Aida Rádpusztán - képekben
Több szempontból is különleges előadás részesei lehettek mindazok, akik július 31-én ellátogattak a Balatonlelle mellett fekvő Rádpusztára. A festői szépségű kis falucskában kifejezetten erre az estére állították fel a hatalmas színpadot és nézőteret, ahol a világ egyik legszebb szerelmi történetét, az Aida musicalt láthatta a közönség.
A Tim Rice és Elton John által írt darab, 2007. óta hódít Magyarországon, számos helyen játszották már, óriási sikerrel. Most sem volt ez másképp. Már az érkezéskor elvarázsolt bennünket a táj szépsége. A puszta közepén ülve egyszer csak Egyiptomban találtuk magunkat, hogy a szereplőkkel együtt tanúi legyünk a núbiai rabszolgalány és az egyiptomi kapitány szívszorító szerelmének. Az élő zenekari kísérettel előadott produkció páratlan élményt nyújtott.
A síron túl is tartó szerelmi történet akkor kezdődik, amikor az egyiptomi seregek kapitánya, Radames leigázza a szomszédos Núbiát. A magával hurcolt rabszolgák között igazi gyöngyszemet talál. Aida – akiről csak később derül ki, hogy valójában a király lánya – azonnal rabul ejti a fiatal férfi szívét.
Radames mindent megtesz a lányért, szembeszáll apjával és a fáraóval, még akkor is, ha tudja, ezzel halálra ítéli mindkettőjüket. A fáraó lánya, a gyönyörű Amneris hercegnő – őt szánták Radamesnek - kezdetben dühös a férfira, amiért nem törődik vele, ám később megérti, mit érez. S ugyan a haláltól megóvni nem tudja – az akkori szokás szerint élve temetik el a bűnösöket – de közös sírba helyezteti a szerelmeseket.
A rendező Szurdi Miklós ötlete, a múzeumi kerettörténet – napjaikban kezdődik és fejeződik be a cselekmény – kiválóan érzékelteti, hogy a két fiatal nem hiába várt a halálon túl, évszázadokon keresztül is egymásra, a sors újra összehozta őket.
A helyszínen túl a másik ok, ami miatt érdekesebb volt az előadás, mint az eddigiek, az volt, hogy két olyan színész is szerepet kapott erre az estére, akik eddig nem vettek részt a darabban. Pár napjuk volt mindössze, hogy a már összeszokott csapat tagjaivá váljanak. A rövid próbaidőszak egyikük teljesítményén sem látszott, kiváló alakítást nyújtottak, méltóképp helyettesítették elődeiket.
Radames kapitány bőrébe – Szomor György és Feke Pál helyett – ezúttal Szemenyei János bújt. Énekhangjával és színészi játékával azonnal a közönség szívébe lopta magát.
Núbia királya, Amonasro pedig Vikidál Gyula volt. Bár a szerep aprócska, azért megmutathatta mire képes. A látvány, a képi világ csodaszépen festett, a közel 50 szereplő még a hideget is elfeledtette. Ami egyetlen negatívum - bár szabadtéri előadásnál ezért sem marasztalható el a produkció – az a technikai rész volt: sokszor nem működtek a mikroportok, és a világítás is hagyott némi kívánnivalót maga után.
Mindent összevetve nagyszerű este volt, sajnáltam volna, ha nem lehetek ott.
Ajánljuk! Vikidál Gyula nem vállalta, de nélküle is visszatér a Dinamit
- B. D. -
[2009.08.10.]
Hírek
