Marillion

A Marillion az Egyesült Királyság zenei színterének egyik legmélyebben rejtett titka. Zenéjük lélekkel és erővel teli, gyakran mélyen megindító, koncertjeiken pedig a hallgatóság lélegzete is eláll.

Amikor 1988-ban, négy lemez után a Marillionból kilépett az eredeti énekes Fish, a helyébe a karizmatikus Steve Hogarth lépett. Hogarth, aki előzőleg megfordult a The Europeans formációban, és közreműködött a The The vagy Julian Cope egyes anyagain is, új szívet és energiát adott a zenekarnak.

A vészjósló hangok hamar elnémultak, és a következő kilenc albumon Hogarth valamint a többiek – Steve Rothery (gitár), Mark Kelly (billentyűs hangszerek), Pete Trewavas (basszusgitár) és Ian Mosley (dob) – újból felpezsdítették és folyamatosan újraértelmezték a Marillion hangzását. Innovatív, érzelem-gazdag lemezeik sorával új zenei tájakra kalandoztak, mit sem törődve a Zenei Trendőrség szeszélyeivel vagy a rádiós listák konjunktúra-lovaglásával.

1999-ben, a ‘marillion.com’ megjelenését követően a zenekar egyszer s mindenkorra megszabadult a kiadói nyomástól, miután létrehozta a saját cégét (amely a találó Intact nevet kapta), és immár szabadon szárnyalva pályája legjobb anyagait írta meg.

A világháló egyedi alkalmazásának köszönhetően a Marillion speciális és közeli kapcsolatot épített ki rajongóival. A Marillion világméretű rajongótáborát, amely az Egyesült Államokbeli turnék támogatásától a közelmúltbeli korongok felvételéig mindenből kiveszi a részét, az együttes iránti szeretet és elkötelezettség teszi különlegessé. E szenvedélyes és teljes körű támogatás tette lehetővé a Marillion számára, hogy kilépjen a hagyományos zeneipar kötelékéből, és hogy megtalálja a saját útját.

2001-ben, az ‘Anoraknophobia’ kiadása kapcsán a Marillion úttörő lépésre szánta el magát: 12 hónappal a korong megjelenése előtt kérte a rajongókat, jegyezzék elő a lemezt. És megtörtént a csoda! 12 ezer előrendelés érkezett be, ami által sikerült fedezni a felvételek költségét. Ugyanígy a 2004-ben napvilágot látott mesterműre, a ‘Marbles’-ra is vett fel előrendelést a zenekar, ám ezúttal a pénzt a reklámköltségekre fordította.

Amikor a ‘Don’t Hurt Yourself’ és a ‘You’re Gone‘ kislemezek betörtek az Egyesült Királyság 20-as listájára – utóbbi egészen a 7. helyig masírozott –, a zene világában általános volt a döbbenet.

Nem rossz eredmény olyan együttestől, amely mögött nem áll óriáskiadó. Ez azonban csak a legutóbbi fordulat volt a 23 év alatt, mely idő során a banda végig abban a meggyőződésben alkotott, hogy amit csinál, annak van valami valós értelme.

Szemben állva a beszűkültséggel és a közönnyel, a Marillion ma is állja a sarat az előítéletek és a skatulyázás ellenében. A csapat vibráló zenei erővé alakult.

[2007.04.05.]