Újra összeáll a Kontroll Csoport

Hogy a kommunizmus (vagy, ha úgy tetszik, létező szocializmus) hazai koporsójába kik verték az első szögeket: leendő politikusok, avagy a kultúra zászlóvivői, netán mindkettő, ennek eldöntése ma már nem könnyű feladat. Már csak azért sem, mivel a rendszerváltozás után több, mint húsz évvel szinte mindenki úgy emlékszik, hogy ő bizony ott állt szöggel és kalapáccsal a kezében az óriási faláda előtt… Egy valami azonban biztos: a Kontroll Csoport elnevezésű underground társulat dalszövegei nem kevés bosszúságot okoztak az illetékes elvtársaknak.

1980 nyara. Három fiatal, Bárdos Deák Ágnes, Kistamás László és Hajnóczy Csaba úgy dönt, hogy zenekart alapít. Az előbbi kettő énekelt, az utóbbi gitáron játszott.

Aztán kibővültek egy szaxofonossal Csaba öccse, Hajnóczy Árpád személyében, a dobok mögé Iványi Norbert ült, a basszusgitáros posztját pedig az eleinte csak kisegítő zenészként közreműködő Farkas Zoltán töltötte be. Első, házibuli szintű fellépésükre Pomázon, a Wahorn stúdióban került sor, nagyjából 80 ember előtt mutatták be programjukat. 1981 januárjában, ugyanebben a stúdióban (műteremben) rögzítették addigi dalaikat, majd január 25-én, az URH előzenekaraként a Kassák Klubban megtörtént az első komolyabb megméretés.

Mivel a jó hír már akkor is hamar terjedt, Földes Hobo László invitálására az Egyetemi Színpadon, a Hobo Blues Band előtt próbálták meghódítani a rhythm and blues rajongóit – nem túl nagy sikerrel. Ezen túlmenően számos alkalommal vállaltak közös fellépést az akkor kibontakozó új zenei stílus képviselőivel, mint a Neurotic, az URH, a Vágtázó Halottkémek, a Balaton, vagy éppen a Wahorn András-féle A.E. Bizottság. A Kontroll Csoport dallamvilága valahol az underground és a rock között található, bár az érintettek lehet, hogy vitatkoznának e kategorizálással. Az olyan dalszövegeik, mint a Rendőr, vagy az Annál jobb itt, minél rosszabb, aligha nyerték el a nyolcvanas évek kultúrpolitikusainak tetszését; minden valószínűség szerint alaposan kimerítették az (akkor még létező) „izgatás”, mint büntetőjogi kategória fogalmát.

Akár a többi zenekarnál, a tagcserék a Kontroll Csoportot sem kerülték el. Az URH 1981 márciusában beszüntette működését, így Müller Péter Iván (később Sziámi) igazolt át hozzájuk, Iványi helyett Lehoczki Károly érkezett. Még egy szaxofonossal bővültek, Ujvári János személyében. Új tagokhoz, új program szükségeltetik, így arra az időre, míg minden a helyére került, előfordult, hogy Antibaby, vagy Ági és a Fiúk néven léptek színpadra. A Hobo Blues Band előtti második buli sem járt nagyobb sikerrel, mint az első, a két zene közti nem kevés kontraszt okán.

Az új tagok belépésével zenéjük fajsúlyosabbá, sokrétűbbé vált. Jól megfért egymás mellett a keleties motívumokkal díszített reggae és country, vagy sanzon, de az operisztikus elemeket sem nélkülözte színes repertoárjuk.

A szövegek továbbra sem váltak bársonyosabbá, társadalomkritikai éle párosult a petőfis „szabadság, szerelem” kettős koncepciójával. Nemegyszer léptek fel közösen kortárs zenekarokkal, mint az Európa Kiadó, vagy az A.E. Bizottság, ilyenkor a műsor is „Kontroll a Bizottság előtt”, vagy „Bizottság Kontroll alatt”, netán „Eurokontroll” cím alatt futott. Miután súlyos mondanivalójuk, alternatív előadásmódjuk miatt a hanglemezgyár nem merte fölvállalni hanghordozó megjelentetését, az „igét” kazettán terjesztették. Szép sikerrel.

 A zenekar 1983. május 15-én és 22-én az Ikarusz Művelődési Házban adott két nagysikerű koncertet, ahol addigi összes számukat előadták. Akkor még ők sem tudták, hogy ez lesz a búcsú, a Kontroll Csoport elnevezésű formáció év végére ugyanis beszüntette működését. Tagjai más és más társulatokban folytatták, így a Kampec Dolores, Balkan FuTourist, Keleti Fény és a Sziámi-Sziámi együtteseket erősítették, illetve jegyezték.

A rendszerváltozás után Wilpert Imre (már az EMI-Quint színeiben) tervbe vette azon szerzemények kiadását „Betiltott dalok” címmel, amiket annak idején ő maga nem engedélyezett; ezen a Kontroll Csoport is helyet kapott volna, de ötlete végül nem valósult meg. Ugyanis Müller Péter Iván feltételeként a borítón fel kellett volna tüntetni az igazságot: „betiltotta és engedélyezte: Wilpert Imre”.

 A Bahaia kiadó gondozásában öt lemezük jelent meg: „A Kontroll a Nap Napon(1991); Kontroll Csoport (1991); 1983 (1992); Ős-Kontroll, 1981 (1992); Élő felvételek (1997). A NEM kiadó viszont dalszövegeiket tette közkinccsé. 1991. június 21-én a Pálvölgyi-barlangnál adták búcsúkoncertjüket. 

Ám a „búcsúkoncerttel” úgy tűnik, nem ért véget a sokat megélt, legendává nemesült underground banda története. A Kontroll Csoport tagjai Bárdos Deák Ági, Kistamás László, Müller Péter Sziámi, Lehoczky Károly, Hajnóczy Csaba, Hajnóczy Árpád, Farkas Zoltán és Újvári János úgy döntöttek, hogy nagyjából ott folytatják, ahol 1983-ban abbahagyták.

Ugyanis meghívást kaptak az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a New York-i Magyar Évad hivatalos programjának részeként, a Performing Revolution in Central and Eastern Europe fesztivál nyitónapján (a Le Poison Rouge-on) lépnek majd fel, 2009. november 7-én. A jeles eseményre a közép-kelet európai underground zene reprezentatív képviselőit hívták meg, s így nagy megtiszteltetés, hogy a fesztivált éppen a magyar Kontroll Csoport nyithatja.

Mielőtt azonban az utazásra sor kerülne, a népes kompánia úgy döntött, hogy mintegy főpróbaként, a hazai rajongóknak is felidézik a Kontrollnak csúcsot jelentő nyolcvanas éveket. Október 24-én, vasárnap Debrecenben (a Lovardában), illetve október 30-án, pénteken a Petőfi Csarnokban lépnek közönség elé.

Hegedűs István

[2009.06.26.]