A Csárdáskirálynő a szokásos főúri és bohém szereplőivel, szerelmes bonyodalmaival és fülbemászóan édes dallamaival maga volt és lett a könnyedség emlékműve. Sokáig az „Éljen a szerelem!” címet szánták neki. A háború árnyékában született, bemutatóját sok minden nehezítette, mégis leírhatatlan siker volt, hiszen alkalmas volt arra, hogy javítsa a közhangulatot. Pontosan azt üzente, amire az adott pillanatban a legnagyobb szükség volt, hogy az élet szép és a világ voltaképpen egy nagyon jó hely. A mű körüli izgalmakat tovább fokozták a történetben felfedezhető áthallások az uralkodó családdal kapcsolatos korabeli pletykákkal, és ha ez nem volna elég, a Woodehouse-nak tulajdonított mondás szerint ez a Kálmán-operett „minden idők legjobb zenéje".