Fel a felhők fölé, mélyen be a föld alá: Tape Underground - Kukacok, lepkék

A Tape Underground 2007 végén mutatkozott be ingyenesen letölthető Alszik, kapcsol című anyagával (melyet anno nagyon szerettünk), idén tavasszal pedig szintén ingyenessé tették legújabb albumukat. A Kukacok, lepkék méltó folytatása az első lemeznek.

A Tape Underground egy érdekes szereplője a magyar (elektronikus) zenei életnek: az első lemezük, a 2007-es Alszik, kapcsol viszonylag sikeresnek mondható és nemcsak azért, mert több tízezren töltötték le az ingyenes kiadványt és a Közelér című dal lényegében egy igazi rádióslágerré vált (legalább is az MR2-n), hanem mert az egyébként a nem túl sokszínű magyar elektronikus zenei palettán egy viszonylag könnyen felismerhető, egyedi hangzást hoztak össze. Sőt, tavaly néhány fesztiválon is feltűntek, mégha csak a koradélutáni időszakban is...

Mindezek ellenére mégsem történt meg a nagy áttörés, mint mondjuk a Kaukázusnál, akik azóta országos ismertségre tettek szert és már többször hívták őket nagyszínpadra fesztiválokon. Pedig a Tape Underground remek dalokat ír, Petrényi Viktor visszafogott, suttogós előadásmódja és dalszövegei akár hetekig az ember fejében maradnak és folyamatosan értelmetlen sorok dúdolására kényszeríti a gyanútlan hallgatót, nem beszélve a könnyed és játékos dallamokról, amelyek szintén ezt a hatást erősítik.

A Kukacok, lepkék anyaga letisztultabb, még könnyedebb, visszafogottabb, egyáltalán nem igaz rájuk, hogy pengét kell osztogatni a hallgatáshoz. A triphopos, melankólikus alaphangulatot és a szomorkásan előadott szövegeket jól ellensúlyozzák a játékos dallamok és az elszállós, dubos effektek, egyik pillanatban valóban a felhők közé repít, aztán zuhanórepülésben be a föld alá...

Ha az Alszik, kapcsol egy sötét, hideg téli este hangulatát hozta, akkor ahhoz képest a Kukacok, lepkék egy hűvös kora-tavaszi naplementés estét juttathat az eszünkbe. Ezt a váltást jól szimbolizálja a címadás, a feketéből világosra változtatott weboldal és a remek borítóterv is.

A Tape Undergroundos srácok tehát folytatták azt, amit az első lemezükkel elkezdtek, van egy jó receptjük, amit folyamatosan csiszolgatnak, tökéletesítenek. Akad igazi táncolható szám is a korongon (Lepkék), de teljesen belassult lírai szerzemény (Ugyanolyan) és igazi álmodozós, elszállós tétel is (Hetedik barát). A maradék viszont nettó sláger.

Ebben a lemezben méginkább benne van a slágeresedés lehetősége, mint az előzőben: a Hogyha kell..., az Idegen, és a Kifelé tuti tophit lehetne.... Sokkal inkbb popzene ez, mint underground. Érthetetlen, hogy miért nem fér be egy-két szám akár az országos kereskedelmi rádiók játszási listáira.

Persze találunk hibát is: már az előző anyag legnagyobb hátránya is a "házi" hangzás volt, és ez az új lemezzel sincs másként: hiányoznak a mélyek, a közép-magas frekvenciák pedig néha olyan ámokfutásba kezdenek a fülemben, hogy csak külön beállításokkal tudom hallgatni egy bizonyos hangerő fölött.

Ez pedig sokszor elveszi az élét és a húzsását a számoknak. Nagy kár, még annak ellenére is, hogy otthon készült és ingyenesnek tervezett anyagtól azért nem kell csodát várni, de erre jobban kellene figyelni! A demóhangzás sajnos továbbra sem változott.

Reméljük a második anyagukra kicsit jobban felfigyelnek a zenei szerkesztők és újságírók; a ceglédi srácok méltatlanul háttérbe vannak szorítva, pedig a zenéjükkel nem lehet semmi baj. Sőt!

-M-

[2009.07.04.]