Utánajártunk, eláruljuk: Mit jelent a libretto?

Iskolái énekórák homályos emlékei között kutatva talán még felsejlik egyeseknek, hogy valamikor, valaki vagy valami kapcsán szó volt a librettóról. Egyeseknek talán meg az is beugrik, hogy bizony valamiféle szövegkönyvről lehet szó. Utánajártunk, eláruljuk!

Most induló vadonatúj rovatunkban szeretnénk ezeket a régi emlékeket leporolni és feleleveníteni mikről is hallhattunk már a zenével kapcsolatban. Régebbi és újabb fogalmakat teszünk tisztában.

A jelentése, jellemzői, témái, állandó alakok

Mi is az a librettó, hogyan is határozhatnánk meg a legjobban? Kezdjük talán a jelentésével, ami nem más, mint könyvecske. Így nevezik a zenés színpadi művek – például operák – szövegkönyvét. Lényegében irodalmi alkotásról van szó. Az megnevezés kezdetben a 17. századbeli velencei operák zsebkiadású szövegkönyveire vonatkozott, de az oratóriumok és kantáták szövegkönyvét is jelöli. Librettókat csak elvétve használnak fel zenenélküli drámaelőadásra.

A jó librettó nem megrövidített irodalmi dráma. Külön technikája van, amely az operai stílus szerint is más-más. Írói szempontból speciális, mindeneképpen a zenés színpad igényeivel számoló szakértelmet kíván. Témái lehetnek: eposzok, mitológiai történetek, mondák, bibliai történetek, történelem, elbeszélések, regények, mesék, elsősorban a drámai költészet, vidám bohózatok, paródiák.

Középpontban szinte kivétel nélkül szerelmi bonyodalom áll, helyenként az erkölcsi mondanivaló kerül az előtérbe. Vannak a librettó-irodalomnak bizonyos állandó alakjai, főként a vígoperában. Ilyen a fösvény és kéjenc öreg, a hetvenkedő katona vagy éppen a néma szolga.

Nem egyszerű megírni

Nem minden téma alkalmas librettóra amiből irodalmi dráma születhet. Ugyanis a librettó csak olyat használhat, amelyben a lírikus elem elég alkalmat ad a zenei kibontakozásra. Éppen ezért a remek drámaírók nem szoktak librettót írni, mert elmondható, hogy túlzottan megkötött a kezük a zene miatt. Ám ahogy szinte mindenben, itt is találhatunk kivételt, méghozzá nem kisebb személy esetében, mint Goethe. Ugyanis két kis dalműve – „Jery und Bätely” és az „Erwin und Elmire” – kivételt képez. De ezek között a kivételek között megemlíthetjük Goldoni „La cecchina”-ja-t is.

Ügyes mesteremberek kellettek

A jó librettó-írók általában csak ügyes mesteremberek; a nagy zenészek között pedig ritkán akadt jó librettista. A költők írásaiban többnyire a lírai részek sikerültek, s nem a dramatikus építkezés, ezért hamarosan lekerültek a műsorról. Kifejezetten szerencse, ha az ügyes librettó író jól ért zenéhez. Ideális megoldásnak pedig az tekinthető, ha a komponista maga írja librettóját. Ferrari a 17. Wagner pedig a 19. században élt; s mindketten zseniális zenészek és egyben nagy drámai költők is voltak. Ám ez eléggé ritkaság számba ment, nem sok hasonló esetet említhetünk. Sokkal inkább gyakoribb, hogy a zenész jobb-rosszabb mesterember módjára maga alkotja meg műve szövegkönyvét. Példának ragadjunk ki egyet a sok közül: Lortzing Kienzl, A bibliás ember című művét.

A jól sikerült librettókat az idők folyamán többször és többen is megzenésítették, ám ennek a 19. században bevezetett szerzői jogvédelemmel vetetettek véget.

Fény és árnyék

Történelmileg megkülönböztethetünk különféle fénykorokat, amelyekben egy-két nagy egyéniség a zenedráma legművészibb követelményei szerinti mintákat állított fel. Ám természetesen beszélhetünk hanyatlásról is, amelyekben ügyes sablonok szerint dolgoztak, s csak a változatosságot, mulattatást célozták meg a szerzők. Ezek a különféle korok egészen az 1600-as évektől kezdődnek, s az utolsó fénykorról az 1843-1892-es évek között beszélhetünk, amely főként Wagner nevéhez fűződik.  

Jelentősebb szövegkönyvírók:

Pietro Metastasio (1698-1782)
Raniero Calzabigi (1724-1795)
Lorenzo Da Ponte (1749-1838) (Mozart operáihoz)
Arrigo Boito (1842-1918) (Verdi Otellojának és Falstaffjának írta librettóit)
Hugo von Hoffmannstahl (1874-1929) (Richard Strauss számára írt)

Olvass tovább: Eláruljuk, mit csinálj a karcos CD-vel

A hunphilharmonic.hu alapján: – Havassy –

[2009.02.28.]