Szomorú évforduló: Bob Marley-ra emlékezünk

Napra pontosan 28 évvel ezelőtt vesztette el a világ az egyik legnagyobb hatású énekes-zeneszerzőt, Bob Marley-t. Ő volt az, aki megismertette az egész világgal a jamaikai zenét és számtalan örökzöld sláger köthető a nevéhez. 64 éves lenne a reggae koronázatlan királya. Rá emlékezünk a mai napon!

A 36 évet élt reggae-legenda hatása a mai könnyűzenére vitathatatlan. Olyan slágerek köthetőek a nevéhez, mint az I Shot the Sheriff, a No Woman No Cry, az Exodus, az Africa Unite, a Jammin', a One Love, a Buffalo Soldier, a Redemption Song... stb, szinte lehetetlen felsorolni az összeset. Zenéje a mai napig ugyanolyan friss és szenvedélyes mint anno, szövegei pedig manapság is rengeteg megfontolandó dolgot tartalmaznak békéről, szeretetről, szabadsgáról, életről...

A zenész tiszteletére a Zene.hu Rádió World of Electro csatornáján egész hétfőn reggae zenét sugárzunk, a legnagyobb Bob Marley slágerekkel vegyítve....

"Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz, akkor halott vagy"

Robert Nesta Marley 1945. február 6-án született a jamaikai St. Ann településen, jamaikai édesanyától és angol édesapától. Apja 51 éves volt, anyja pedig csak 19, amikor világra jött Bob, aki tizenévesen otthagyta az őt egyedül nevelő édesanyját, hogy zenészként Kingstonban szerencsét próbáljon. A zene és az éneklés alapjait a rastafari vallást követő Joe Higgstől tanulta.

Első kislemeze 1962-ben jelent meg Judge Not címmel, amit Leslie Kong jegyzett producerként. 1963-ban gyermekkori barátai Peter Tosh, Bunny Livingstone, Junior Braithwaite, Beverly Kelso és Cherry Smith közreműködésével megalapította a The Teenagers nevű vokális csapatot. A fiúk Kingstone szegénynegyedében gitározás és focizás közben ismerkedtek össze. Az együttes nevét később The Wailing Rudeboysra, majd végül The Wailersre változtatták.

Első kislemezüket I'm Still Waiting címmel rögzítették a legendás Studio One-ban. Miután Braithwaite és Smith kilépett a csapatból, Bob Marley lett a vezető énekes. Az 1964-ben készült Simmer Down kislemez már a jamaikai toplista első helyéig jutott. A hatvanas évek első felében közel hetven kislemezt rögzítettek, majd 1966-ban a The Wailers egy időre feloszlott. Ugyanebben az esztendőben Marley feleségül vette Rita Andersont (4 gyermekének anyja), a Soulettes egyik énekesnőjét. (Rita később az I-Threes tagja lett.)

Bob egy ideig fizikai munkával próbálkozott a Chrysler autógyár futószalagja mellett az Egyesült Államokban, azonban amikor megkapta vietnámi behívóját, visszaköltözött Jamaikába. Újra összeállt a The Wailers, és kiadták a Bend Down Low című kislemezt. A fiatalok a rastafari vallás elkötelezett híveivé váltak, ami ezentúl nagyban meghatározta a művészetüket.

1968-ban kezdetben a The Upsetters oldalán számos, ma már klasszikusnak számító slágert vettek fel, olyanokat mint a Soul Almighty és a My Cup. Az Upsetters baszsusgitárosa, Aston 'Familyman' Barrett és testvére, Carlton Barrett 1969-ben csatlakozott a Wailershez. Számos kislemezt jelentettek meg, majd 1972-ben lemezszerződést kaptak az Island Recordstól.

Kiadójuk révén végre a karibi szigetországon kívülre is eljutott a zenéjük. 1973-ban adták ki a Catch A Fire című nagylemezt. A csapat elindult a siker felé vezető úton. A második, Burnin' című lemezen szereplő I Shot The Sheriff című dal Eric Clapton révén 1974-ben igazi világsláger lett. A sikerek ellenére Livingstone és Tosh is kilépett a Wailersből, és szólóban folytatták. A csapat ekkor egészült ki az I-Threes nevű női vokálcsapattal. Az új felállásban készített 1975-ös Natty Dread meghozta végre a nemzetközi áttörést, főleg a No Woman, No Cry című szerzeménynek köszönhetően.

A londoni koncertjükön felvett anyag Live! címmel jelent meg. Hazájában sokan prófétaként tekintettek Bob Marley-ra, aki a nemzetközi hírnév révén széles hallgatósághoz jutatta el erősen politikai tartalmú dalait. Ezt a politikai vezetés természetesen nem nézte jó szemmel. 1976. december 3-án ismeretlen elkövetők megpróbálták meggyilkolni Marley-t, és bár túlélte a merényletet, szülőhazáját egy időre elhagyta.

1977-ben tért vissza legismertebb alkotásával, az Exodus című koronggal, melyen a szintén híres, a béke himnuszának tartott One Love című dala is hallható. 1980-ban fantasztikus hangulatú koncerteket tartott az afrikai Zimbabwéban, ahová a kormány meghívására érkezett. Marley azonban nem élvezhette maradéktalanul a sikert, hiszen ebben az esztendőben derült ki, hogy gyógyíthatatlan, súlyos beteg.

1977 júliusában diagnoztizálták nála a kórt, ami egy focibalesetre vezethető vissza (a nagylábujján sérült meg). Marley elutasította az amputációt, mivel a rasztafari hit szerint a testnek egyben kell lennie.

Legutolsó turnéját, az 1980-as Uprising Tour-t (aminek keretei között bejárta egész Európát) a hatalmas siker ellenére nem tudta befejezni: két Madison Square Garden-beli fellépése után a Central Parkban kocogott, mikor összeesett. Ekkor már a végső stádiumban volt, a rák több szervét is megtámadta.

Az utolsó koncertjére Pittsburgh-ben került sor 1980. szeptember 23-án. A hátralévő napjait szülőföldjén szerette volna tölteni, ám a hazafelé tartó repülőúton rosszul lett, így le kellett szállniuk Miami-ban, ahol végül utolérte a halál. A rák 1981. május 11-én, 36 éves korában győzte le. Ziggy fiához intézett utolsó szavai: "Pénzzel nem vehetsz életet".

1981. május 21-én helyezték örök nyugalomra szülőföldjén.

Mauzóleuma egy kis trópusi kunyhó a Jamaikai Kingstontól két órányira fekvő Nine Mile dombon, kingstoni szülőházát pedig a jamaikai kormány nemzeti emlékhellyé nyilvánította.

Halála után számos posztumusz albuma jelent meg, köztük az 1983-as Confrontation és az 1984-es Legend című válogatás, amely talán a legnagyobb példányszámban eladott reggae lemez, a maga 20 milliós példányszámával.

Halála előtt nem sokkal átvehette Jamaika harmadik legrangosabb kitüntetését, a Szolgálatért Érdemrendet. 1994-ben helyet kapott a Rock and Roll Hall of Fame-ben, 2001-ben posztomusz Grammy életműdíjjal jutalmazták, a Time magazin az Exodus című albumát a XX. század legjobb lemezének kiáltotta ki. 2006-ban, New York városa egy Brooklyn-i utcát "Bob Marley Boulevard"-nak nevezett át.

Gyermekei tovább folytatják a családi hagyományt, számos reggae-előadó jelent meg Marley családnévvel. A 12 gyereke közül a legismertebbek: Ziggy Marley, Stephen Marley, Damian Marley és Ky-Mani Marley.

-M-

[2009.05.11.]