Pillanatképek egy núbiai hercegnő életéből - Verditől a headbangelésig
Csak az a próza, csak azt tudnám feledni Mindazon pozitívum ellenére, amiket az eddigiekben említettem, mégsem jöttem tűzbe, lázba a Radames és Aida tragikus és halhatatlan szerelmének megéneklésétől. Pontosabban nem is a dalok miatt adtam magamban végül gyengébb osztályzatot az estének, sokkal inkább a prózai részek voltak kiábrándítóan bárgyúak. Teljesen lerombolták minden illúziómat, amit egyéb tényezők szorgalmasan építgettek. Bizonyára néhány szereplő beszédtechnikai hiányossága is hozzájárult, hogy néha úgy éreztem, mintha a Barátok közt első évadjának valamely adását nézném a félamatőr – vagy tán teljesen az? – szereplők előadásában. A teljesen mesterkélt és ezáltal hiteltelen párbeszédek alatt alig vártam, hogy a karmester vezénylésre emelje pálcáját.
A furcsa az volt számomra, hogy nem is a színművészettel most először belekóstoló Oláh Ibolya volt az, akin ezt a természetellenes modorosságot leginkább érzékeltem. Ő inkább a kellemes meglepetés kategóriába tartozott. Azzal együtt, hogy – minden bántó szándék nélkül – azt kell mondanom, nem volt esélye az eredeti történetben megálmodott „gyönyörű núbiai hercegnő” színre vitelére. Viszont egy szelidíthetetlen, vadóc núbiai hercegnőt várakozásaimon felül alakított, és egy ilyen személyiséghez illő, Nina Hagen-es hangon szólaltatott meg. Persze nem ez volt az egyetlen pont, ahol elszakadtunk az eredeti történettől, hiszen Amneris is kevésbé rafinált és a Radames és Aida is csak tartalmas és fordulatos ismerkedési est során döbben rá, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. A végkifejlet is csak nagyvonalakban egyezik meg a XIX. század végén Ismail pasa által a kairói operaház megnyitójára megrendelt darabéval. De a pár kissé átdolgozott halála és a múzeumi kerettörténet nem rontott az élvezhetőségen. Pláne nem Radames atyjának központi figurája (aki a főpap, Ramfis intrikus szerepét veszi át), igaz utóbbi élvezeti értékét jelentősen növelte Kálloy Molnár Péter alakítása.
Széles az út hazáig Hazafelé úgy summáztam magamban a látottakat, hogy hiba lett volna egyéb programot keresni erre az estére. Még akkor is, ha sokkal többet is ki lehetett volna hozni az előadásból, figyelemfelkeltésnek mindenképpen jó kísérlet, és azon nézők számára, akik nem vágytak földrengésszerű élmény átélésére kellemes – bár langyos – nyári este volt.
Tömegközlekedési eszközök ismételten nem zavarták a sziget szinte teljes hosszában kénytelen-kelletlen felvállalt éjszakai sétánkat. Bár lehet, hogy ez is tudatos figyelmesség volt a szervezők részéről és a Broadway (esetünkben broad-way) feeling-et próbálták ezzel is megidézni :)
Balázs András
[2007.07.28.]
Hírek
