005. június 23. (csütörtök), 21.00

A '80-as évek death metal legendája, a Napalm Death, a grindcore atyjai, a metalt újfajta, extrém irányba tolták el fülsüketítően intenzív, dallamot és finom ízlést nélkülöző, kegyetlenül brutális zenéjükkel. Pedig kinézetre az arcok már nyugis-apuka jellegűek, mint zenekar azonban ekkora lendületet nagyon kevesen tudnak produkálni.
1982-ben alakultak az angliai Ipswich-ben. Az első években a megszokott metal irányt képviselték, majd az évtized közepére kibővítették látókörüket: hardcore és trash elemeket vegyítettek zenéjükben, és végül megkapták az általuk elnevezett grindcore műfajt, mint a metal egy mutációját, amit a hihetetlenül rövid dalok, démoni énekhang és szemfelnyitó szociopolititkai szövegvilág jellemez. Lázító rádiószereplések és élő fellépések után 1987-ben adták ki első LP-jüket, a Scum-ot, saját Earache kiadójuk gondozásában. A lemezen két énekes – Nick Bullen és Lee Dorrian is szerepel, valamint Justin Broadrick és Bill Steer gitárosok, basszusgitáros Jim Whitley, és egyedül Mick Harris dobos szerepelt minden dalban. Miközben a világ metal közösségében hihetetlen befolyásra tettek szert, a mainstream médiából egyedül a BBC Rádió 1-es dj-je, John Peel tüntette ki őket népszerűsítő figyelmével.
1988-ban következett a folytatás: a From Enslavement to Obliteration, mely összesen 54 dalt tartalmazott és még extrémebb irányt vett a néhány másodperces számokkal. Ezután váltások következtek. Dorrian és Steer kiszálltak, énekes Mark „Barney” Greenway (ex-Benediction), gitáros Jesse Pintado (ex-Terrorizer) és Mitch Harris (ex-Righteous Pigs) pedig már az 1990-es Harmony Corruption lemez új felállásában szerepeltek. Az egyetlen eredeti tag, Mick Harris 1992-ben vált ki, hogy megvalósítson egy sikeres ambient dub projektet, a Scorn-t. Helyébe Danny Herrera dobos lépett.
Az 1994-ben megjelent Fear, Emptiness, Despair kapta karrierjük legjobb kritikáit, és odáig jutottak, hogy az USA Top 10 pop albumai között is szerepeltek a Mortal Kombat filmzenéje révén, sokak megdöbbenésére. Az 1996-os Diatribes lemezt követően kirúgták Greenway-t, majd egy évvel később meggondolták magukat és visszavették. ’98-ban a Bootlegged in Japan koncertfelvétel látott napvilágot, a jól fogadott Words From the Exit Wound pedig az Earache kiadó utolsó megjelent darabja volt. Végül 2001-ben a gyökereikhez való visszatérést az Enemy of the Music Business lemezükön demonstrálták. 2004-ben megjelent új albumuk lemezbemutatója a Vekeri-tó Fesztiválon várható!
Aki hallotta már élőben a Napalmot az tudja, hogy ezt látni-hallani kell, aki pedig még sosem, az pedig jobb ha tudja, hogy élőben jobbak, mint a lemezeiken, pedig azok sem semmik.
Napalm Death- Vekeri-tó Fesztivál- Boomerang Színpad
2005. június 23. (csütörtök), 21.30

