Gondolatok a Bartók Zeneházban

Egy nagyon jó kis dzsesszlemez került a kezembe. A neves dzsessz ütős, Martonosi György kompozícióit tartalmazó lemez igazi csemege lehet a műfajt kedvelő és értő hallgatók számára.

Professzionális, improvizatív és nagyon élvezhető a CD minden egyes tétele. Amint arra a cím is utal, az inspiráció forrása a rákoshegyi Bartók Zeneház, az ott eltöltött percek, illetve a zeneszerző egész életéről való megemlékezés szándéka volt.

A korong első, egybefüggően rögzített, de valójában három részre tagolható felvétele egy nagyon dinamikus, improvizatív elemekkel bőven ellátott, szabadon engedett dzsessz zene. A többi felvételhez viszonyítva, teljes hosszában a maga 23 perc 22 másodpercével bőven nyújt felfedezni valót. Tulajdonképpen itt majdnem minden bemutatásra kerül, ami a dzsessz zenét olyanná teszi, amilyen. A lemez legkomolyabb, legnehezebben emészthető darabja.

A skandináv erdők hangulatát idézi

Az utána következő Norwegian Forest a skandináv erdők hangulatát próbálja felidézni egyfajta andalító, majd pattogó ritmusba átcsapó pianó futamokkal, hogy azután megint kis pihenőt engedjen és visszazökkenhessünk a nyugodtabb hangulatba és tovább csodálhassuk a skandináv erdők (és a dzsessz zene) szépségét.

A Carpatian Mountain nyilvánvalóan Bartók erdélyi gyűjtőútjaira utal, de a szerzők vallomása szerint saját, testközelből megélt tapasztalatok is benne vannak ebben a felvételben. Ezt a tételt szintén a pianó futamok uralják valamint Martonosi játéka, a bőgő itt diszkréten a háttérbe húzódik. Bonyolultabb felépítése miatt több figyelmet, időt, türelmet igényel a befogadása, de aki figyelmesen végigköveti az eleinte nagyon lassan csordogáló, majd fokozatosan gyorsuló, azután egy rövid időre hektikussá váló dallamvezetést, az a végére azon veszi észre magát, hogy érdekes módon mégis szinkronba lehet kerülni a zenével; a művészek szép fokozatosan ismét teljes harmóniába vezetik át a kissé „összekuszált” dallamokat.

Személyes kedvencem a Sidi Okba zseniális pianó szólamai miatt. A felvétel Bartók marokkói útjának kíván emléket állítani. Ennek megfelelően itt egzotikus hangulatok kavarognak, eleinte lassú tempóban, majd megelevenedik a képzeletbeli város és sokszínű kavalkáddá válik a zene is, hogy a végén ismét visszatérjenek a zseniális felvezető (levezető) dallamok, amelyekkel az utazás 8 perce elindult.

Színvonalas dzsessz

A The Last Years témája a zeneszerző utolsó, New Yorkban eltöltött életszakasza. Egy metropolis nyüzsgése és egy ember csendes, betegségben eltöltött magányossága adja az alapot, amit ismét csak kiválóan interpretál a Trió. Az albumot, a vendég zenész Szirtes Edina tilinkó szólamai zárják és nyitják az első tétel elején, szépen keretbe foglalva ezzel az egész művet.

Az album ugyan nem friss; tavaly, 2006 őszén jelent meg, úgyhogy gondolom, a dzsessz illetve Martonosi elkötelezett hívei már agyon hallgatták, de bátran ajánlhatom azoknak, akik eddig még nem bukkantak rá, de keresik, értik és érzik a profi, színvonalas dzsessz zenét. Mert ez az album ezt nyújtja és mindig külön öröm, ha hazai művészek prezentálják. Világszínvonalon.

Nagy Szabolcs

[2007.08.19.]