Szárnyaltunk az A38 hajón a Winger koncerjén

2024.06.11., a nap, amikor a Winger zenekar búcsúturnéja keretein belül fellépett nálunk kedvenc hajónkon.

Álmomban sem hittem, hogy valaha látom még a Wingert élőben koncertezni, és mégis. Utoljára tizenöt éve léptek fel nálunk, de arról lemaradtam, Kip Winger pedig szólóban volt itt 2018-ban (a Sons of Apollo zenekar társaságában), amiről lábtörés miatt szintén lemaradtam.

Nagyon vártam az estét, és minden várakozásom felülmúlta a koncert.

Pontban a meghirdetett időpontban elsötétült az A38 hajó nézőtere, ami nem mellesleg teltházat produkált. Ennyi embert én már régen láttam összetömörülni kedvenc hajómon, még időben érkeztem, hogy elől, jó helyem legyen.

Szó szerint bedörrentek a színpadra és az első négy dalt szünet nélkül játszották el, a közönség kitörő lelkesedésére, az egész hajó kívülről énekelte a dalokat. A második „Seventeen” dal az egyik kedvencem a régi „slágereik” közül. Az első négy dalt követően eljátszották az új, tavalyi lemezükről a Proud Desperado című dalt, ami szintén kedvencem a legutóbbi albumról.

Kip hangja csak tökéletesebb lett az elmúlt harmincöt évben, pedig beteg volt, amit meg is említett nekünk, hogy némi torokfájással küzd, de nyugodjunk meg, az éneklés még megy. Ugyanitt gratulált a hangmérnöknek, hogy milyen hibátlan munkát végez. Közben készített néhány fotót rólunk, a nagyérdeműről, megköszönve a támogatást, hogy elmentünk a koncertre, hogy megvesszük a lemezeiket stb., stb…

A koncert közepe táján a „klasszikus” dalaik csendültek fel, itt olyan szinten rázott a hideg a hangzástól és az élménytől, hogy élőben hallom a „Hungry” és a „Miles Away” dalokat (is), hogy majdnem el is bőgtem magam örömömben.  

Nem sokkal ezután Reb Beach gitár szólóját élvezhettük, amit egybegyúrt az instrumentális „Black Magic” dalával, amit ő maga írt. A dal közepén már a többiek is csatlakoztak játékához, így egyszerre szólt két gitár és egy basszusgitár. Paul Taylor pedig hol gitározott, hol a billentyűk mögé pattant be (egyébként a koncert teljes terjedelmében). Kip fontosnak érezte elmondani két dal között, hogy két eredeti tag is jelen van a mai napig a bandában rajta kívül (Reb Beach, Rod Morgenstein). Ezt természetesen ismét vastaps jutalmazta.

Az új, tavalyi lemezről két dal volt csupán, de senki nem bánta, mert az összes klasszikust eljátszotta nekünk a zenekar.

A dobszólókat én általában unom, haladjunk, de ez itt szintén hibátlan volt. Mike Portnoy (Dream Theater) jutott eszembe Rod Morgenstein játékáról, egyértelmű most már számomra, hogy Mike kiknek a zenéjén nőtt fel, kik a példaképei, illetve honnan merít ihletet.

A dobszólót ismét két klasszikus követte, „Headed for a Heartbreak” és hát az elmaradhatatlan kihagyhatatlan Winger dal „Easy Come, Easy Go, amit a teljes hajó üvöltve énekelt végig (velem együtt természetesen).  

Ezzel levonultak a színpadról, és ugyan felkapcsolták a villanyokat, ami a koncertek végét jelenti általában, de olyan vastaps és üdvrivalgás zengte be a hajót majd öt percen keresztül, hogy „kénytelenek” voltak visszatérni egy dal erejéig a színpadra (én csak szimplán azt kiabáltam, hogy „nem akarom, hogy vége legyen, hát most kezdődött” erre tanúim vannak).  

A visszatapsolást követő dal végén még néhány relikviát is dedikált az első sorban Kip, a zenekar tagjai mindenkivel pacsiztak, akit elértek, a pengetőket pedig két kézzel szórták a közönségbe, ezekért és más relikviákért (dobverők) komoly harcok folytak.

Koncert után az esélytelenek nyugalmával vártunk még egy picit cimboráimmal (nem akartuk, hogy vége legyen ugye), és meglepetésünkre fáradtságuk ellenére szuper kedves volt a zenekar a hajóról kifele jövet, közös képre és dedikálásra is szántak öt-tíz percet, aminek én személy szerint ugrálva, tapsikolva örvendeztem.

Sosem felejtem el ezt az estét, napokig - még most is - a hatása alatt vagyok a koncertnek.

Köszönet a szervezésért a Livesounds csapatának!

Balázs Adrienn

Videók

Setlist:
1. Stick the Knife In and Twist
2. Seventeen
3. Can't Get Enuff
4. Down Incognito
5. Proud Desperado
6. Junkyard Dog
7. Hungry
8. Miles Away
9. Rainbow in the Rose
10. Guitar Solo (Reb Beach)
11. Black Magic (Reb_Beach song) (Followed by instrumental jam)
12. Pull Me Under
13. Time to Surrender
14. Drum Solo
15. Headed for a Heartbreak 16. Easy Come Easy Go
17. Madalaine
Encore:
18. Blind Revolution Mad

[2024.06.22.]