A franciák is tudnak bulizni  - az Electromind-ról jelentjük

A délvidéki nyár talán leghangsúlyosabb fesztiválja került megrendezésre az elmúlt hétvégén a Franciaországi Montpellierben: a kinálatban az elektronikus zenei paletta szinte minden irányzata képviseltette magát, kezdve az underground hiphop-tól egészen a mainstream vigyorgós house-ig. A rendezvény a várostól távol, egy két-három focipályányi területen fogadta a látogatókat a szabad, nyári ég alatt.

Este 6-kor kapunyitáskor még csak maroknyi látogató, és a szakma keresett magának fedezéket, hol az eső, hol a nap elől, de szerencsénkre jött a déli szél, és hamar rövidre zárta a fény és a sötétség küzdelmét, így derült arccal, és éggel néztünk elébe az előttünk álló tartalmas 12 órának.

A hip hop helyszínen már javában csattannak a bólogatós ütemek a tű alá, a marseille-i DJ Faze keze alól; az ideális kora esti program hamar el is feledteti, hogy létezik fesztiválon kívüli élet. A keleti parttól a nyugatiig felöleli a stílus legszebb darabjait, megfűszerezve a szívéhez - talán nem véletlenül - közelebb álló francia rap gyöngyszemeivel. A többi helyszínen is javában szólnak a felvezető körök, s a sötétség is lassan alászáll, így a gátlások is lassan tovaszállnak, s egyre könnyebben áll szóba mindenki mindenkivel, s kovácsolódik egy 4-5000 fős családdá a tömeg.

A program elég csúszósra sikeredett, ez sokszor kicsit nehézekessé tette a számomra ismeretlen fellépők megkülönböztetését, s nem utolósorban, vágott rövidebbre egy két produkciót. A helyszín kondícióiról még annyit, hogy a színpadokon és a büfén kívül nem nagyon voltunk kivilágítva, így a helyszínek közti ingadozás közben könnyen lehetett orrabukni néhány korai elfekvőben; a színpadok is sejtelmesen úsztak a maguk megvlágításában, s ez a két tényező együtt kölcsönzött az egész partynak földöntúli hangulatot.

Sikítozó masszává vált a közönség

A drum and bass szcéna egyik meghatározó alakja DJ Krust szintén tiszteletét tette Montpellierben, és sikerült neki a legütősebb korongokat összeválogatnia; utoljára a PECSA-ban hallottam, 1998-ban, amikor a műfaj fénykorát élte kis hazánkban, s bevallom úgy vártam, mint óvodás a tv-macit. A várakozásomat némi aggodalom is átitatta: féltem, hogy valami ultra-light szettet csap majd közénk, vokálokkal fűszerezett, cincogó szalon bass-t, de az első track után mindenfajta negatív előjel távozott. A műsor első felében visszarepített 10 évet, és az igazi klasszikusokkal változott a tömeg egy sikitozó masszává, ráadásul az mc sem a közönségnek, sem a lemezlovasnak nem hagyott egy perc nyugtot sem.

Az előadás második felében, könyörtelenül előkerültek a legfrissebb lemezek, amivel sikerült tisztességesen odacsapni a már így is patakokban folyó tánctérre: a levegő hőmérséklete amúgy sem éppen az alaszkai télre emlékeztetett, de egy óra folyamatos ugrálás után, egy fóliasátornak éreztem a fejemet, s ahogy körbenéztem, tánctársaim se éreztek különben: de az csak rátett az egészre, hogy a szebbik nem képviselői hamar megszabadultak a felesleges textildaraboktól. Nem-nem, sajnos nem volt önkéntes topless bemutató, de egy centrumos szatyorban elfért volna az adott helyszínen lévő lányok ruhája.

A kínálat telítettsége és az idő rövidsége, nameg a telhetetlenségem, hogy minél többet hallani akarok, azt eredményezte, hogy Krust után spirálisan köröztem a helyszínek között, igyekezve kialakítani egy egységes képet az idei Electromindról: a hangtechnikát külön dicséret illeti, a legapróbb zörej is beette magát hallójárataim legmélyére, ezzel nem is volt gond; ami némiképp kicsit árnyékossá tette, az a reggel hatórai drasztikus befejezés: nyár van, jóidő, egy tisztességes fesztiváljáró kedvenc programja, a délelőtti matiné, amikor az éjszakát még magunkon érezve szívesen eltipogunk egy két lazább ütemre a délelőtti nap alatt.

Ezt az egy pöttyöt leszámítva egy tartalmas 12 órás zenei folyamban sikerült végigutazni az éjszakát.

- viharbuda -

[2007.07.29.]