Szembenézve a halállal

Telefonbeszélgetés Ben Johnston-nal, a Biffy Clyro Puzzle című albumának augusztusi, amerikai megjelenése kapcsán.

- Mikor kezdtél zenével foglalkozni?
-Nehéz visszaemlékezni pontosan, hogy mikor is kerültem először komolyabb kapcsolatba a zenével, hiszen mindig fontos szerepet játszott az életemben. Ha mégis meg akarnám jelölni precízebben az időben, akkor azt mondanám, hogy 13-14 éves koromban, amikor is először hallottam a Nirvana zenéjét, mert arra ösztönzött, hogy én magam is zenélni kezdjek. Először mi is megpróbáltunk olyasféle zenét játszani, mint ők. Nagyon vonzónak találtuk a gondolatot, hogy három srác egyáltalán lármát csaphat. S hogy annak a végeredménynek, amit mi teremtünk meg, nem kell feltétlenül esztétikailag megnyerőnek lennie, ahhoz, hogy izgalmas, jó zene legyen. Az első dalok, amelyeket valaha írtunk, csupán egyfajta alapok voltak, és nem volt szükséges hozzá, hogy ismerd az akkordok ezreit ahhoz, hogy eljátssz egy jó dallamot.

- Mit érdemes tudni az új albumról, a Puzzle-ről?
-A Puzzle a negyedik albumunk, 2007. június 4.-én jelent meg a 14th Floor nevű lemezkiadónál, az Egyesült Királyságban, és 2007. augusztusában az USA-ban, a Roadrunner-nél. Az új lemez anyagát három hónap alatt, - 2006 szeptemberétől 2006 novemberéig- vettük fel a The Warehouse Studio-ban, Vancouverben, Kanadában; és a The Farm Studio-ban, Gibsons-ban, szintén Kanadában. Garth Richardson producerrel dolgoztunk együtt, nagyon izgatottak voltunk, hiszen ő olyan zenekarok albumait adta ki, mint a Red Hot Chili Peppers, a Rage Against the Machine, Skunk Anansie, vagy Ugly Kid Joe… New Yorkban Andy Wallace- al dolgoztunk együtt, aki pedig olyan bandákkal kollaborált, mint például a Sepultura, Nirvana, Faith No More, Rollins Band, Rage Against The Machine, Silverchair, Rush, System of a Down… Szóval a legjobb szakemberekkel dolgoztunk, és a legjobbat kaptuk, amit csak lehetett.

- Mi inspirálta az album címét?
- Már az elején tudtuk, hogy ezt a címet adjuk majd a lemeznek, néhány okból kifolyólag. Az egyik, hogy az album zenéje különböző műfajú zenékből áll össze, tehát egy kirakós játékhoz hasonlít. No meg azt akarta szimbolizálni, hogy az emberi létből mindig hiányzik egy szeletke, és legfőképpen ezzel akkor szembesülsz, amikor olyasvalakit veszítesz el, aki nagyon közel állt hozzád. Ennek ellenére, azért megpróbálsz mégis boldog lenni az életedben, ami szinte mindig lehetetlen, hiszen egy mozaik darab mindig hiányozni fog a létedből, a kép soha nem lehet teljes, soha nem lehet minden a tiéd, soha nem birtokolhatod az egészet egyszerre.

- Storm Thorgerson tervezte az albumborítót. Hogyan találkoztatok és milyen volt vele dolgozni?
- Mindig is tetszettek Storm Thorgerson munkái. Ő olyan rendkívüli zenekaroknak, művészeknek tervezett lemezborítót, mint az AC/DC, Peter Gabriel, Genesis, Led Zeppelin, Pink Floyd, Audioslave, The Cranberries, Bruce Dickinson, The Mars Volta, vagy a Muse. Tehát nagyszerű bandák számára dolgozik, és valóban lenyűgöző ikonikus illusztrációkat készít. Szóval találkoztunk vele, megmutattuk, odaadtuk neki a zenénket, meg a dalszövegeket. Később mindannyian leültünk, ő pedig előhozakodott a koncepcióval, amely a zenénken és a dalszövegeken alapult, megbeszéltük. Nagyon izgalmas volt. Storm-nak lenyűgöző szimbolikus művészi munkái vannak, és érdekes, hogy fényképeket is készít hozzájuk, nem csupán speciális effektekkel dolgozik. Igazán nagy öröm volt vele dolgozni.

