Kati nénit éltették a Szigeten - csipetnyi erotika a zárónapon

Az utolsó napra nem terveztünk semmi extrát. Kulturális programokat akartunk megnézni, sétálgatni, ülni, figyelni. Ez helyett lett Brains-koncert, Szandi-fellépés és hogy a kulturának is adjunk: vizespóló-verseny.

Elég volt a koncertekből! - gondoltuk a hídon befele sétálgatva. El is indultunk a francia Transe Express - Les Rois Faignants előadására, ami egy speciális utcaszínházi produkciót takar. Ez lényegében úgy néz ki, hogy egy hatalmas szerkezetre fellógatnak pár színészt és artistát. Ezt sajnos csak elbeszélésekből tudjuk, mivel az utolsó este már nem volt előadás.

Ennyit a kultúráról! Irány az Arany Ászok színpad, ahol a Brains emészti fel a megmaradt energiákat. Ez eléggé megy nekik, utolsó naphoz képest még egy pőrgős koncert. Busa Pista itt is feltűnt 1-1 szám erejéig (ha nem itt van éppen, akkor a Zubolyt vagy az Irie Maffiát erősíti). Jó hete lehetett neki is.

A végére elfáradtunk

Szóval a Brains végére már fáradtunk. El is sétáltunk egyik kedvenc helyünkre, a "dombra". Némi pihenés és lazulás után elindultunk, hogy valami igazán bizarr dologgal fejezzük be a szigetelést. Csak egy dolog jöhetett szóba: ez pedig Szandi fellépése a Táncdalfesztivál sátorban.

Soha nem láttam még a művésznőt élőben, és a Táncdalfesztivál sátrat sem belülről. Legnagyobb meglepetésemre a fellépés előtt még volt egy vizespóló-verseny - amit szintén először látok itt a Szigeten, pedig ez volt 10. alkalom, hogy itt töltök egy hetet.

Két srác is megpróbált helyezést elérni a versenyen, de őket gyorsan hazaküldte a közönség. A házigazda szerepét az Animal Cannibals két "mókamestere" töltötte be. De senki sem rájuk volt kíváncsi: jöttek a csajok, táncoltak, eláztak, mosolyogtak. A közönség élvezte. A nyertes természetesen az lett, aki a pólóját is levette. Ezzel máshogy nem lehet versenyezni...

A műsor után az eddig mosolygó férfiak elhagyták a sátrat. Most már értettem, hogy miért tartott ennyi külföldi a Táncdalfesztivál sátor felé.

Szia, Kati néni!

Szandi gyorsan el is kezdte a műsort. A sátor kezdett megint megtelni, az emberek kezdték elveszíteni a józan eszüket. Pillanatok alatt bepörgött mindenki és teli torokból üvöltötte, hogy Tinédzser Lámúr, meg hogy Nénánáná!!!!! Szóval nem az a tipikus plázás, roadshow-s buli volt ám ez, hanem az a széttombolós, odrítós, ugrálós.

Szandi is elég energikus volt, fel-alá rohangált, integetett, mosolygott, láthatóan élvezte a dolgot. Az elején tisztázta, hogy ő nem veszi le a pólóját, majd hogy amióta nem lépett fel a szigeten, azóta már van 2 gyereke. Erre persze hatalmas ováció volt a válasz.

Mentek a régi slágerek a modernek számító (valóban annak számító?) dance-alapokkal. Olyan '90-es évek közepét idéző Blümchen-feelingje volt a műsornak.

Akármit is mondunk, hatalmas buli volt a Szandi koncert. Még az énekesnő egyik gyerekének az óvónénije is ott tartózkodott a koncerten. Ezt meg is ünnepeltük: Szandi felkérésére az egész sátor ezt ordibálta: Kati néni! Kati néni!

Háát.... lassan elindultunk hazafelé. A Mokka Cukkába még benéztünk, hogy a tinédzser lámúr dallamát egy kis drum and bass-szel kimossam az agyamból.

Véget ért a Sziget! Pár nap múlva elkezd nőni a fű a Hajógyári Szigeten, a környékről eltűnnek a külföldi rendszámú, parkokban parkoló kocsik, összeszedik a szemetet és máris minden olyan, mintha semmi sem lett volna. Pedig sokminden történt....

-nagymester-

[2007.08.15.]