Gyere Csocsesz, mulassunk!

Ezelőtt persze én is legyintettem egy nagyot  Csocseszra, utólag bevallom, rosszul tettem.

Csocsesz neve a Dáridó óta nem ismeretlen senki számára. Nagyon érdekes a fennálló helyzet. Csocsesz a mulatós zenei ipar több ezer előadójából az egyik, de bátran mondhatjuk, hogy talán a leghitelesebb és ezáltal talán a legjobb is. Mondom ezt, miután meghallgattam a szóban forgó lemezt. Ezelőtt persze én is legyintettem egy nagyot Csocseszra, utólag bevallom, rosszul tettem. A mulatós zenét lehet szeretni, vagy lehet utálni. Titkon azért mindenki szereti. De sokan azért állnak keserű szájízzel e műfajhoz, mert az utóbbi időben megszaporodtak azon előadók, akik zeneileg körülbelül a béka feneke alatt két méterrel vannak, de olyan arcuk van, mintha minimum a magyar Michael Jacksonok lennének. Ők úgy gondolják, hogy ha a falusi kocsmába tudtam részegen üvölteni a kedvenc nótámat, akkor miért ne menne ez nagyban is. Keresünk egy embert, aki majd jól „megteknósítja”, oszt meglátja ország-világ mekkora sztár lesz belőlem! Na ez az egyik véglet. A másik pedig, ahová Csocsesz is tartozik, pedig azok, akik valóban előadók és zenészek. Ez hallatszik az első hangokból, akár ezen a lemezen is. Megnyomjuk a háromszöget (play) és vegyük sorba a nótákat.

A „Gyere, mulassunk”, egy vidám, könnyed latinos nóta. Kellemes hangszerelés és megszólalás. Árad a dalból az előadó egyénisége. Csocsesz talán a leghitelesebb előadó a mulatós zenészek közül, akit valaha hallottam. Az az érzésem, ahogy hallgatom, és biztos nem tévedek, hogy neki éneklés közben is fülig ér a szája, mint általában. Egy ilyen embertől tökéletesen hiteles a vidámság és a mulatás. Nem úgy, mint fentebb vázolt társainál, ahol a lemezről csak a muzikalitás, és az énekelni tudás teljes hiánya jön le. Fellépéseiken pedig csak a falusi elhanyagolt fiatal asszonyok folyatják a nyálukat a színpadra, miközben az előadó még ahhoz is gyenge, hogy hitelesen playbackeljen. Ezt tetőzi még az, amikor konferálni próbálnak. Fúúúú! Ott aztán mindennek vége! Szakmámból eredendően volt szerencsém jó néhány ilyet végigélni. Komolyan mondom, szánalmas. Akinek nem inge, az persze ne vegye magára. No de haladjunk tovább.

A lemez egy mulatós mix-szel folytatódik. „Én is részeg”, „Kezd a hajnal hasadni”, „Fényes a cipőm” vagy az „Accalari Bomba” - mindenki által ismert, tradicionális romanóták, szinte tökéletes hangszereléssel. A következő „Csak az a bűnöm” című nóta már egy kicsit az elcsépelt kategóriába tartozik, mind mondanivalóilag, mind zeneileg. Tipikusan a „gyere vissza”, „miért mentél el?”, „szeretlek téged” típusú dalok közé sorolnám, abszolút töltelék.

„Lump vagyok rózsám mix” ismét a lagzik világába visz el minket. Egyébként maga a címadó nóta már nagyon régi. Csocsesz előszedte ezt a dalt, amit igazán az idősebb korosztály ismerhet. Jól tette. Az ötletes „lalázós” betéttel egy hangulatos kis dal lett belőle. A mixben helyet kap még a „De jó ez a lakadalom” című tradicionális csárdás is, komolyan mondom hibátlan énekléssel.