A magyar hip-hop zenekarok között érdekes, kissé provokatív színfolt a Belga. Szövegeik szállóigékké váltak, koncertjeiken tombolnak a rajongók, úgy tűnik, a média is kellő figyelmet szentel az együttesnek.
A Belga zenekar az internetes undergroundból jutott el az országos ismertségig. 1998 körül terjedt el az interneten kétszámos demójuk az Ovi és a Kalauz című dalokkal. A zenekar tagjai a Buddhista Főiskolán találkoztak egymással, ahol vallásfilozófiát tanultak. Zenéjüket nevezték már bölcsész hip-hopnak, az állandó jelző pedig az egyesek által komolyan vett, mások szerint poénos "magyar nemzeti hip-hop". Ők maguk inkább a teológus hip-hop kifejezést tartják korrektnek, bár nem szeretnék zenéjüket kategorizálni.
A zenekar nevének nem sok köze van Belgiumhoz: állítólag egy finom belga csoki miatt választották ezt a nevet. A hangzásvilág kissé emlékeztet az Anima Sound System dallamvilágára, az időnként durva szövegek miatt pedig néhányan a magyar Eminemet látják bennük. A magyar Belga fiúk nem akarnak sztárok lenni. Azt mondják, amit el akartak érni, már elérték: ismerik a nevüket az egész országban és szerepeltek Jancsó Miklós egyik filmjében. Ganxsta Zolee, akinek a hatására zenélni kezdtek, szintén elismerően beszél róluk, egész pontosan "édes aranyos cuncibogaraknak" nevezte őket. Ganxsta Zolee-n kívül főleg a fekete zenék és a hatvanas-hetvenes évek funky-ja van rájuk nagy hatással, meg persze a közös kedvenc, a Beastie Boys. A magyar underground zenekarok közül a Bizottságot és a Tudósokat hallgatják.
A botrány sem idegen tőlük: oszlatták már fel koncertjüket készenléti rendőrök, sőt, az is előfordult, hogy alsónadrágjukból juhtúrót dobáltak a közönségnek. A rajongók mégis élvezik az időnként durva szövegeket is.
Belga-Vekeri-tó Fesztivál- Borsodi Nagyszínpad
2005. június 24. (péntek), 21.00

Május végén, közel fél éves pihenő után a Petőfi Csarnokban tért vissza a deszkákra az ország elsőszámú rockcsapata a Tankcsapda. Utoljára a debreceni Fõnix Csarnokban tartott év végi jubileumi teltházas buli kapcsán hallhatunk róluk, ám most a csend végre megtört.
Beindult a zenekari munka, a rendkívül sikeres PeCsa-buli után manapság pedig már a Vekeri-tó Fesztivál programjának folyamatos próbálása, párhuzamosan pedig az új dalok, új ötletek összerakása zajlik a próbateremben! A visszatérés egyébként kitűnően indult a trió számára, május 3-án az Arany Zsiráf utódjaként megrendezett Fonogram-díjátadón a legfontosabb kategóriában győztek – az Örökké tart című szerzeményt választotta a szakmai zsűri az év dalának, a 2004-es dupla válogatásalbum pedig mára már platinalemezzé nemesedett!

„Elhatároztuk tavaly év végén, hogy egy időre teljesen kizárjuk a zenekari dolgokat az életünkből, és pihenünk- mesélte Lukács Laci frontember. „Végre jutott időnk koncertekre járni és még egy keveset, utazni is a nagyvilágban. Személy szerint én a legtöbb időmet a barátaimnak és a családnak szenteltem…”-összegezte Laci az elmúlt időszakot. Jelenleg naponta több órát zenélünk együtt, próbáljuk a nyári fesztiválprogramot.
A Vekeri-tavi koncert érdekességérõl Lukács Laci egyébként annyit árult el, hogy nem egy kiszámítható Best Of programot hallhat majd a közönség, hanem a ritkán játszott dalok kerülnek előtérbe.
Tankcsapda-Vekeri-tó Fesztivál- Borsodi Nagyszínpad
2005. június 24. (péntek), 22.30

A zenekar 1999-ben alakult. Zenéjük a különböző kelet-európai hagyományok - román, magyar,cigány, balkáni zenék - sajátos újraértelmezése. Az alapötlet szinte mindig valamilyen eredeti dallam, amelyet saját egyéni intuíció alapján teremtenek ebből az alapból igazi városi szubkultúrát. A zenekar neve azt jelenti: üld meg az utat, utalva a zenészek dinamikus természetére. Első lemezük 2000-ben jelent meg Macsó hímzés címmel, a Fonó Records gondozásában. A zenekar két kulcsfigurája a szaxofonos Barcza Gergő és az ütőhangszeres Pettik Ádám. Egyéni zenei ötleteik megvalósításához szívesen hívnak minél sokoldalúbb zenészeket, DJ-ket. A koncerteken a nyolc tag mellett, eddig közreműködött például Monori András (trombita, kaval, gadulka, ütőhangszerek) és DJ Mango. A hangszerelés pilléreit a harsány balkáni rezesek, a kötött elektronikus funky groove-ok, jazzes imrpovizációk és népies sűrítettség képezik.
Besh o droM- Vekeri-tó Fesztivál- Boomerang Színpad
2005. június 24. (péntek), 23.00

