Billentyűsök éjszakája a Sportarénában

„Nem mindegy, hogy ki szólaltatja meg a Hammondot, így az orgonisták egymástól jól megkülönböztethetők” – nyilatkozta nemrég egy rockzenei szaklapnak Jankai Béla, a Prognózis-együttes egykori billentyűse.

Magyarországon eddig példanélküli rendezvényre kerül sor 2008. szeptember 26-án a Budapest Arénában. Gidófalvy Attila, Benkő László, Jankai Béla, Pálvölgyi Géza, Berkes Gábor, valamint Závodi Gábor ad találkozót egymásnak egy különleges, fantasztikusnak ígérkező koncert erejéig.

A névsort végigtekintve két dolog azonnal világossá válik a figyelmes olvasó és zenerajongó számára; egyrészt valamennyi muzsikus a hazai élvonal reprezentánsa, másrészt mind a hat billentyűs más és más zenei stílust képvisel.

Gidófalvy Attila, a Karthago-, a Lord-, és a Fáraó-, együttesekben felel a harmóniákért. A klasszikus hard-rock stílus mellett mindmáig hűségesen kitartó Gidó elsősorban billentyűs, de a Fáraóban és a Cikk-Cakk Company-ben gitárokon is bizonyította sokoldalúságát. A ’80-as években Hammond-orgonán játszott, napjainkban ennek digitális (XB) változatát és szintetizátort használ.

Benkő Lászlóról minden további nélkül kijelenthető, hogy szinte egyidős a magyarországi beat-rock műfajjal. Az 1962-ben alakult Omega egyik alapítója és billentyűse, akkoriban fúvós hangszeren is játszott. Ifjú zenészként megfordult a, Benkó Dixieland Band-ben, 2002-ben pedig megalakította az instrumentális, szintetizátor alapú muzsikát játszó B-Project-et.

Jankai Béla, a Vörös István nevével fémjelzett Prognózis-együttesben vált igazán ismertté. Jellegzetes szintetizátor-futamai alapjaiban határozták meg az 1981-ben alakult, egyéni rock-stílust kialakító banda zenei arculatát. A rossz nyelvek szerint, a hard-rock meghatározó hangszerének, a „Hammond-orgona utolsó mohikánjának” titulált billentyűs varázsló a Benkő László-féle B-Project, az Omega kisegítő muzsikusa, és a Bulldózer-együttes tagja is egyben. Hangszerparkját folyamatosan fejleszti.

A komolyzenei előtanulmányokkal rendelkező Pálvölgyi Géza a progresszív zenét zászlajára tűző East-együttesben bontogatta szárnyait, onnan a Skorpió- együttesbe, majd a Tátrai Band-be vezetett az útja. Három zenekar – három különböző stílus. Mindehhez hozzáadódik Horváth Charlie projectjében való aktív közreműködés, valamint különböző filmzenék komponálása (pl. Valami Amerika 1, előkészületben 2.része). Finoman cizellált játéka, a zenei igényesség záloga.

Berkes Gábor – Pálvölgyivel ellentétben – a könnyedebb műfajt képviseli. Elég csak az Első Emeletben, a Rapülőkben, az Emberek-zenekarban, vagy éppen filmzenei témákban megismert munkásságára gondolni. Személyében eleve biztosított a project sokszínűsége.

Závodi Gábor reprezentálja a fiatalabb generációt a billentyűsök alkalmi társulásában. A Mex-együttes után a Demjén Produkció régi és megbízható harcosa, aki markánsan elektronikus színezetű szintetizátor-megszólalásával és érdekes, izgalmas hangszereléseivel keltett feltűnést. Filmzenében a Csinibaba c. nagysikerű mozi kötődik nevéhez. Közreműködik Koncz Zsuzsa kísérőzenekarában, és újabban a Rúzsa Magdi Produkcióban is vállal szerepet – természetesen billentyűsként. Újabb üde színfolt a palettán.

Bár az est főszereplői egyértelműen az orgonák és szintetizátorok nagymesterei, de a teljesség igényéhez elengedhetetlenül szükséges a ritmusszekció jelenléte. Zsoldos Tamás basszusgitáros és Szentmihályi (Mishel) Gábor az alapok megteremtésében, minden bizonnyal a tőlük elvárható maximális teljesítményt fogják nyújtani. Madarász Gábor pedig szólógitárral keményíti (ellenpontozza?) a hangzást.

A hat billentyűs zenész közös ismérve, hogy egyben zeneszerzők is. Saját szerzeményeik mellett erre az alkalomra írt kompozíciók is helyet kapnak a műsorban. Előzetes ígéretek szerint, meglepetés sztárvendégek fogják színesíteni az amúgy is különlegesnek számító műsort a Budapest Arénában.

-Hegedűs István-

[2008.08.03.]