A "Végtelen Ázsián" keresztül vágtázik a magyar Csodaszarvas

A Vágtázó Csodaszarvas zenekar „Végtelen Ázsia!” című új albuma szeptemberben jelent meg.

A Grandpierre Attila által 2005-ben alakított 11 fős, ősi népi hangszereken játszó Vágtázó Csodaszarvas a legjobb hazai népzenészekkel és dzsesszmuzsikusokkal jeleníti meg az eurázsiai vágtázó lovas népek lenyűgöző élményvilágából, ősi népzenéjéből született őserejű világzenét.

Grandpierre Attiláról nyugodtan kijelenthető, hogy a legendás Vágtázó Halottkémek (VHK) élén, 26 év alatt, a kortárs magyar zene egyik szimbólumává nőtte ki magát. A három éve alapított Vágtázó Csodaszarvas bemutatkozó koncertjére a Petőfi Csarnokban került sor, melynek sikerére jellemző, hogy teltházat vonzott.

Első lemezük, a bartóki népzene-felfogás szellemiségében fogant „Tiszta Forrás” mindjárt a 2006-os esztendő legjobb CD-i közé került. Nem véletlenül, hiszen fergeteges lendület, életörömmel telített szenvedély, a közép-ázsiai, moldvai, dunántúli, kínai, és az indiai népzenékből táplálkozó frissesség jellemzi.

Itt a második!

Grandpierre Attiláék őserejű világzenét játszó csapatának legújabb – második - produkciója, a „Végtelen Ázsia”, a magyar népzene történetének egy őserővel ható, új, izgalmas fejezetét nyitja meg, hiszen a világon elsőként eleveníti fel az eurázsiai lovas népek muzsikáját.

Ez a különleges, nagy érdeklődésre számot tartó muzsika sok évtizedes, szenvedélyes, sokoldalú gyűjtőmunka eredményeképpen öltött testet a VCSSZ előadásában. Olyan érzésvilágot szeretnének visszaadni, amelyek a természet, az ember, a társadalom összhangjának igényéből, élményéből fakadnak.

A zenekarvezető szerint, e nemes cél eléréséhez elengedhetetlenül szükséges a zenei érzék folyamatos fejlesztése. A Vágtázó Csodaszarvas muzsikusai egy olyan kultúrát szeretnének megidézni, amely több ezer éven át virágzott a Kárpát-medence, India és Japán közötti hatalmas térségben, ott, ahol ma is az emberiség többsége él.

Reménykedésre ad okot, hogy a mai „celeb-trendi”, gagyicentrikus, értéktagadó világunkban nem halt ki teljesen a valódi művészetek iránti igény. Hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy a minőségi zenére vágyó emberek egy hagyományőrző, világzene terjesztését zászlajára tűző formáció erőfeszítéseit teltházas koncerttermekkel, valamint kiadványaik vásárlásával jutalmazzák.

-Hegedűs István-

[2008.10.16.]