"Mi kicsit másképp csináljuk, mint az mostanában ismert"

Üde színfolt a honi zenei életben a Paddy And The Rats. Szinte nem is találni olyan fesztivált, ahová ne hívták volna meg a zenekart. Külföldön is egyre gyakrabban koncerteznek. Az énekessel, Paddy O'Reilly-vel beszélgettünk.

– Mikor találkoztál először a „kocsmazenével”
– A kocsma és a zene. Ez a két dolog érdekelt minket igazán mindig is! (nevet) Ezért gondoltuk, hogy miért is ne ötvözzük őket. A bandát Vince-el alapítottuk. Együtt turnéztunk a két előző zenekarunkkal. Ő a Disco Expressel és pedig a Rockets-al. Nagyon összebarátkoztunk és terveztük egy közös banda összehozását. Csak azon gondolkodtunk, hogy mi is lenne a megfelelő stílus. Szeretjük a punkot és az ír kocsmazene is nagy kedvencünk, szóval kézenfekvő volt, hogy ezt a kettőt kéne ötvöznünk.

- Gitárost és dobost hamar találtunk Joey és Seamus személyében. Ami nehéz volt, ugyanakkor kihagyhatatlan, az a hegedű és a harmonika kérdése. Eltelt egy félév, amíg megtaláltuk a megfelelő embereket. Így került Sonny és Sam a képbe. Szóval tavaly decemberre állt össze úgy a banda, hogy ki tudtunk állni közönség elé. Az első koncert Miskolcon volt az egyetemen, azóta pedig gőzerővel írjuk a dalokat és turnézunk az országban és külföldön is. Augusztusban lesz az 50. koncert. Ami félév alatt elég szép szám!

– S van még ennél is konkrétabb ok, hogy miért őket vetted magad mellé a Paddy And The Rats-be?
– Vince, Seamus és Joey évek óta jó barátaim és jó zenészek is. Kellett egy harmonikás, és nem volt egyszerű találni, szóval, mikor Sonny szóba jött, egyértelmű volt, hogy marad és nagyon jó döntésnek bizonyult! Sam pedig egyszerűen zseni. Nélküle halott lenne a banda. Ő egyszerre a hegedűs, a furulyás, a skót dudás és néha még a mandolinos is. Egy igazi aranybánya a srác.

Komoly háttérmunkát végeznek a fiúk

– Ahhoz, hogy megismerjétek ennek a stílusnak, kultúrának a részleteit, komoly kutatásokat, tanulmányokat kellett végezni. Miként történt ez?
– Mielőtt elkezdtük volna a bandát, már hallgattunk ír zenét, de azóta valóban jobban beleástuk magunkat az egész ír kultúrába. A zene mellett sokat olvastunk a történelmükről, kelta mítoszokról és a gael nyelvről. Szerintem ezek elengedhetetlen dolgok. Ha az embert valami komolyan foglalkoztatja, arról tudnia kell minél többet.

– Kik hatottak rátok zeneileg akik később is formálták a zenei ízlésetek, munkásságotokat?
– Nagyon sokat tanultunk a Dublinerstől és a Pogues-tól, ami az autentikus részét illeti. A punk vonalon inkább a ’70-es évek zenekarai hatottak ránk, mint a Sex Pistols, a Stoogies vagy a Ramones. De tagadhatatlanul érezni a Green Day, a Flogging Molly, a Dropkick Murphys vagy a Fratellis hatását is. Nekem két nagy személyes hősöm van, John Lennon és Jim Morrison, akik kevésbé kapcsolódnak az ír vagy a punk zenéhez, de mindenképpen meg kell említeni őket is, mert nélkülük nem kezdtem volna zenélni.

– Megérezted, hogy sikeres lehet, ha ezt a stílust ötvözitek punk-kal és rock-kal?
– Európában, de főleg Amerikában már több mint 10 éve sikeres ez a stílus, tehát nem mi találtuk ki. Bár mi kicsit másképp csináljuk, mint a mostanában ismert zenekarok. Talán pont emiatt érdekes a zenénk. Mi első sorban kocsmazenét játszunk, nem ír zenét. Próbáljuk minél több stílus elemeit, több nép kocsmakultúráját ötvözni és az ír népzene és a punk mellett cigány, orosz, polka vagy éppen ska ritmusokat, dallamokat is beleviszünk a dalainkba… és persze sok-sok rock’n rollt. Ezért találtuk ki a stílusunknak a Pub’n roll nevet.

– S mi a helyzet a névvel? Honnan jött a Paddy And The Rats neve?
– Olyat akartunk választani, amiben visszacseng az ír és a punk vonal is. Paddy a Patrick név becézése, aki ugye az írek védőszentje. Amúgy az angolok is szokták úgy gúnyolni az íreket, hogy paddyk. Ezért lettem én Paddy. A patkány pedig olyan állat, ami kártékony és mocskos, mint amilyen a punk a zenében.

– Mi volt a szándékod, amikor életre hívtad a csapatot?
– Az, hogy kocsmát varázsoljunk az egész világból!(nevet)

[2009.07.25.]