Pozitív csalódás Szandi új lemeze!

1989-ben, mikor Szandi első lemeze megjelent, 13 éves volt. Ezidő tájt én is hasonló „elő-kamaszkoromat” éltem. Természetesen én is, mint sok hasonlókorú társam, rögtön szerelmes lettem belé.

Aztán teltek múltak az évek és Szandi egyre jobban nőiesedő idomai láttán teljes lett az őrület. A kilencvenes évek közepén aztán - kilépve a tinisztárság világán - az imádott énekesnőnk kikerült a látótérből.

Azt hihettük, hogy Szandi sajnos nem tud megújulni. Akkor aztán jött a jódli-dili; rá is csodálkoztam, hogy egy ennyire buta, gyermeteg dalt hogyan lehet ennyire hitelesen előadni. Szandi számomra mindig egy kiváló énekesnő volt és lesz is, pedig az a műfaj, amelyikben tevékenykedik, szívemhez egyáltalán nem áll közel.

Milyen ez a műfaj?

Őszinte leszek! Semmilyen. A most szemügyre vett lemezen is van minden. Dance, rocky, líra, gyerekdal, karácsonyi dal - valljuk be, utóbbit azért így a nyár elején érdekes hallgatni. A dance jellegű nóták erősen a kilencvenes évekre emlékeztetnek, ami 2009-ben elég furcsa. Ráadásul Szandi szemmel láthatóan kirobbanó, modern formában van a képek alapján.

Az egész lemez megjelenése nagyon mai, a zene viszont nem ezt tükrözi. De ez Szandi esetében ez egy cseppet sem negatívum. Én a borító alapján valami egészen mást képzeltem el, de hála Istennek nem azt kaptam. Szóval! A zene!

Meglepő módon a lemez nem a címadó dallal kezdődik. „A dal majd elvezet” az első track. Vidám, táncolós dal, aranyos refrénnel. A hangszerelés rögtön az Első Emelet-nótákat juttatja eszembe.

Ez persze nem csoda, hisz Szandi férje, Bogdán Csaba írta ezt a dalt és gyakorlatilag az egész lemezt, egy-kettő kivételével (a szövegekért pedig Csaba mellett Orbán Tamás, Valla Attila, Csajtay Csaba és Pintácsi Viki felel). De ez is mindenképp előnyére válik a korongnak.

"Olyan a hangszíne, amit még nem hallottam tőle..."

Következő nóta a „Vándormadár”. Nekem személy szerint ez a kedvencem az albumról. Tökéletes dalszöveg, dallam és hangszerelés. És persze Szandi éneklése is zseniális lett, nagyon jól áll neki ez a dal. Abszolút ötös!

A címadó szerzemény már sajnos visszaesés ehhez a felvételhez képest. Diszkósra lett véve a hangszerelés, a dalt azonban nem ilyen köntösbe képzelném. Viszont a másik oldalról így lett „Szandis”!

Ezt a kicsike negatívumot nagyon szépen ellensúlyozza a „Szalmaláng” című következő szerzemény. Valahogy a lírai dalok jobban fekszenek nekem ezen a lemezen, pedig nem vagyok depressziós! Ráadásul ebben a számban Szandi egy olyan hangszínét veszi elő, amit még nem hallottam tőle. Ez a visszafogott, őszinte, érett éneklés nagyot üt a nótában. Elég jól ismerem Bogdán Csaba szerzői munkásságát, de ez az egyik legjobb darab tőle.

És egy huszárvágással hangulatot is váltunk, következik egy vérbő rocky az „Álom Rock and Roll”-lal. Szandi gyerekkori mivoltához vezet vissza a dal. Fenyő Miklós annak idején nagyon eltalálta Szandi stílusát. Talán itt jön ki a legjobban, hogy mennyire zseniális énekesnő!

Az a leporolt régi nóta

Az általam kiemelt nóták sorába tartozik még az „Álomból valóság”. Ez egy régebbi Szandi-dal, még Fenyő Miklós tollából. Nem szeretem a remixeket, vagy legalábbis kevés jót hallottam, de ez nagyon jó lett. A teljesen illő hangszerelés szépen leporolja ezt a régi nótát.

Ezúttal negatív élményt nem tudok a lemezzel kapcsolatban mondani. Talán a bónusznak szánt remixek nem hiányoznának nekem, mert az elektronikus zenei műfaj annyira eltorzult mára, hogy azok a dalok, amelyeknek normális dallamai és akkordjai vannak, ilyen tuc-tuc-ba rakva nagyon lagzisnak tűnnek.

Ráadásul éppen a három számomra legkedvesebb dal lett „Deejay Sampler Remix”-be öltöztetve. Már a névválasztás is szörnyű. Ezeket a dalokat, ha csak így hallanám, akkor nemhogy a kedvenceim nem lennének, hanem egyenesen nem tetszenének. De ez lehet, hogy csak az én véleményem.

Szandi esetében pedig eszem ágában nincs kötekedni. Keveset vártam ettől a lemeztől, de rég volt ilyen pozitív csalódásom magyar hanghordózóval kapcsolatban - sajnos.

- norro -

[2009.05.21.]