Ábrányi Kornél

1822. október 15-én született Szentgyörgyábrányban Ábrányi Kornél, a 19. század zenetörténetének egyik meghatározó alakja. A keresztségben az Eördögh Kornél nevet kapta.

A művész nemesi családból származott, otthonuk a reformkori szellemi élet egyik központjaként működött, ahol számos muzsikus megfordult. Ilyen volt többek közt Lavotta János, Bihari János és Rózsavölgyi Márk is.

1834-ben, Nagyváradon találkozott Erkel Ferenccel, az ő hatására választotta a zenei pályát. 1841-ben jelent meg első műve, Magyar ábránd címmel, majd rá egy évre zongoraművészként is bemutatkozott. 1843-ban Nyugat-Európába utazott - Münchenben megismerkedett Liszt Ferenccel, Párizsban pedig Chopintől és Kalkbrennertől tanult.

1847-ben tért vissza Magyarországra. Később hivatalt vállalt, a szabadságharcban nemzetőrként vett részt. Mosonyi Mihállyal, Bartalus Istvánnal és Rózsavölgyi Márkkal közösen 1860-ban megalapították a Zenészeti Lapokat. Az első magyar zenei szakfolyóiratnak 1876-ig Ábrányi Kornél volt a főszerkesztője.

1867 és 1888 között emellett az általa létrehozott Országos Magyar Daláregyesület vezértitkáraként működött. Egy ideig tagja volt a Nemzeti Színház benyújtott operákat bíráló bizottságának. 1875-től, a Zeneakadémia megalapításától pedig az új intézmény titkára és rendkívüli tanára lett - zeneszerzést, zeneesztétikát, magyar zenét, zeneelméletet és zenetörténetet tanított 13 éven keresztül.

1877-ben jelent meg Zenészeti aesthetica című tankönyve, amely a magyar zeneirodalom első, jelentős munkája ebben a tárgyban. Ábrányi Kornél rendszeresen publikált zenei írásokat, kultúpolitikai tevékenységével pedig valóban maradandó értéket teremtett. 1903. december 20-án, Budapesten hunyt el a kiváló művész.

(forrás:mek.oszk.hu /wikipedia.hu)

[2007.10.15.]