Antonio Salieri

1750. augusztus 18-án született Legnanoban (Verona). A velencei San Marco-ban folytatott zenei tanulmányokat. Gaßmann, felfedezve tehetségét, Bécsbe vitte, bevezette az udvarba és tanulmányait is finanszírozta. Az első sikert a Le donne letterate című vígopera hozta meg számára 1770-ben. Pár évvel később, 1774-ben meghalt Gaßmann, s helyére Salierit nevezték ki, így udvari zeneszerző és a bécsi olasz opera karmestere lett.

Itáliai körútja (1778-80) alkalmával írta meg a milánói Scala megnyitására Europa riconosciuta (1778) című operáját. Bécsbe való hazatérése után ismeretséget kötött Gluckkal, ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a Les Danaïdes című opera (libretto: Calzabigi), amelynek megzenésítését Gluck átadta Salierinek, s a művet kettejük neve alatt mutatták be Párizsban 1784-ben.

További két Salieri-operát is előadtak a francia fővárosban: Les Horaces (1786), Tartare (1787). 1788-90 között a zeneszerző császári udvari karmesterként működött. Ezt követően kórusvezető volt. 1813-ban a bécsi konzervatórium alapító tagja, 1817-től az intézmény igazgatója volt. Tanítványa volt Beethoven (1793-1802), Schubert, Liszt és Hummel is. 1825. május 7-én hunyt el Bécsben.

Salieri összesen 39 operát írt. Bár Gluck lelkes követője volt, mestere műveinek színvonalát nem sikerült elérnie. Mozarthoz fűződő vitatott kapcsolata gyanúba keverte őt, miszerint megmérgezte Mozartot. Bizonyítást nyert, hogy a vádak alaptalanok voltak.

Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Alekszandr Szergejevics Puskin darabjának, a Mozart és Salierinek, Szergej Rahmanyinov azonos című operájának és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Milos Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért.

1824-1825-ben a 74 éves Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven "beszélgetőfüzeteiből" is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már süket Beethoven beszélgetőpartnerei írták a közlendőjüket.

„Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot” így az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. „Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte- ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.” (1824. január 25. körül).

„Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa” 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot máig tarja magát.

Salieri a betegágyán azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: "halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak kedves Moscheles".

[2008.08.20.]