Lemezbemutató koncertlemez a Szinetár-Bereczki párostól

Az újdonság ereje

Igazándiból persze a korongra újonnan felkerülő számok oszlathatták el a kételyeimet arra vonatkozóan, hogy ajánljam-e a kiadványt ismerőseimnek.

Minőségileg nem is találtam bennük kivetnivalót, legfeljebb mennyiségileg. Kicsit profitorientált mellékzöngéje volt ugyanis számomra 2 éven belül kiadni egy olyan lemezt, amelyen a dalok kevesebb, mint fele hordozza az újdonság varázsát. Sokkal szívesebben vettem volna egy maxit amely a koncert egyébként tényleg zseniális nóvumokat magában foglaló részeit tartalmazza.

A DVD pedig ettől függetlenül megmaradhatott volna a koncert teljes mementójának. Ha Dórinak a Janza Katával – a Jekyll és Hyde-ból - énekelt duettjére gondolok, nem is kérdés, hogy az zenetáram egyik gyöngyszemévé vált, így nagyon is hiányozna, ha nem tudnám bármikor visszahallgatni. Hasonlóan nagyon tetszett az Angyal (az Angyalok városából) és persze az élet elementáris szeretetével megszólaló Napfényt akarok látni (Funny Girl). Nem kevésbé dobogtatta meg szívem Zolitól a Josh Groban szám feldolgozása (Hangokba zárva). Azt sem tudom megunni.

Kevésbé voltam kibékülve a Billie Jean-el, amely Zoli zseniális mozdulataival együtt vitathatatlanul életképes, a látvány nélkül azonban nálam kevés a kiadatáshoz.

We Will Rock You

Az eleddig kiadatlan dalok között egyetlen igazi duettet kapunk a házaspártól. Ez az egyik kedvenc Queen slágerem (Don’t Stop Me Now) feldolgozása. Ezért elfogultan kritikusabb vagyok vele az átlagnál. Eltekintvee attól a nem elhanyagolható ténytől, hogy elénekelni egy olyan dalt, amely valaha elhagyta Freddie Mercury torkát bőven kimeríti a felelőtlenség és meggondolatlanság fogalmát, Dóriék előadása nem volt rossz. Arról már nem tehetnek, hogy a Frédi és Béni rajzfilmekével ellentétben ezt a magyar szöveget nem fogják visszafordítani angolra (na jó, lehet, hogy Romhányi esetében is csak amolyan városi legendáról van szó).
 
Persze ha ismerném a 2302-ben játszódó Queen musical teljes forgatókönyvét, lehet, hogy nem idegenkednék annyira e szövegtől sem. De így, a környezetéből kiemelve nekem kissé bizarr volt. E számmal kapcsolatosan egyébként ismét redőket húzott a homlokomra a borító szerkesztője.

Első pillantásra sima bakinak tűnt, hogy a dal eredetije helyett egy másik Queen opus címét olvashattam a lapokon. Három gombóc fagylaltba került, hogy némi baráti segédlettel rádöbbenjek, ezúttal én voltam a tudatlan. Ezzel együtt szerencsésebb lett volna ha legalább zárójelben szerepel a sokkal ismertebb dalcím is a musical címe mellett. Utóbbiról egyébként is nagyobb százalékkal az együttes 1997-es albumára asszociál a kevésbé vájt fülű nagyérdemű, mintsem egy Magyarországon be sem mutatott színpadi darabra.

Szőrszálak ide, szőrszálak oda, a CD-ről készített biztonsági másolat bekerült a kocsi kesztyűtartójába, az eredeti pedig a CD állvány felülről második polcára. Nem a kedvencek közé, de közvetlenül alájuk... A DVD-t viszont gyaníthatóan a mi családunkban is a következő generációk fogják legközelebb látni, az évezred első évtizedének egy kedves mementójaként...

– Balázs András –

[2009.04.27.]