Következő három szerzemény, megint csak a töltelék kategória. Persze semmivel sem rosszabbak, mint a mulatós műfajban előforduló, egyszerű, pentaton jellegű dalok. Ami feldobja őket, az maga Csocsesz. Ha ezeket a dalokat gyengébb előadó énekelné el, akkor nagyon unalmasak lennének. Talán a „Hiába sírsz, nem megyek” kivétel ezek alól. Ez a nóta tetszik, mert nem azt érzem rajta, hogy úgy született: „na, írjunk valami dalt”. A hangszerelése kicsit lapos lett viszont. Megérdemelt volna valami dögösebb megszólalást.

„Kicsiny falum”! Az első lassú dal a lemezen. Nincs olyan magyar ember - még a fiatalokból sem -, aki nem ismerné ezt a nótát. A lagzikban, hajnalban az egyik legkedveltebb nóta a 3+2 debütálása óta. Részeg és józan egyaránt boldogan üvölti, miközben a töltött káposztából, a foga között maradt rizsszemek repkednek a szájából, hogy „rendes ember ééiin má nem leszek”. Ezen a lemezen egy modernebb feldolgozását hallhatjuk e dalnak. Jót tett neki a vérfrissítés.

A „Mókusszőrrel pucolom a bakancsot” és a „Vigasztalom majd önmagam”, megint csak nem jött be. Olyan erőltett dalok ezek is, mint néhány feljebb említett társuk, de Csocsesz éneklése ismét dob rajtuk egy nagyot. 

A lemez zárószámaként pedig egy buli-mix hallható, olyan nótákkal, mint a „Ha nem tudom, nem fáj”, „Találd ki gyorsan a gondolatom”, „Se veled, se nélküled”, vagy a „Te miattad nem alszom”. Igazi Csocsesz hangulatú mix, ismét pompás hangszereléssel, méltó lezárása a lemeznek.

Összegezve a dolgokat, nagyon hallatszik a lemezen, hogy Csocsesz nem a hirtelen lett énekes kategóriába tartozik. Minden dal ki van dolgozva az elsőtől az utolsó hangig és az egész lemezben koncepció és elképzelés van. Szinte minden mulatós lemezből hiányzik ez. Se ötlet, se előadás, se semmi. Értelmetlenül dübörög a bálnaszív lábdob és a darálós dob groove, vinnyog az arpeggio és az „énekes” hangja, mivel nem nagyon tud szerencsétlen énekelni, fulladozik az énekjavító auto tune-tól. Ez a lemez megmutatja, hogy létezik igényes mulatós zene és mulatós lemez. Csocsesz mindenképp zászlóvivő ebben. Egy zenésznek érzéseket is kell tudni közvetíteni, és ezt csak úgy lehet, ha a maga személyiségét adja, és nem becsapni akarja a hallgatókat!

A lemez hallgatása közben úgy érezheti magát az ember, mint egy jó kis baráti összejövetelen, ahol Csocsesz a hangulatfelelős. Az egész album az egyszerűségről szól. Mind a borítón, mind az előadó megjelenésében, mind zenében. Egyszerűen jó! Dicséret illeti a stúdiómunkát és a hangszerelést is. Nagyon igényes munka és megszólalás, annak ellenére, hogy egy mulatós lemezről beszélünk.

Kedves ripacs, önmagát zenésznek, vagy énekesnek valló, saját lemezre vágyó, vagy már saját lemezt birtokló egyedek. Erről a lemezről tanulhattok és tanuljatok is mindent. Hangzást, előadást és legfőképp zenészséget. Attól, hogy a szöszi, ego túltengéses, nimfomániás barátnőtöknek, vagy a kocsmában a haveroknak tetszik az éneklésetek, attól az még nem biztos, hogy jó. A zenészség egy olyan szakma, amit egy életen át tanul az ember és minél több rutinja van benne, annál jobb lesz a zenei működése. A zene pedig tükrözi egy ember egyéniségét.

-norro-

[2009.03.19.]