Bújós blues a javából!

Rendhagyó „lemezkritika” Ripoff Raskolnikov és Pribojszki Mátyás közös akusztikus opuszáról a Room for two-ról. Tulajdonképpen csak egy egyszerű koncertfeeling tollvonásai, nem többek. Ám szorosan összefügg számomra a kettő.

A tavasz új zenei csodával örvendeztette meg a különlegesen finom és feelinges zenét kedvelő embereket. Egy tízéves barátság méltó kiteljesedése. Ripoff Raskolnikov, az európai blues ikon és Pribojszki Matyi, szájharmonika virtuózunk közös akusztikus gyöngyszemét hallgattam végig (immáron nem túlzás, legalább ötvenedszer), mely Room for two címmel jelent meg. Ennyire finom, bújós blues zenével nem is tudom, hogy találkoztam-e valaha a hazai szcénában. Vélem, nem.

A cikk másik apropója az a csütörtöki koncert, melyet Ripoff az Alcatrazban adott magyar zenésztársaival – Gyenge Lajossal a dobok mögött, Kepes Róberttel és basszusgitárjával, valamint Nagy Szabolcs és az ő zongorája muzsikált együtt, vendégzenészekkel, és azzal a megmásíthatatlan minőséggel, amit együtt ők alkotni képesek. Ezen a koncerten Pribojszki Matyi is jelen volt, így vált a két téma egyszerre időszerűvé.

Ripoff, aki nem kisebb személyiségek nyomán (John Lee Hooker, Muddy Waters, Skip James, Robert Johnson, Taj Mahal, Buddy Guy) a fehér blues egyik legmarkánsabb európai képviselője, a grazi „fenegyerek”, egy kis közép-európai zugból tört fel egy olyan zenei világba, mely bárhol és bármikor megállja a helyét. Európa egyik legjobb dalszerzője, s az sem véletlen, hogy Ian Siegallal is kiváló párost képesek alkotni. A lengyel és a cseh blues-zenészek mellett talán a világ legjobb európai fehér blueserei!

A Room for two nem törekszik csillogásra, bravúrokra, nincsenek benne felesleges sallangok, nincs semmi olyasmi, amitől ultradivatos lehetne. Viszont van benne érzés, remegés, bánat, gyönyör és meleg emberség, sötét és fény egyszerre, bársonyos ragyogás.

Tudom, hogy túl költői vagyok, de ez a lemez ilyen. Az érces férfihang, a gitárok és a harmonika olyan egysége, amivel én még nem nagyon találkoztam, pedig már jó néhány „gigantikus” sztár koncertjét, lemezét hallgattam végig. Igen! Ez igazi bújós zene. Kielégíti az ember kuckózás iránti vágyát, hogy a kuckó védettségéből szárnyaljon, miközben szól a zene! Afféle kis belső pszicho utazás, simogató hangdrog.

Néhány élményem a teljesség igénye nélkül:
2. Autumn light – egy séta az erdőben, a harmonika szavára zizzen az avar.
3. Get away from that woman – pszichedelikus tábortüzes kör vagy ír kocsmai esküvő vagy mintha Tracy Chapmannak muzsikálnának. (Meg is kérdeztem Ripofftól, hogy van-e valamilyen ír töltete a dalnak, de mondta, hogy nincs, még csodálkozott is.)
6. Good boy at heart – feleselős, kocsmás hangulat, egy szkanderversenyt idéz a kocsmapulton.
14. Sleepwalk – mezőn fetrengés a zizegő fűben, rovarok cikáznak a kék ég alatt, mire elhessentem, már vége is a számnak. (Lám, a szájharmonika önállóan is bravúrosan megállja a helyét!)
15. Love is fake – apacs és kurvája a Montmartre szűk utcácskáin. Lányon piros ruha, suhog a selyem, botladozik a tűsarkú, kicsit részeg, fiú húzza, s eltűnnek az éjszakában.
16. Poor lonesome pilgrim – egy lassú road movie kívül a városon, alkonyi kék időben, eső után félig felszáradt úton.

Tudom, hogy ez nem jó lemezkritika, mert pontos szakszavakat kellett volna alkalmazni, kritikusan kellett volna jellemezni a zenei elemeket, de ez a CD – szerintem – erre alkalmatlan. Ezt csak érezni lehet, elmerülni benne. A számok szerzői Ripoff Raskolnikov és Pribojszki Mátyás, miként előadói is. A borító és a CD-design sokszorosan piros pontot ér! Pribojszki Matyi munkája.

A lemez abszolút értelemben is tízpontos (minden elfogultság nélkül!). Hallgassátok!!!!!

Írás és fotók: S. Varga Ilona - A Lion fotó

[2009.05.29.]