Grandpierre Attila az egyetlen olyan zenész, aki úgy képes átírni a zenét (Mámoros éji vágtázás), hogy az általam hőn szeretett hangszer hiányát képes feledtetni, sőt mi több, annál sokkal jobb változattal előállni– ami nem mondható el jónéhány ismert, világzenét játszó, ünnepelt zenekarról. A Vágtázó Csodaszarvas tartja magát szellemiségéhez, nem hajlik meg, nem köt kompromisszumot a nagyobb hallgatóságért ilyen-olyan eszközökkel (cimbalom és töröksíp helyett még egy szinti, nylonfurulya, villanykobza vagy elektromos duda).
A Napkapu telitalálat, legalábbis számomra, akinek a moldvai zene megunhatatlan és egyetlen, melyben hihetetlen életerőt, energiát vélek felfedezni és akárhány táncházba jutok el, ugyanúgy szívdobogva várom némelyiket. A Bulgárjászkát is:-)
Hírek
