Lemezbemutató koncertlemez a Szinetár-Bereczki párostól

Médiatörténeti szenzációk

A médiában értelemszerűen egészen más felvezetést kapott az esemény. A plakátok lemezbemutató koncertre hívták a nagyérdeműt. Így gyakorlatilag médiatörténeti szenzációt, egy „lemezbemutató koncertlemezt” tartok a kezemben.

Nem ez az egyetlen hasonló nagy dobása a fiataloknak, hiszen rajtuk kívül azt sem sok házaspár mondhatja el magáról, hogy egy időben szerepelhettek a két legnagyobb kereskedelmi csatorna élő adásaiban (Szombat esti láz kontra Megasztár). Zoliék ezt a kisebb csodát egy őszi szombat este, éppen két héttel a Musical Duett koncert előtt vitték véghez. Hja kérem, ha egyszer egy üzlet beindul...

Szőrszálak

Be kell valljam, a felfokozott várakozással kézbe fogott kiadványok első pillanatban csalódást okoztak. Lehetőségeim és az ésszerűség keretei között szeretem megvenni eredetiben kedvenc előadóim korongjait. Nem csak azért, mert úgy gondolom, ha szeretem, amit csinálnak, tartozom Nekik annyival, hogy ne rövidítsem meg Őket és ne fosszam meg munkájuk kézzel fogható gyümölcsétől. E mellett az is szempont, hogy egy igényes kiadvány megannyi plusz információt hordoz magá(ba)n.

Számomra igenis jelentős hozzáadott értéket jelent a tokban elhelyezett kis füzetecske a dalok szövegeivel csakúgy, mint néhány jól eltalált fénykép-felvétel. Hasonló űr marad bennem, ha egy DVD nem tartalmaz egyetlen extrát sem. Még ha három hangsáv közül választhatom is meg, hogy lehetőségeim és igényeim szerint melyikben szóljon az egyként professzionális hangzás, ha sem fényképtárat, sem egy interjút, werkfilmet, klipet, bakiparádét, egyszóval semmilyen exkluzivitást nem találok a kiadványon, legörbül a szám széle. Különösen, ha egy ikerkiadványról van szó.

Ezúttal a CD és a DVD között szinte semmi különbséget nem fedeztem fel. Ezzel mérsékelték az indokoltságát, hogy mindkettőt megvásárolják a rajongók. Talán csak „kényelmi” szempontból, mindenesetre ugyanaz a 16 szám szerepel a két korongon. Legfeljebb annyival gazdagabb a DVD – persze a vizualitáson felül - hogy a számok közötti intermezzókat, felkonfokat, sztorizgatásokat, hangulati elemeket is tartalmazza, míg a CD kizárólag a dalokat. Mindezek alapján még mielőtt a lejátszóimat is megismertettem volna a felvételekkel az a prekoncepcióm alakult ki, hogy a köret elkészítésére kicsivel nagyobb gondot kellett volna fordítani, hiszen az is erősen befolyásolja, hogy a főétek után milyen szájízzel emeli szájához a poharat az ember.

Ezeknél sokkal lényegtelenebb apróságként tűnt fel, hogy a kiadványokon (és az azokról született promóciós anyagokban is) az szerepel, hogy azok fele-fele arányban tartalmaznak a korábbi két musical duett lemezen szereplő dalokat illetve ezúttal először megjelenő számokat.

Félek, az én gyengeségem, ezért csak óvatosan jelzem, hogy magam a Nyitánnyal együtt is csak 7 újdonságot fedeztem fel és 9 szám köszönt vissza a korábbi sikeralbumokról, még ha mindegyik kicsit másként szólalt is meg a komplett zenekari kísérettel és pláne élőben. Ezen a ponton abba is hagytam a szőrszálak felhasogatását és érzékszerveimet a hangszórók és a TV képernyője felé fordítottam.

