Neves sztárvendégekkel a Billentyűsök éjszakáján

A hazai rock történetében először fordult elő, hogy hat különböző zenei stílusban nyomuló kiváló tehetségű muzsikus, közös színpadon mutassa meg, vajon mekkora energiák is lakoznak a billentyűknek feszülő ujjakban?

A virtuális kérdésre azon nyomban megszületett a válasz, amint az említett hat harmóniamester: úgy, mint Jankai Béla, Gidófalvy Attila, Pálvölgyi Géza, Závodi Gábor, Berkes Gábor, valamint Benkő László; Madarász Gábor gitárossal, Zsoldos Tamás basszgitárossal és Szentmihályi Gábor dobossal kiegészülve vezette elő a jobb híján Nyitányként aposztrofált, amúgy lendületes, dinamikus, bevezető instrumentális darabot.

A színpad előterébe tolt Roland digitál piano (értsd: zongora) és a faragott lábakon álló konyhakredenc méretű Hammond-orgona közül Gidó ez utóbbinál termett, hogy második nótaként egy fergeteges orgonaszólóval örvendeztesse meg az egyébként – sajnos csekély számú – de annál lelkesebb nagyérdemű szívét. A Los Angelesre keresztelt zenekari szám után, első vendégként a Lord együttes frontembere, Pohl Mihály tette fel a kérdést (vagy állapította meg - ez számomra sohasem derült ki), hogy: Itthon vagy otthon.

Jankai Béla sem óhajtott kollégájától lemaradni, kibújva saját billentyűarzenáljának biztos fedezékéből, a Rolandot vette kezelésbe. Vendégeként a késői punk frissen nyírt fazonját magára öltő, kitűnő Demeter Gyuri egy csodaszép melódia köntösében a gyorsan rohanó életről elmélkedett, a Bulldózer együttes repertoárjából. Pár gyors lépés a Hammondhoz; rövid, de velős „rázás” után felsüvít a Tele van a város szerelemmel szintetizátor-riffje; a színpadon Vörös István ad bele apait anyait a Prognózis sikerdalába.

Az est egyik meglepetése Závodi Gábor, akit jórészt Demjén Rózsi kísérőzenekarának billentyűseként (nem utolsó sorban zeneszerzőjeként) ismerhetünk. Kevesen tudják róla, hogy otthonosan mozog a filmzenék világában, és még kevesebben, hogy kitűnően énekel. A Gondolsz-e rám? Somló Tamás-nóta után, a Csinibaba film egyik betétdalát, az Élj vele boldogant (benne a Bolero motívumát) hallhattuk. Fantasztikus ötlet!

Berkes Gábor blokkjának két vendégeként Patkó Bélát (Kiki), majd az aranytorkú, sokoldalú Miller Zoltánt köszönhettük. Persze az elmaradhatatlan billentyűszólót a „kisberkes” is lenyomta, saját szintetizátorán.

Az össznépi billentyűs zenekari betétszám után (melyben a vezérdallamot Jankai mester vitte), Pálvölgyi Géza blokkja következett. A viszonylag kevéssé ismert Tegnapi lány, Miért múlik el, Nincs menedék nóták után, a Titkos szerelem történetét énekelte meg füstös hangján HorváthCharlie , akivel Pálvölgyi még a szépemlékű Tátrai Band-ben koptatta együtt a színpadot.

A lassan szállóigévé (netán már közhellyé?) avanzsált „a helyzet fokozódik” mondás, a Billentyűsök éjszakája koncert második felére tökéletesen igaz. Csodálatos gesztusként, egy fehér szalaggal átkötött mikrofon jelképezte az utánozhatatlan orgánumú, nem is olyan rég elhunyt énekesnő, Cserháti Zsuzsa virtuális jelenlétét. Menyhárt János és Miklós Tibor Elfelejtett dala Závodi Gábor újbóli blokkjában kapott helyet – énekbejátszással, és az egész zenekar élő kíséretével.

Gidó Hammond-szólója az atomvárost idéző Paks – a technika alattomos ördöge révén - sajnos felemásra sikeredett. Még az akadozó hangú, elektromechanikus billentyűs hangszer rossz tréfája sem tudta elfedni Attila invenciózus, virtuóz orgonaszólóját. Az Apáink útján, Takáts Tamás tolmácsolásában pedig ismét akkorát ütött, hogy bosszankodni sem maradt időnk!

Míg egy komplett dobszerkót toltak be a színpad bal oldalára, mely mögött Debreczeni Ciki látványos, technikás ütős játékában élvezkedhettünk, addig a pódium túloldalán lézer- füst és lángcsóvák között feljajdult az Időrabló szintetizátoros riffje. Benkő László az Omegától megszokott külsőségek, technikai bravúrok segítségével hozta a tőle megszokott szintet. Kóbor János magyar hangja ezúttal Demeter Gyuri volt – aki a nézőtér zsűrijének szigorú ítélete szerint is – jelesre vizsgázott. A Nem tudom a neved instrumentális változata után, igazi meglepetésként Demjén Rózsi vette át a frontot, a Légy hű örökre című Závodi-szerzeménnyel.

Első búcsúként, a deszkákra tóduló valamennyi énekes által előadott egykori Tátrai Band siker, a Hajnali szél serkentette együtt éneklésre a színpadon és a nézőtéren egybegyűlteket, de a közönség akarata (akármilyen kevesen is vannak) nagyúr! A visszatapsolás után, a kissé áthangszerelt, nagyon ütősre vett, omegás Tízezer lépés (megint csak Demeter Gyurival) méltó befejezést adott ennek méltánytalanul kevés publikációt kapott (és ezáltal kevés közönséglétszámot eredményező), általánosságban, és szakmai szempontból is színvonalas, komoly értékeket képviselő produkciónak.

- Hegedűs István -

[2008.09.29.]