Veszprémi zenei Játékok - szuper kezdés

Igen, persze, hogy Veszprémi Ünnepi Játékok a neve, de az első esti koncertet inkább a zenei játszadozás uralta, nem is akárhogy.

Deseő Csaba kezdett a Gyárfás Trióval. Már itt is kezdődött a kellemes nyár esti játszadozás a veszprémi vár jazz teraszán Duke Ellington egyik örökzöldjével, aztán folytatódott Grapelli táncosaival, ami már az elején lehetőséget adott a qaurtettnek, hogy az alaptémát hol szabadon, hol kötöttebben kezelve gyönyörködtessék a bejutottakat. És ebben a szellemben is mentek tovább. A programot jazz sztenderdek alkották főleg, azokból is az ismertebbek. Tehát semmi komoly de azt véresen komolyan. Volt még “Én és Te” egy kellemes vita/párveszéd a gitár és a hegedű között, a quartett néhány évvel ezelőtti “Tale” lemezéről.

Egy kis pihenés a hegedű nagy öregjének, és a Gyárfás Trió legújabb, “Old Amsterdam” című lemezéről hallhattunk számokat, természetesen csak a trió felállásban – Czakó Péter basszusgitáron, Cseh Balázs pedig a doboknál. Na itt sem csak a leírt kotta mechanikus tolmácsolása volt a cél, hanem az alaptémák elindítása utáni szabad kísérletezgetés, kinek milyen hangulata volt. A közönség szépen vette a lapot és az egyedi megmozdulásokat igencsak értékelte.

Mint Gyárfás elmondta, azért örült különösen a veszprémi meghívásnak, mert itt a fesztiválon olyanokkal játszahatott akik már fiatal korában is példaképei voltak, hiszen Deseő már akkor jazz DJ volt a Marczibányi téren, amikor Gyárfás még csak hallgatta távolról a zenét, és ő ismertette meg a fital gitárossal Zawinult és Shortert akik szintén ezen a fesztiválon lépnek fel.

A játszadozást folytatva, a Volaré című, mindenki által majdnem unalomig ismert dalt kezdték játszani teljesen szabad, szárnyaló futamokkal. Majd a “Tale” számmal nagyon belepörgettek, virtuóz gitár és hegedűjátékot hallhattunk. Charlie Parker ír dépdal feldolgozásásával búcsúztak, a “little sweet shoes” darabbal, ahol még egyszer mind együtt, mind pedig külön-külön villantottak egyet nekünk.

Nagyon kellemes langyesti bemelegítés volt Deseőék felvezetője, és rövid átszerelés után Jirí Stivin & Co Jazz System jelent meg a színpadon, a Summertime-mal, és folytatódott a játék, a szabad zene.

Itt is a nyár este volt a dominináns a hangulatot illetően, de a könnyedség ha lehet így mondani még egy fokkal magasabbra emelkedett. Amit Jirí csinál a hangszereivel az valami csodálatos. Legyen az szaxofon, fuvola, de akár egy darab műanyag cső, melyre saját kezűleg végott hét lyukat, és csak fújja…

Az ő műsorunkon is hagyományos dalok szerepeltek a nemzetközi palettáról (ld Autumn leaves – őszi levelek, Chick koreától a 6-os gyermekdal), illetve a (főleg csehszlovák :) népdal ihletésű számok, melyeknek címei a magyar fül számára mulatságosan hangzanak, és Jirí erre még rá is tett egy lapáttal, így majd minden felkonferálást kitörő nevetés jutalmazta.

Még saját népét is kifigurázta egy dalban mely “olyan egyszerű volt mint a csehek”. :)  Ez persze nem jelenti azt, hogy az utána felhangzó darab ne lett volna a tökéletességig kidolgozva. Egy érdekes dal volt egy morva kesergős, melyet angolul “Moravian blues”-nak mondott, és ez mutatott rá, hogy tulajdonképpen bármennyire is amerikai eredetűnek mondjuk a bluest, itt középeurópában már évszázadok óta mi ezt énekeljük…

Játszott saját dalokat is, például a sok évvel ezelőtt keletkezett White Lady-t mely egy nagyon érzelmes, sőt akár romantikusnak is nevezhető darab. Stílusosan a “Jó éjszakát” népdallal búcsúztak – volna de egy kis karibi ráadásért még vissza kellet jönniük.

Mindent összevetve, két nagyszerű formációtól kaptuk meg azt ami egy ilyen meleg nyáreste jár: könnyed, ámde tartalamas szórakozást.

SirOesh

[2007.08.02.]