Őrületes Palaye Royale koncert a Barba Negrában

Visszatért hozzánk egy évvel a legutóbbi koncertjük után az amerikai Palaye Royale csapata. Ismét egy felejthetetlen, őrült hangulatú koncertet adtak.

Az előzenekar az olasz Halflives volt. Az énekesnő Linda hangja rendkívül kellemes, láthatóan nekik is kialakult már a fix rajongó táboruk 2017 – es megalakulásuk óta. A fél órás produkció számomra legemlékezetesebb epizódja az volt, amikor az énekesnő megpróbálta megtanulni magyarul a hét napjait. A közönség lelkesen próbált segíteni ebben.

Kis szünet után a Palaye Royale legénysége lépett színpadra. Azaz robbant, fülsüketítő sikítozó közönség mellett. Az első húsz sort nagyjából a kemény magos rajongók képviselték a tini korosztályból java részt, de hála Istennek a keverő pulttól már az én korosztályom is szép számmal volt jelen – nem csak szülőként. A hangulat végig száz százalékos volt, ilyen pörgésben attól elfáradtam, hogy néztem Remingtont, az énekesüket, ahogy cikázik a laza eleganciával öltözött, hetvenes-nyolcvanas évek stílusát megidéző testvérei között. (A zenekart a Remington testvérek alapították 2008-ban).

Palaye Royale koncert képekben - klikk a fotóra

Az énekes hol felmászott valamelyik hangládára - mindenképp szükségét érezte, hogy megmásszon valamit minden dal közben - onnan ugrott le vetődve, hol a közönségbe rohanva pogozott a rajongókkal. Teljesen őrült a srác, a szó jó értelmében.

A zenekar tagok is hasonlóan cselekedtek, bár ők kicsit visszafogottabban, felváltva mentek be tombolni a circlebe a közönség közepére. Remington az első sorban állókra minden második dalnál szinte ráfeküdt, igényelve testközelből is a rajongók szeretetét. Ez annál a pontnál csúcsosodott ki, amikor felmászott a VIP korlátra, felállva spanolta a hangulatot – közben persze az éneklés és a hörgés is ment neki párhuzamosan, és szépen navigálva a közönséget, hogy egy kupacba gyűljenek oda elé, izomból belevettette magát „stagediveingolva” a tömegbe, majd a tömeg tetején úszott vissza a színpadra.

A lírai daloknál a hardcore rajongók piros, papír szívecskékkel készültek, amit a telefon vakuja elé helyezve temérdek világító szívecske erdőt láthattunk körülnézve. Nem sokkal ezután következett édesanyjuknak írt lírai daluk, aki nem rég, pár héttel ezelőtt hunyt el rákban, megindító volt ez a dal, amit zongorával kísért Remington éneklés közben.

A közönség minden dalt kívülről énekelt, de ennél különösen megható volt a közösség ereje, a közönség együtt érző szeretete a zenekar felé. A pirotechnika kimerült a megfelelő pillanatban fellobbanó tűzijátékkal, a színpadkép alapját a csókos szájakkal borított háttér szolgálta, illetve a dob cucc a zenekar ledekből kirakott jelképével lett trónként felturbózva. A srácok vérprofi zenészek fiatal koruk ellenére, a koncert végig pazar hangulatú volt, a hangzással sem volt gond, ott legalábbis ahol én álltam.

A legvégén mielőtt búcsút vettek tőlünk, vörös rózsákat osztogattak az első sorban elhelyezkedett rajongó hölgyeknek.

Ekkora tombolást és sikítást egyszerre, ritkán látok, sűrű koncertlátogatásaim ellenére. Szóval aggodalomra semmi ok, akad utánpótlása a nagy öregeknek az új generációban, a Palaye Royale zenekar ékes példája ennek.

Bármikor szívesen megnézem őket újra. A szervezésért köszönet a Concerto csapatának!

Balázs Adrienn
Fotó: Petró Adri

Videók

Setlist:
1. Off With the Head
2. Black Sheep
3. You'll Be Fine
4. Fucking With My Head
5. No Love in LA
6. Just My Type
7. Broken
8. Paranoid
9. Dead to Me
10. Little Bastards
11. Dying in a Hot Tub
12. Fever Dream
Encore:
13. Lonely (Piano intro)
14. Mr. Doctor Man

[2024.06.14.]