Tiszteletadás Bartók Bélának .

Zenekari tagok: Grandpierre Attila, ének (VHK) Bese Botond, kecskeduda (Magyar Dudazenekar, Beste) Balogh Kálmán, cimbalom (Balogh Kálmán és a Gypsy Cimbalom Band) Benke Félix, dob (Zurgó, Szigony, Fanfara Komplexa, Tatros, Zuboly) Benkő Róbert, bőgő (Grencsó Kollektíva, Dresch Quartett, Szabados György formációi - MAKUZ, Dél-alföldi Szaxofon Együttes, Ektar) Bolya Mátyás, koboz (Sebő Ferenc, Palya Bea, Szokolay Dongó Balázs, Balogh Kálmán, Szvorák Kati, Kiss Ferenc, Kerényi Róbert, Kárpátia zenekar, Dorombér, Etnofon Zenei Társulás, Odessza Klezmer Band, Zurgó) Geröly Tamás, dob (Dél-alföldi Szaxofon Együttes, Szabados György formációi, Berecz András ve zette „Háry Emlékzenekar”) Márton Bernadett, ének Molnár Krisztina, hegedű Róka Szabolcs, koboz (Somos, Beste, Tatros, Fanfara Complexa, Yava, Évkerék Színtársulat) Szokolay Dongó Balázs, fúvósok (Dél-alföldi Szaxofon Együttes, Magyar Dudazenekar, Vasmalom, Dongó és Barátai).
Látvány és grafikai arculat: Barcsik Géza (Naplegenda, Vágtázó Halottkémek, Szörényi Levente, Lajkó Félix, Dresch Quartet, Nikola Parov, Kaláka…)

Az egész estét betöltő bemutatkozó előadáson a magyarság és az emberiség történelem előtti, eddig szinte teljesen ismeretlen zenéiből és ezekkel szerves egységben született saját zenékből összeállított egységes zenei anyag szólal meg óriási tér-és időívben, többezer éves zenéktől a máig: őserejű, varázslatos hatású népzene mai hangzással, tánccal, látvánnyal. Az Európa és Ázsia lovas népeinek fergeteges, ősi tánczenéjére kiterjedő több évtizedes kutatómunka eredményeinek, éltető erejének, és ez ebből a forrásból születő saját és VHK zenéknek bemutatása Bartók Béla népzenei felfogásának jegyében, Barcsik Géza díszleteivel és festményeivel. A koncert tiszteletet és új életet ad Bartók Béla népzene-felfogásának, a lovas népek zenei magaskultúrájának és az ezt továbbvivő első Vágtázó zenekar, a Vágtázó Halottkémek munkásságának.

„A ló a legnagyobb adomány, amivel a kultúra az embert megajándékozta.” (Klattle, 1814, Aphorismen über die Pferdezucht)
„Régi arab mondás szerint a Paradicsom a földön a ló hátán, a könyv lapjain és az asszony ölelő karjai közt található meg.

A szanszkrit és a zend nyelvekben a Nap, a fény és a magasztos fogalmak azonosak a lóval. Csodálatos tulajdonságokkal bírt az ősmagyarok táltosa is.
Az első valóban lovas nép Európa történetében: a hunok.
A ló hátán az ember felülemelkedett a dolgok megszokott rendjén: felfedezte a sebesség mámorító érzését, azt a mámort, amely azóta is a jellemzője a mind magasabbra törő embernek.” (Vecseklőy József: Ló és ember. 1983, a szerző kiadása)
„Az a lovas nép, amely évezredeken át a Természettel egybeforrva a ló hátán töltötte napjait, a ringató és vérforraló ritmussal, a szédítő sebességgel az örömteli végtelenbe röpítő ló hátán, mai fül számára szokatlanul gazdag zenekultúrával bír, különösen a gyalogos, vagy az ülő népek megrendelésre kiizzadt zenéjéhez képest. Az emberiség első lovas népe évezredeken át Kínától

Indiáig, Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig síkságokon, fennsíkokon (Etelköz, Szkítia, minuszinszki medence, Ordos, Herát, Yunnan, Radzsisztán stb.) máig élő, lenyűgöző és felvillanyozó népzenéket hagyott maga után. Több évtizedes kutatómunkával, csodával határos egybeesések rendkívüli sorozata révén sikerült ezek nyomaira bukkannom. Ideje, hogy világszerte felfedezzük a lovas zenekultúra kincseit, az emberiség zenei világörökségének eddig elérhetetlennek hitt csodáit. Egy ma már teljesen szokatlan, varázslatos, életteli kultúrába pillanthatunk be, amely egyszercsak megelevenedik előttünk és bennünk, és átéljük, hogy mindig
is élt bennünk, ezredév óta lappangva, de ott élt mindannyiunk minden sejtjében, lappangva, várt, csodára várt, arra, hogy feléledhessen.

És eljött az idő!”
„A népzenék az illető nép zenei ösztönének elemi erejű kifejezői” (1925, 1981/9). „A népzene a Természet tüneménye...minden kulturális befolyástól mentes. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a Természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok...bámulatba ejt a forma tömörségével és kifejezésteljességével s az eszközök gazdagosságával, frissességével és közvetlenségével...A népi stílus tisztasága egyáltalán nem vész el az újszerű harmóniák használatával. Csak aki saját nemzete lelkébe, legelrejtettebb titkaiba mélyed, csak az alkothat olyan muzsikát, melyben kifejezésre juthat a népzene. Ha elég tehetséggel rendelkezik, műveiben ezt teljességre tudja vinni…A népzene a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye.” (Bartók Béla: A népzenéről. Gondolat, Bp. 1931/1981, 30).