Utánajártunk, eláruljuk: mit jelent az akusztika?

Rovatunkban, amelyben igyekszünk fényt deríteni arra, hogy zenei kifejezések mit is jelentenek, most az akusztikára esett a választás, amelyet számos alkalommal lehet hallani a mindennapokban is. Lássuk tehát a részleteket!

Kezdjük talán azzal, hogy mit is jelent maga a szó, hogy akusztika, amelynek eredete egyébként görög. Ez magyarul annyit tesz, mint hangtan. Amely nem más, mint a fizikai tudományoknak a hang keletkezésével, terjedésével és tulajdonságaival foglalkozó ága. S hogy ez mit is jelent pontosan, arról nyilván már mindenki hallott az iskolában, de soha nem árt feleleveníteni a tudást.

Alaptételek

Az akusztikának, azaz a hangtannak is vannak alaptételei, amelyek a következők: akkor keletkezik hang, ha valamilyen rugalmas anyag folyamatos rezgése valamilyen közvetítő rétegen – amely lehet például a levegő – keresztül átjut a fülhöz. A hang létrejöttének legelengedhetetlenebb kelléke a rugalmas test: bél-vagy acélhúr, fémpálca, fa, lemez vagy levegő, amely ismétlődő rezgésekre képes; ha a rezgések szabályos időközökben ismétlődnek: zenei hang képződik. Ha pedig a rezgések szabálytalanul ismétlődnek, akkor zörej jön létre.

Néhány szó a hangrezgésekről

Ahhoz, hogy az így kialakult hangrezgések zenei feladatot láthassanak el, mindenképpen valamiféle erősítésre, vagyis valamilyen anyagra van szükség, amely együtt rezeg az eredeti hangforrással.

Nézzük most csak említés szintjén a hang főbb tulajdonságait, azaz paramétereit, amelyek nem mások, mint a hangmagasság, hangerő, hangérték (időtartam) és hangszín. Lássuk, ezek külön mit is jelentenek:
Hangmagasság: azonos a periodikus mozgások másodpercenkénti számával, amelyet idegen szóval úgy hívunk, hogy a frekvencia. Egységes jele van, amelyet egy német fizikusról, Heinrich Hertzről kapott, s rövidítve használjuk: Hz. A magas hangok frekvenciája gyors, a mély hangok frekvenciája viszont lassú.

Hangerő:  ezt a periodikusan rezgő hullámvonal fel vagy éppen lefelé történő kilengésének nagysága határozza meg (idegen szóval: amplitudója). Nem ismeretlen az a tény sem, hogy a hangerő a keletkezésétől az elmúlásáig fokozatosan csökken.
Hangérték: nem más, mint a felcsendülő zenei hang időtartama. Jelölésével a hangjegyírás, idegen szóval a notáció foglalkozik.
Hangszín: ez alapján állíthatunk fel különbséget a különféle hangszerek és énekhangok azonos hangmagasságon képzett hangjai között. Ahhoz, hogy egy hangszínt megfelelően felismerjünk, szükséges még három dolog ismerete is: a hangforrás anyaga, formája, mérete, ezen kívül a részhangok, vagy más szóval a felhangok ismerete.

Teremakusztika

A teremakusztikáról is érdemes pár szót ejteni, ami azt jelenti, hogy kisebb-nagyobb helyiségeket, vagy épületeket úgy építenek meg, hogy figyelembe veszik, hogy az megfelelő legyen zenei célokra, megfelelő legyen az akusztikája. Ehhez megvannak a megfelelő technikák, ilyen például az álmennyezet, amelyet úgy építenek meg, hogy az terelje a hanghullámokat a közönséghez. Az akusztikus felhők is ugyanezt a célt szolgálják, csak éppen szétszórva hanghullámokat és csökkentik a visszhangot.

A hang minősége persze még emellett is számos jellemzőtől függ, ilyen például az is, hogy a terem mérete mekkora, milyen az alakja és a hangelnyelési képessége. A hanghullámok visszaverődnek a falakról és a mennyezetről, ezek hatása fokozható a fent említett „kiegészítőkkel”. Ügyes tervezéssel kivitelezhető, hogy egy üres és egy zsúfolt koncertterem akusztikája egyforma legyen.

(források: Darvas Gábor: Zenei Mini Lexikon, Zeneműkiadó; Bevezetés a zene világába, Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához)

– Havassy –

[2009.03.07.]