- Milyen célok vezéreltek a hangzást és a dalszövegeket illetően?
- Az új album hangzásvilágát tekintve sokkal inkább egyszerűbb, mint az előző három lemez, a dalokat és a dalszövegeket beleértve egyaránt. Szerettük volna, hogy érthetőbb legyen. Nem azt akartuk megmutatni, hogy mennyire jól tudunk játszani. A lemez sötét atmoszférájúra sikeredett. Abból az érzésből indult ki, amit Simon érzett az utóbbi időszakban, amikor is elveszítette az édesanyját, és újra kellett értékelnie az életét. Érdekes, hogy mindenki azzal áltatja magát, hogy az emberek, akik körülveszik, mindvégig ott lesznek mellettük. Aztán meg, ha eltávoznak, akkor megpróbálnak továbblépni, túlélni… Például a „Living is a problem cause Everything Dies” című nóta arról szól, amikor úgy érzed, hogy nem akarod elfecsérelni az életed, de még fogalmad sincsen arról, hogy milyen irányba fordulj, s miközben tépelődsz, egyszeriben tudatában leszel a saját halandóságodnak.

- Melyik a kedvenc dalod az albumról?
- Nagyon szeretem az első számot a lemezről, a „Living is a Problem Because Everything Dies” címűt. A „Folding Stars”-t is nagyon kedvelem, meg a kórust és a vendégzenekart az albumon…

- Amikor elkezdtél zenével foglalkozni, milyen zenei hatások értek?
- Kezdetben olyan zenekarokat szerettük, mint a Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden, Alice in Chains, aztán még undergroundabb irányba fordultunk, szóval az amerikai underground csapatokat mindig is szerettük… Majd olyanokat hallgattunk, mint a U2, vagy Peter Gabriel, akiknek szintén lenyűgöző dalaik vannak.

- Jelen pillanatban vannak olyan zenekarok, producerek, akik inspirálnak?
- Mindig vannak nagyszerű zenekarok körülöttünk, elképesztő az Oceansize Nagy-Britanniából, Manchasterből; vagy hihetetlen a Skóciából származó Aereogramme zenéje. The Matches az USA-ból, Oaklandből, Kaliforniából, szintén nagyon jó csapat, játszottunk is együtt egy fesztiválon… A probléma az, hogy az emberek hajlamosak csak a múltba tekinteni, és azt mondják, hogy nincsenek jó bandák mostanában, de ez ostobaság, hiszen mindig is lesznek jó zenészek, előadók.

- Távolabbi tervek? Turnék?
- Rendkívül elfoglaltak vagyunk, azt hiszem Karácsonyig mindössze négy szabadnapunk lesz. Nagyon sűrű a programunk, ugyanis most augusztusban fellépünk Hollandiában a Lowlands fesztiválon, aztán szeptemberben az USA-ba megyünk. Szeptember végétől október elejéig pedig Európában leszünk, a show-t Németországban kezdjük, és Hollandiában fejezzük be, de fellépünk még Svájcban, Belgiumban, és Franciaországban is. Októberben a Queens of The Stone Age zenekarral Észak–Amerikában turnézunk, novemberben pedig az Egyesült Királyságban.

- Várhatunk-e magyarországi fellépést a közeljövőben?
- Nagyon meglepődtünk, amikor megnéztük, hogy mennyi lemezt adtunk el Magyarországon, mert a szám a végösszeg egészen magas volt. Nehéz elintézni, hogy ott játsszunk, nem egy olyan hely, ahol mindenki fellép. Mindenesetre szeretnénk menni, talán a következő évben sikerül is.

 – Adorján Tímea – 

[2007.08.31.]