Kultfilmekhez kultzene! Tartja a mondás, melyet főleg Quentin Tarantino érdemelt ki filmjeivel! Quentin Tarantino nem csak rendezőként fedeztette fel a világgal, hogy egyes leírt vagy elfelejtett műfajok (B-filmek és ismeretlen távolkeleti kungfu-mozik) mennyire szórakoztatóak tudnak lenni, ha avatott kéz hasznosítja újra őket: filmzenéinek válogatójaként is forradalmat hajtott végre. Tőle tudjuk, hogy a gagyi vagy neadj'Isten nevetséges surf-rock vagy éppen a ciki, nyálas, avitt régi soul-slágerek megfelelő pillanatban megidézve iszonyatosan jók lehetnek. Mint filmes megoldásait, zenei poénjait is rengetegen próbálták lenyúlni, több-kevesebb sikerrel (gondoljunk csak a Taxira), de ebben sem sikerült a mestert túlszárnyalni. Tarantino hű fegyverhordozói és igehírdetői az angol Tarantinos zenekar. A IV. Vekeri-tó Fesztivál egyik sztárfellépői is ők lesznek.
A Tarantinos-t hét londoni zenész alapította. Az inspirációt a 90-es évek egyik fenegyereke, Quentin Tarantino adta. A zenekar a "Kill Bill", a "Kutyaszorítóban", a "Ponyvaregény", a "Jackie Brown" és az "Alkonyattól Pirkadatig" c. filmek olyan betétdalait játsszák, mint például a "Miserlou", a "Never Can tell", "Bang Bang", a "Woo Hoo", a "Green Hornet", a "Don't Let Me Be Misunderstood", de a hetvenes években közkedvelt slágerek közül a "Jungle Boogie", a "110th Street" és a "Son Of A Preacher Man" is elhangzik koncertjeiken. A zenekar a filmek stílusát és hangulatát ötvözi a zeneszámokkal és a filmekből származó idézetekkel, kitűnően megkomponált jelenetekkel és a Tarantino-féle, védjegynek számító fekete öltönyökkel. A Tarantinos már nem csak egy zenekar, hanem egy utazó showműsor. 2004-ben jelent meg első albumuk, "The Tarantinos ep vol. 1" címmel.
Legközelebbi "sóműsor": Vekeri-tó Fesztivál- Borsodi Nagyszínpad
2005. június 25. (szombat), 20.00

Vekeri-tó előrejelzés
Egy ütős rock koncertre számíthat a közönség. Az utolsó hangos dal koncertmenüjének leghangosabb darabjaival és jó pár meglepetéssel készülnek a zenekar tagjai, mindez az Ákostól már megszokott látványos színpad - és fénytechnikával körítve.

Erre az évre ugyan a korábbiakban pihenőt hirdetett Ákos, de végül a hazai koncertszervezők nyomására mégis csak beadta a derekát és folytatta múlt évi koncertturnéját. Ákos tavalyi Az utolsó hangos dal címet viselő 17 állomásos turnéjára összesen 75 ezer látogató volt kíváncsi, így nem csoda, hogy ilyen érdeklődés mellett újabb fellépéseket kellett beiktatni. Most tavasszal egy felújított repertoárral és számos új vendégzenésszel vágott neki Az utolsó hangos dal Ráadásturnénak Ákos és zenekara. A múlt évi koncertműsorból kikerült jó pár sokat hallott és játszott sláger, helyükre zúzósabb rock szerzemények kerültek be, sőt a Bonanza Banzai három dalos blokkja is teljes mértékben felfrissült. A mostani turné igazi meglepetésének számít két korábbi zenekari tag visszatérése. Az Ákos Band két régi oszlopos tagja, Madarász Gábor (gitárok) és Dorozsmai Péter (dob) több dal erejéig is színpadra lép, felidézve némileg a régmúltat. Rajtuk kívül szintén kíséri a zenekart Háry Péter Chapman Sticken.
Ákos- Vekeri-tó Fesztivál- Borsodi Nagyszínpad
2005. június 25. (szombat), 22.00

[2005.06.16.]