Helyes dolog-e lopni?

Gyakran olvasunk, hallunk különféle véleményeket, eszmefuttatásokat, beszámolókat a CD-másolásról, a file-cserélésről, és általában a szellemi tulajdonokhoz kapcsolódó jogokról, ezek értelmezéséről. Ennek általában örülünk, hiszen minden olyan alkalom, amikor a nyilvánosság bármilyen formában értesülhet a szerzői jogok, a szellemi termékek természetéről, igen hasznos. A lakosság nagy része vagy azt sem tudja mi fán terem a szerzői jog, vagyis hogy ez a tulajdonjog egyik formája, vagy ha tudja is, nem sokat törődik vele. Ugyanennek a lakosságnak döntő többsége bűnnek tartja a lopást, miközben vidáman fájl-cserélget, vásárol meg kalóz CD-t, esetleg fizet a valakinek, hogy az átírjon számára egy lemezt. Pedig ez lopás, még akkor is, ha nem kézzel fogható dolgot vesznek el jogtalanul valakitől, mindössze megfosztják őt attól, hogy tulajdonjogát gyakorolja, azaz saját szellemi termékeinek "hasznát szedje".

Ezen szemlélet megváltoztatásában kitűntetett, nélkülözhetetlen szerepe van – vagy kellene legyen - a sajtónak. A ProArt az alkotókkal közösen indított tudatossági kampányában szeretné kihangsúlyozni - többek között - hogy művészeti ágtól, műfajtól, életkortól, az elért sikerek nagyságától függetlenül minden művésznek, alkotónak kárt okoz, ha alkotásaikat jogszerűtlen módon használják fel, ha munkájukért nem jutnak hozzá az őket megillető ellenszolgáltatáshoz.

A jogkezelő szervezeteknek nem a magáncélú másolással van a baja, ahogy azt gyakran hangoztatják a jogvédelem esküdet ellenségei, bár sajnos a legtöbbek számára már maga ez a fogalom sem egészen tiszta. A házi másolás nem azonos a magáncélú másolással. A másolat akkor is lehet jogsértő, ha készítője házilag, ellenszolgáltatás nélkül szívességből készíti barátoknak, munkatársaknak, ismerősöknek. A Szerzői Jogi törvény ugyanis nem tekinti magáncélú másolatnak a más(ok) számára készült másolatot, legyen szó digitális hordozóról (CD-R, DVD-R, stb.) vagy számítógép merevlemezéről. A másolat tehát csak akkor magáncélú, ha valaki a tulajdonában lévő példányból, vagy esetleg más legális forrásból (televízió, rádió, Internet) készít másolatot saját maga számára, úgy, hogy az még közvetve sem szolgálja haszonszerzés célját. Így például a nyilvános bemutatásra (pl. diszkó) szánt másolatok nem minősülnek magáncélúnak, hiszen azok a lemezlovas bevételeinek növelésében szerepet játszhatnak. A magyar törvények továbbá megengedik az Internet-ről való letöltést (vannak országok, ahol a törvény ezt csak akkor tekinti legálisnak, ha maga a forrás is bizonyíthatóan legális), a feltöltés azonban engedélyköteles. Az illegálisan működtetett oldalak, a jogtulajdonosok engedélye nélkül feltöltött fájlok tehát törvényt sértenek. Ugyanez igaz a fájl-cserélésre is: ha valaki a számítógépén található fájlokat másokkal megosztja, azzal – még ha az alkalmazott technológia más is - ugyanúgy a nyilvánosság számára elérhetővé teszi azokat, ami engedély köteles felhasználás, nem pedig „magáncélú”.

A ProArt-tal együttműködő művészek nem véletlenül szólalnak fel rendre a kalózkodás különböző formái ellen. Az ő munkájuk ugyanis az, hogy szórakoztassanak, és amennyiben erre a közönség kíváncsi, ildomos lenne kifizetnie ennek árát. Szeretnénk, ha mindezt a sajtó is átérezné, és segítene az információk továbbításában, függetlenül attól, hogy egy-egy művész teljesítményét mennyire tartja értékesnek. Egy-egy előadót lehet szeretni vagy nem, lehet, hogy egy zene tetszik vagy nem tetszik, de a törvény betartása nem ízlés kérdése: minden működő társadalomban létezik az az alapvető jogelv, hogy ha valaki másnak a tulajdonára, teljesítményére (akár a szellemire is) igényt tartunk, akkor azért fizetni kell.
Ezt a fizetséget – a szintén igen gyakran hallható és olvasható, populista értelmezés ellenére – nem csak és kizárólag a kiadók kapják (és messze nem olyan magas ez, mint ahogy azt sokan hiszik), nem egyedül az ő érdekük, hogy lemezeket adjanak el. Hanem bizony, ebből részesülnek a szerzők, az előadók, de még a takarító néni is, aki a stúdióban rendet rak, miután a lemezt készítő zenészek befejezték a munkát. Ha eközben a kiadók is bevételre, sőt, profitra tesznek szert, Istenem, tán bocsássuk ezt meg nekik, elvégre a piacgazdaságokban a gazdasági életet a profit működteti. Bármilyen terméket, szolgáltatást vásárolunk, az valahol, valamikor gazdag emberek további gazdagodását segíti. Ez a gazdaság működésének egyik mellékterméke – évezredek óta, s ez ellen Robin Hood sem bizonyult hosszú távon hatékonynak, bármennyire is szimpatizálunk vele. De tegyük hozzá, a vásárlásunk ugyanakkor vagyon nélküli emberek, munkavállalók megélhetését is biztosítja. Nagy örömünkre szolgálna, ha a sajtó munkatársai is valamelyest segítenék a fogyasztói tudatosság fejlődését, hogy sikerüljön a nyilvánosságot felvilágosítani arról, hogy a szellemi termékek alkotói (akik közé paradox módon maguk az újságírók is tartoznak) ugyanolyan megbecsülésben részesüljenek, mint a kézzelfogható áruk létrehozói. Tehát hogy lopni semmit sem helyes – még ha trendi is.

Jeszenszky Zsolt

[2005.07.12.]