Amikor a 19. század végén megjelent a film mint olyan, mindenki temette a színházat. A színház mégis túlélte a technika eme találmányát, sőt, mára be is fogadta magába, sok-sok elődás díszletelemévé téve a vetítést, a mozgóképet. Chaplin 1931-ben forgatott megindító némafilmjének, A nagyvárosi fények-nek a színpadi adaptációja mégsem ezen az úton jár. Fekete-fehér látványvilággal, zenével, de prózai szöveg és dal nélkül, különlegesen izgalmas, a némafilmek stílusát fölidéző színészi játékkal – és a néző fantáziáját használva eszközként ahhoz, hogy megelevenedhessen az egyszerre mulatságos és elgondolkodtató történet, tisztelegve a filmművészet nagy zsenije előtt.