Barátok közt

Az nem kérdés, hogy rengeteg munka és egy nagyon profi csapat állt a fiatalok háta mögött azzal az egyöntetű céllal, hogy a gyermekeiknek dedikált koncertjük életük egyik legnagyobb eseménye legyen. Jóllehet, összességében több százezerre tehető azoknak a száma, akik az elmúlt években színházi nézőtereken helyet foglalva estéről estére örömüket lelhették a fiatal művészekben.
 

Viszont most egyszerre több mint 10 ezer ember előtt állhattak a reflektorok fókuszában és másfél órán keresztül saját örömükre, énekelhették saját kedvenceiket. Egy ilyen fantasztikus élmény nagyon kevés pályatársuknak adatik meg. Ehhez a tehetségen, kitartáson és szorgalmon felül még nagyon sok csillag együttállására szükség van. Sok szerencsére. És még több barátra.

Az sem kérdés, hogy egy nagyon jól sikerült koncertnek adott otthont az Aréna. Színvonalas produkciót mutattak be a művészek, melyben kettejük énektudása mellett komoly szerep jutott a zenei rendezésnek, a zenekarnak, a táncosoknak, a látványtechnikának, az attraktív kosztümöknek a kivételesen jó hangosításnak és világításnak, és persze mindezek értő kezek által történő összerendezgetésének.

Ha a kamerákat is ugyanilyen műgonddal kezelték volna és a rendelkezésre álló anyagokat hasonló érzékkel vagdosták volna össze, akkor ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni az elkészült DVD-nél. Az persze így is alkalmas lehet arra, hogy azok számára, akik anno a nézőtéren helyet foglaltak felelevenítse az átélt élményt. De azt a funkcióját nem tudja ellátni, hogy a kint rekedtek számára megmutassa az est finomságait, pikantériáit, annak szinte minden rezdülését.

Ehhez sokkal több koncepcionális elképzelésre lett volna szükség a legtöbbször ad-hoc jellegű vágások helyett. Voltak jobban és kevésbé sikerült részek, mintha időnként elkapták volna a film készítői a fonalat. De az összkép bennem csalódást keltett. Éppen ezért az újrahallgatáshoz már könnyedén lemondtam a társuló vizuális élményről és inkább a CD-t koptattam.

Csak a zene kell

Jóllehet, ugyanannak az estének a lenyomatáról beszélünk, a CD-t mégis sokkal sikerültebb kiadványnak értékeltem. Kicsit közgazdászos megközelítésben azt mondhatom ár/érték arányban mindenképpen felülmúlja a DVD változatot. A korábbiakban említett kritikai észrevételek vagy hiányérzetek jó része a CD-t jellegénél fogva nem érintette. Ott szinte 100 százalékban a zene volt a mértékadó. És ezen a téren kevesebb panaszra volt okom.
 

Az már tényleg csak magánjellegű szociális problémám, hogy a koncerten felcsendült „kötelező” duettek egynémely darabját - amelyek nélkül természetesen ez a kiadvány sem lehetett volna teljes – már annyira unom, hogy akármilyen zseniálisan előadhatják, csak minden ötödik hallgatás során hagyom őket a „playlist”-emen. Azért még ezek közül is akad olyan, amelyet magam sem tudok megunni. Az előzmények ismeretében talán nem véletlen, hogy az egyik ilyen szám a Néhány csepp eső, a Nyomorultak című darabból.

Azért is nagyon hálás voltam a szerkesztőknek, hogy a második musical duett albumról a Papa, ugye hallasz?! most már koncert változatban is könnyekre tud fakasztani. Bárhol és bármikor. Ez is az értéknövelő redundancia körébe sorolható döntés, csakúgy, mint a záró akkord megválasztása. Az egykori Neoton slágert (Holnap hajnalig) Zoli és Dóri új színnel és tartalommal töltötte meg, nem csak számomra. Erről tanúskodott a majd tízezer önkéntes, akiket nem sokat kellett nógatnia Zolinak, hogy segítsenek a refrénnel betölteni az Aréna légterét.

[2009.04.27.]