Az élet érett gyümölccsé érlel, és ha senki és semmi nem fogyaszt el bennünket, marad idő a ráncos bölcsességre, és akkor előkerülhet egy pad, egy másik, sőt egy harmadik ember, hogy az öregség, a szerelem, az utolsó lázadó fellángolás a remény hajóját hozza elénk, hogy még el innen, még van esély, egy új kezdés a végső lezárás előtt, talán a tenger ősi világa vonzásában, amíg váratlanul mégis lezárul saját nagy élet-szimfóniánk. Kedvesen, ironikusan, nagy szeretettel, őseink előtt tisztelegve...