Az azonos című hosszúpróza, amikor évekkel ezelőtt megjelent, az „előadás” alcímet kapta, nem véletlenül. Az étkezés ártalmasságáról valójában termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger, tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egyik állomásán, egy sokat látott vidéki művelődési ház színpadán. Jóllehet, a főhős „az étkezés”-ről beszél csillapíthatatlanul, de életről, halálról, szerelemről szól, a szenvedélyről, az olthatatlan, kéjes dühről, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, magát, a világot, míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test.