Három év után ismét színpadon a kultikus koreográfia!
Egy szándékoltan ironikus és kegyetlen hangnemű előadás a másikkal való találkozás „szükségállapotáról”. Makulátlanul fehér terében a koreográfus egy öröktől fogva tisztátalan világ tobzódó érzékiségét tárja elénk. Frenák Pál Budapestet, Párizst és Japánt érintő utazásai táplálták a darab élményanyagát, amely e vándorutak kereszteződéseinél, egymást átfedő tapasztalások, találkozások metszéspontjai mentén érlelődött. „A színpadon hét lény, tudattalan utazásunk főszereplői, magas, alacsony, meztelen és színtelen... Ismerős, elnyomott nagyvárosi energiák, néhány egyszerű és pontos, ősi mozdulatsorba feszítve, a jeleléstől a szexuális aktusokig, minden, ami verbális mankók nélkül élni tud, és az nem kevés. Felpörgetett butoh, grafikus térredukció, lynches lázálomképek. Az egész úgy kezdődik, mint egy robbanás és úgy is ér véget...” /Sisso - Magyar Narancs, 1999. december 16./