Már kora délután megtelt a Nagyszínpad a Szigeten

Kedélyes teadélután (-este), az angol urakkal, avagy most már a Madnesst is hallottuk. Beszámoló a Sziget 3. napjáról.

Ez a nap maratoni koncertezésnek ígérkezett. Az is lett belőle. Egy kis probléma ugyan akadt a sorrenddel, de erről majd később.

Őrültek háza a Nagyszínpadon: a Gogol Bordello koncertje

Szóval a probléma itt volt. Mégpedig az, hogy miért nem ők játszottak a Madness előtt este a Pink helyén. Teljesen értelmetlen dolog volt ez a szervezők részéről. Nyilván ismerik a zenekart, különben nem hívták volna meg őket a tavalyi Wan2 színpados koncertjük sikere után. Na mindegy, azért meghallgattuk őket. Délután fél 5-re teljesen megtelt a Nagyszínpad előtti tér és egy nagyon komoly bulizós koncert kerekedett. Már az egy külön történet ahogy a figurák kinéznek. Amit pedig művelnek… Szóval ez egy kis punkba öntött, népzenével kevert, ska-s beütésekkel tarkított bulizene. Van benne hegedű – egy ősz, szakálas matróz által kezelve –, harmonika - szintén egy matróz kinézetű ember által működtetve – gitárok, dob, két amolyan hangulatfelelős szerűség két hölgy személyében, akik csíkos zokniban, masnisan dobolnak, meg cintányéroznak.

Ezen kívül pedig ott van még a frontember, aki Iggy Pop és Jovanotti keveréke… Szóval nem semmi! Mindenki őrjöngött, az énekes többször lejött a közönség elé, néha kirugdosta az egész zenekart a színpadról, kergetőzve… Tényleg nem normálisak. Kíváncsi lennék, hogy az életben milyenek, mert ezek alapján elképzelhetetlen. Volt olyan, hogy behozott egy piros FIRE feliratú vödröt – még mindig az énekesnél tartunk - rárakta a mikrofonra és dobolt rajta. Aztán a vödörrel dobálózott a színpadon. Aki kíváncsi rájuk, az november 23-án az A38-on meghallgathatja őket! Az sem lesz egy egyszerű koncert…

Kulturális sokk a Madness előtt

Ezek után egy jó kis kolbász elfogyasztása következett, majd irány a Világzenei nagyszínpad. Menet közben találkoztam egy kb. 20 tagú brazil ütős zenekarral, akik csak úgy mászkáltak körbe-körbe a Szigeten. Aztán megérkezés a színpadhoz. Itt lépett ugyanis fel a ska zene megkerülhetetlen kövülete a SKAtalites (JAM-USA). Mondanom sem kell, hogy ők is simán megtöltötték a színpad előtti területet, mozdulni se nagyon lehetett a főútvonalon. Rutinos Sziget látogatóként tudom, hogy ilyenkor át kell menni a másik oldalra, és ott kényelmesen el lehet férni.

Így is tettem, és két olasz raszta társaságában vad táncolásba kezdtem. Hát ezért kell szeretni a ska-t! Mindenhol csak vigyorgó, táncoló emberek, van aki családostul jött, és emellé még a zene is jó! A SKAtalites nem az a leszedem a feled típusú, punkos ska, hanem a lazább, reggea-sebb fajtából való. Ráadásul rengeteg instrumentális slágerrel, ami betétként megtalálható majd minden manapság ska-t játszó zenekarnál. Nincs vad ragázás, de van egy angyali, nagymami-korú, aranytorkú énekes, aki ha kell kellemesen a hátérbe vonul, amikor viszont ő jön, akkor odateszi a hangját rendesen. Na ez történt a Világzenei nagyszínpadnál. A kultúr sokk csak eztán jött. A Nagyszínpad felé tartva belefutottam az Afrika faluba, ahol egy madagaszkári népzenét játszó zenekar koncertje volt éppen. Ezután a Blues színpad mellett mentem el, ahol éppen a Mystery Gang nyomott egy kis rockabillyt, a 60-as évek amerikáját idézve. Még mindig nem érkeztem meg… Van egy Gördiszkó nevű hely is útközben… Itt a Billy Jean-re nyomták körbekeringve…

A legenda elért hozzánk: Madness koncert

Megkésve bár, egy kicsit öregesen, de mégis a Madness. Nem tudom, hogy hányadik virágkorukat élik, de köszönik jól vannak. Bár kevesebb a hülye-mozgás, ami a védjegyük, de akkor is hatalmas showt nyomtak. A fúvósszekció nagyon rendben volt, a basszusból egy kicsit sokat pakoltak megint a keverőnél, de a színpadtól kicsit távolabb jó volt. Ismét – mint minden Madness koncertet – a One step beyond-dal kezdtek. Jöttek sorra a slágerek, amit ahogy elnéztem mindenki ismer. Nekem a legnagyobb élmény – az első számon kívül – a Baggy Trousers volt, már csak azért is, mert mohácsi ismerősökkel találkoztam, és utoljára velük erre a számra 15 ével ezelőtt mulattunk együtt, otthon… A szaxofonos egy nagypapi korú party arc… A két frontemberen pedig úgy néz ki nem fog az idő… Teljesen korrekt koncertet kaptunk, két ráadással. Már felgyújtották a fényeket a színpad előtt, amikor visszajöttek még egyszer. Jól eső érzéssel fogok erre a koncertre is visszagondolni…

Tina Turner is eljött közénk!

Na jó azért nem személyesen… Csak egy reinkarnációját küldte el immáron ötödször a Szigetre. A Magic Mirror-ban minden évben játszik a Hot Legs nevű formáció Hollandiából. Első nap mindig egy sláger-összeállítással, aztán a második estéjükön egy Tina show-val. Na ez valami frenetikus. Mi tavaly fedeztük magunknak fel, és mert nagyon jó, idén sem akartuk kihagyni. A hölgy még hasonlít is Tinára! A mozgása teljesen, a hangja is megvan hozzá. Én nem szoktam szeretni az ilyen típusú zenekarokat, mert a nagyokat nagyon könnyű rosszul játszani. Ebben az esetben viszont nem ez a helyzet Ajánlott kategória, lesz biztos jövőre is!

Hatalmas eső, kolosszális sor a taxis drosztnál

Már a Madness alatt is elkezdett cseperegni az eső, de amit utána kaptunk… Nagyon megázott mindenki. A taxisoknál akkora sor állt, amit én eddig még nem láttam, pedig ez a 14. Szigetem… Na ezek után le is mondtunk arról, hogy hazamenjük, maradt megint a sátor, aminek azért megvan a sajátos bája. Csak néha azért jól esne a puha ágyikó.

Még fele hátravan!

-Aretuska-

[2007.08.11.]